Kötelező méhnyakrák szűrés? Ez mégis kinek jó? Csak én érzem erőszaknak a nők ellen?

Én nem értem, ezen az oldalon felnőttek miért rettegnek egy nőgyógyászati vizsgálattól. A környezetemben a nő ismerőseim mind járnak évente egyszer. Én is. Itt meg napok óta ezt a rinyálást lehet olvasni. Látom aki le merte írni, hogy igenis megelőzhető lenne a nagyobb baj a szűrésekkel, az egyből nullára van pontozva.

Nyilván nem kell kötelezővé tenni, ezzel én sem értek egyet, na de 25 év felett itt sírni, hogy nem tudják rávenni magukat egy szűrővizsgálatra, szerintem gáz. A szülést majd hogy oldod meg? Otthon?

Azt írod néhány hónapon belül elmentél volna orvoshoz. Akkor mi a gond?

Nagyon félelmetes az 5 perces vizsgálat!

31

Nem félelemről van szó.

Hanem ez egy kellemetlen, megalázó vizsgálat. Ott feküdni szétrakott lábakkal, és tűrni, hogy egy vad idegen túrkáljon benned.

Szerencsére az én feleségem sem jár. És én sem mennék urológishoz, ha köztelező lenne, akkor sem. Az önbecsülésnek is vannak határai. Van egy pont, amt nem lépek át.

Ha azt vesszük, hogy évente kb. 500 nőt érint, akkor bőven túl van reagálva az egész.

34

Pontosan. Egy kötelező labor évente, az normális(abb) dolog lenne.

Vagy: Miért is nem pl. kötelező EKG? Hiszen szív és érrendszer terén is "élen járunk". Az nem is invazív, és tényleg kb 5 perc.

22-es vagyok.

Na látom többeknek nem nagyon sikerül az értelmezés.

Tehát még egyszer: egyéni és rendszerszintű probléma is van. És a 2 egymást tartja fenn. Nem állítottam egy percig sem, hogy nincs baj a dolgozókkal. Mert velük is van. De ez egy Vica versa dolog. Mondok példát: sürgősségi osztály. Nevében is benne van: sürgős. Úgy mint a stroke, infarktus, trombózis. Ez azért egy gyengébb képességű, de józan paraszti ésszel rendelkező egyénnek szokott menni. Ehhez képest a sürgős esetek egy igen tetemes része a következő: Mari néni, aki elfelejtette a háziorvossal felíratni időben a gyógyszereit. Juliska néni, akinek 3 hónapja fáj a dereka ( egyébként kórosan elhízott, rosszul karbantartott diabétesszel és él egyedül egy panelban, ahonnan heti 1x a szomszéd piacig mozdul ki -tehát annyira ettől a derékfájdalomtól sem kell meglepődni), Münchhausenes anyuka, akinek a gyerekén lát egy "gyanús" anyajegyet (ami épp olyan, mint a többi, meg nyilván nem egy 2 éves, napfény elől elzárt gyereken kell a gyanúsakat keresni). Ezek a tömegek. Most képzeljük el, hogy ott vagy sürgis orvosként, vagy ápolóként, arra vagy hivatott, hogy akutan életet ments és az amúgy 12 órás ügyeleted 80 %-a arra megy el, hogy vitatkozol Marika nénivel, hogy legközelebb ne ide tessen jönni a gyógyszereiért, hanem a háziorvoshoz és amiből egyébként Marika néni a demenciája miatt semmit nem fog fel, ezért 3 hónap múlva újra és újra ott csücsül. Nem csoda, ha elveszti az ember a türelmét és igen, nyilván azon csattan, akin nem kéne, mert mint írtam, Marika néni a világon semmit nem fog fel abból, hogy éppen most vette el a helyet az infarktusostól, akinek lehet pont ez a 20 perc differencia jelentette volna a különbséget élet és halál között. Ebbe mindenki nagyon gyorsan belefásulna.

Mondok más példát. Én kiléptem az állami ellátásból, nem véletlenül. Kifejezetten jó indulatú és nagyvonalú voltam mindig a betegeimmel. Aztán szépen lassan elkezdtek ezzel visszaélni. Jöttek a pofátlan kérések, minthogy rendelési időn kívül, de ugyanúgy tb alapon lássam el, mert neki akkor jó, ő ezért szabadságot kivenni nem fog, de fizetni sem akar, az viszont elvárás, hogy én alkalmazkodjak őhozzá, esetleg vágjam falhoz a gyerekem is, nehogy véletlenül a szabadidőmet ővele töltsem és nem odvas fogak tömögetésével - ingyen. Itt ki az, aki szabad idejében, mondjuk péntek este ingyen dolgozik? Várom a jelentkezőket. Apropó gyerek, az is kedves gesztus volt, mikor látványosan 7 hónapos terhesen (kimondott is volt, tudták is, hogy pár hét és már nem dolgozom, de elég nagy hasam is volt), bejött úgy a beteg, hogy ő hivatalosan coviddal karanténban volt és egy hét múlva amúgy már kórházba is került miatta. Letagadta. Fontosabb volt neki, hogy gyorsan még tömjem be a fogait, mielőtt elmegyek szülni, még akár azon az áron is, hogy engem megfertőz és esetleg ezzel gondokat okozna a gyerekemben. De ilyen példákból tudnék egy milliót is felsorolni. A betegek egyébként egymást is simán lekönyöklik, ha úgy gondolják, hogy ettől hamarabb kapnak ellátását, volt például balesetes kisgyerek is nálam, hozták be akutan, kértem az időpontost, akinek sem sürgős nem volt és volt is még időpontja, hogy engedje előre a kisgyereket, hogy megnézzem szegényt, gondoljátok, hogy megtette? Nem, ő már így intézte a napját, addig az a szegény sírjon kint a váróban, de neki most ez jár.

Amíg itt a válaszadók, és így a magyar társadalom be nem látja, hogy jócskán van neki is felelőssége, addig nem lesz pozitív változás. Mitöbb, egyre inkább azt látom, hogy valahol ez a társadalom meg is érdemli ezt az egészségügyet, ha itt mindenki is hibás, csak az egyén nem. Mindenkinek kell változtatni a hozzáállásán. Mellékesen jegyzem meg, hogy azért is be kéne ezt lassan látni, mert egyre több orvos áll fel és nem akkor kéne rádöbbeni, hogy társadalmi szinten is lehetett volna mit tenni, amikor már tényleg nincs hova menni, nálunk is most felállt egy, 4500 embernek most nem lesz fogorvosa, lehet menni, ahova akarnak, jó pénzért.

Igen, van önrendelkezéshez való jog. De azt kell felfogni, hogy az gazdaságilag nem fenntartható, ami most van (nem is működik egyébként). Valahol kell változtatni. Oké, akkor ne legyen kötelező a szűrés, de ne is lehessen a közösből kivenni a terápia finanszírozott részét, tessen akkor mindenki kifizetni zsebből, ha szűrőprogramokon nem vett részt. Valamit valamiért. Mert annyit nem fizet a dolgozó, hogy mindenkinek az előrehaladott betegségeit gyógyítgassa, erre van a primer prevenció.

Kérdező. Itt az egyetlen, aki egyébként látványosan és kellemetlenül hisztizik, az te vagy. Minekután erről nem én döntök, meg sem kérdeztek sőt, erről most hallok először, hogy itt olvasom, ezért először is kikérem magamnak ezt a hangnemet, embertársaddal beszélsz, nem a kispajtásoddal, másodszor te engem nem fogsz beperelni, nem csak azért, mert ennél komolyabb dolgok sem jutnak el perig (igazából kifejezetten nevetséges is ez a mondatod, azért direkt hülyét ne csinálj magadból, mert a végén még tényleg hülyének is fognak nézni), de nyilvánvalóan itt az orvosok ugyanúgy kényszerítve lesznek, nem ők fognak téged erőszakkal bevinni, levelet fogsz majd kapni, mint eddig is, de megnyugtatlak, nincs infrastruktúra, ami azt ellenőrizné, hogy voltál-e végül. Egyébiránt, minekután mi orvosok elég monopol helyzetben vagyunk, én ráadásul privát dolgozom, ezért megengedhetem magamnak, hogy azt az esetet vállaljam el, akit szeretnék. Téged, egy ilyen infantilis, hisztérikát sosem vállalnálak például. Úgyhogy nyugodj meg, sosem fog sor kerülni arra, hogy perelj, mert ezzel az attitűddel amúgy senki nem is fog kapkodni utánad.

#22 Sok igazság van abban, amit írsz és nyilván te a másik oldalt látod, de mivel a szüleimmel sokat kellett orvoshoz/kórházba járnom, így nekem a másik oldalról van tapasztalatom és hidd el, horror történeteket tudnék mesélni az ellátó rendszerről és az orvosokról/nővérekről.

Mind a ketten egyetértünk abban, hogy mindkét oldalról szükség lenne változásra, de a kényszerítés a lehető legrosszabb módszer és ezzel nem tudatos magatartásra nevelik az embereket, hanem csak ellenállást szül. Ráadásul ha a szűrésre kényszerített emberek még túlterheltebb, még frusztráltabb és még türelmetlenebb orvosokkal találkoznak még a maradék kedvük is elmegy attól, hogy bármilyen preventív lépést tegyenek a súlyosabb betegségek elkerülése érdekében.

Személy szerint nálam ez a mondatod csapta le a biztosítékot: "Pedig vannak dolgok, amikről sosem szabadna az egyénnek dönteni, mert nem kompetens személy. Ez is ilyen kérdéskör."

Ilyen kijelentést senki nem tehet egy normálisan működő demokráciában. Az államnak joga van pozitív vagy negatív módon ösztönözni az embereket, de nincs joga elrendelni olyan vizsgálatokat, amiknek megvannak a veszélyei, mégha minimálisak is, úgy hogy emögött nem áll tényleges közegészségügyi veszély, csak gazdasági érdek? Milyen paradox helyzet lesz, amikor bizonyos vizsgálatoknál aláíratnak egy beleegyező nyilatkozatot, amikor az egyénnek nincs is választási lehetősége? A túlterhelt orvosok vagy esetleg az emberhiány miatt csak szűrésre átképzett, nem szakértő személyzet miatt mennyivel fog megnőni az alapvetően minimálisan veszélyes vizsgálatok komplikációinak aránya?

Azért szerintem ez a törvény nagyon sok erkölcsi, jogi és logisztikai kérdést vet fel.

"De azt kell felfogni, hogy az gazdaságilag nem fenntartható, ami most van (nem is működik egyébként)"

Egyetértek. Havi több, mint 100.000 Ft.-ot fizetek be az államnak kötelezően és mégis magánorvosi ellátást veszek igénybe, mert nem merem magam a kincstári eü-re bízni. A szűrővizsgálatokat sem. Nagy kérdés, hogy bele leszünk-e kényszerítve az állami szűrésbe vagy elfogadják a magánorvosi szűrővizsgálatot. 18 év alattiak szűrővizsgálatánál nem fogadják el. Nem vagyok sznob, de nem bízom az állami eü-ben.