Depresszióból nincs kiút?

Olvasd a Bibliát!

Néhány reménykeltő íge:

"És ahogyan örömét lelte az Úr abban, hogy jót tehetett veletek, és

megszaporított benneteket, ugyanúgy leli majd örömét abban is az Úr,

hogy tönkretesz és kipusztít benneteket. Kigyomlálnak benneteket arról a

földről, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek.

Szétszór téged az Úr az összes népek közé, a föld egyik végétől a

föld másik végéig, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem

ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek.

De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy

talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt

lelket adneked ott az Úr.

Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz.

Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak

reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod

kell.

Visszavisz az Úr Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt

mondta neked, hogy nem látod meg többé. Ott áruljátok magatokat

ellenségeiteknek rabszolgákul és rabnőkül, de nem vesz meg senki.

Ezeknek az igéknek az alapján kötött szövetséget az Úr parancsára

Izráel fiaival Mózes Móáb földjén, azon a szövetségen kívül, amelyet a

Hóreben kötött velük"

Vitaminhiányod nincsen? Jó lenne egy kivizsgálás. Volt, akiről az derült ki, hogy magnéziumhiány okozta.

Nekem még a tornázás vált be, napi 20 perc is elég.

Most miért lettem lepontozva?!:-) Egy másik!: "Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva

talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti

őket, odamegy, és felszolgál nekik.

És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!

Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába.

Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!" Ez már az Újszövetségből van.

azért pontoztak le téged, mert sok a kretén az ateisták közt akik nem képesek felfogni, hogy a hitből lehet "erőt" meríteni.

kérdező, bocs hogy nem tudok érdemleges választ adni, de kívánom, hogy gyógyulj ki belőle.

Háromszor voltam depressziós, először kb olyan 5 évig, bár ez volt a legenyhébb. Aztán utána pár tünetmentes év után 2 évig, és végül 3 tünetmentes év után, több alapos megrázkódtatás hatására harmadjára is belekerültem.

A tapasztalatom az, hogy ha az ember gyógyszeres kezelésre adja a fejét, alaposan mérlegelni kell, hogy megéri-e. Sokszor a mellékhatások még talán rosszabbak, mint maga a betegség, és nem is mindig igazán hat. (Azt a "természetes dolog, hogy az első 1-2 hónapban pocsékul vagy" maszlagot meg hadd ne higyjem el. Ha valami tényleg hat, akkor az nem fél év múlva fog hatni, és nem úgy, hogy mellette sok más dolog miatt is szenvednem kell. Csak ugye a mentális betegségek nagyon egyediek lehetnek, és nehéz eltalálni, hogy kinél pontosan melyik területen milyen biokémiai jelenség váltotta ki, és arra pont melyik szer fog hatni. Sokkal egyszerűbb beadni az épp divatos szert, ami lehet, hogy más agyi területeket is bekavar, amit nem kéne, aztán ráfogják, hogy ez ilyen, majd ha megszokod a mellékhatásokat, akkor fél év múlva jobb lesz. A nagy túrót... csak kideríteni, hogy kinek mi lenne a leghatékonyabb szer, azt ugyebár nehéz, sok orvos meg szereti röviden és egyszerűen "megoldani" a feladatát.)

Szóval az első alkalommal próbáltam a gyógyszeres kezelést, de beleuntam a sok mellékhatásba, és bár kicsit tényleg javultam, de mellette egész nap "rossz volt rámnézni", olyan kába voltam, meg 30 kilót felszedtem, szóval végül egy jó magánpszichológus mellett kötöttem ki, és neki köszönhetem, hogy kilábaltam belőle.

A második alkalommal sajnos ez a pszichológus már nem tudott fogadni, így egy pszichiáterhez kerültem, aki nem volt rest addig próbálkozni, ameddig a megfelelő gyógyszerkombót meg nem találta. Mellette hipnoterápiát is tartott, de ami a legtöbbet dobott az állapotomon, az a testmozgás volt. És nem napi 5-10 percet, hanem legalább 1 órát, de még ha nagyon fáradt, elgyötört voltam, akkor is egy fél órára ha semmi kedvem nem volt hozzá, de muszáj volt mennem. Fél év után elhagyhattam a gyógyszert, és kb egy fél évre rá mondom azt, hogy teljesen elmúlt.

Most meg egy haláleset után alaposan összezuhantam (na meg sok más kisebb probléma is "színesíti" a mindennapjaimat), szóval felkerestem a pszichiátert, kértem, hogy ugyanazt, ami legutóbb hatott, írja fel, és mellette napi 5-10 km-t futok. Messze még a gyógyulás, de már most, 2 hónap elteltével érzem, hogy sokkal jobban vagyok.

De ami a lényeg, és ami nélkül semmit nem ér az egész: fel kell kutatni az okokat. Hogy mitől alakult ki nálat ez a depresszió.

Ugyebár alapjában véve 2 (3) változata van: az endogén, és az exogén eredetű. Az endogén eredetű depresszió biokémiai, neutológiai okok miatt van. Valamilyen ingerületvezetési folyamat az agyban nem úgy működik, ahogy kéne, és ez okozza. Aztán van az exogén eredetű, ami tisztán lelki alapú, és valamilyen külső ok okozza. És van a harmadik (ami a leggyakoribb), ami ennek a kettőnek a keveréke. Persze, a skála nagyon széles, azt tekintve, hogy mennyire sáros a depresszióban a biokémia, és mennyire a körülmények, de a legtöbb depresszió nem tisztán endogén vagy exogén.

Az endogén eredetű kezelhető gyógyszerrel is és terápiával is (utóbbival azért lehetséges, mert "meg lehet tanulni" kezelni a depressziót, bár tiszta endogén esetén talán célravezetőbb a gyógyszer. Már ha normálisat írnak fel.) Viszont ha van exogén komponens, akkor a gyógyszer legfeljebb tüneti kezelés. Ilyenkor a kiváltó okot kell felderíteni, és azt megszüntetni, vagy ha nem lehet, akkor megtanulni kezelni. Ez kulcsfontosságú, enélkül nem sokat ér a kezelés.