HA egyedül sétálsz az utcán mire gondolsz általában?

Én is azon, hogy a szembejövők arca mitől olyan szomorú és gondterhelt. Nagyon szívesen belelátnék mások fejébe.. De általában, ha sétálok nézegetem a dolgokat.. és azon gondolkodom, hogy hogy lehet, hogy a semmiből most ez keletkezett.. Hogy régen csak víz volt mindenhol.. most meg épületek, sínek, utak, fák, virágok.. És ilyenkor mindig jó kedvem lesz, és csak mosolygok.. :P

Az optimizmus.. ^^

Akkor egyszer gyere szembe velem :D

Nem vigyorogni kell, hanem mosolyogni :P

De nekem is előfordul, hogy naplót írok a fejemben..

Pesten sétálva gondolom azt,főleg a belvárosfelé tartva,hogy mennyi "búval bélelt",szomorú ember van erre.mikor rám néznek kitűnök a tömegből,mert mosolygok..mindenki rohan,végzi a dolgát..

én pasikra gondolok,az elmúlt kapcsolataimra,és a jelen életemre!:)