Kiút a depresszióból / öngyilkos gondolatok elhagyása?

"ismerem magamat annyira, hogy tudjam, nem segítene rajtam."

ne legyél ennyire öntelt!

Egy jó terapeuta csodákra képes.

Valamint pszichoterápia + megfelelő gyógyszerezés csodákra képes.

Háziorvos tud adni beutalót pszichoterápiára - nem fizetős.

"ismerem magamat annyira, hogy tudjam, nem segítene rajtam"

Éppenhogy nem ismered magadat, hiszen ha ismernéd, akkor nem lennél depressziós, hanem tisztában lennél azzal, hogy mitől vagy depressziós, vagy ha x megbánt, arra hogyan reagálj,tisztában lennél az értékeiddel, hogy mit szeretsz csinálni, mi a célod és akkor azzal foglalkoznál, azzal erősítenéd magadat.

Kigyógyultam, de pszichológus segítségével :-)

miért is nem tud a pszichológus segíteni Neked? Meg

mondom: mert esélyt sem adsz neki, eleve elutasítod, hogy változást hozhat az életedben :-(

Szia :) Én most nem tanácsot osztogatni jöttem, az előttem szólók elég jól elmondták amit én is mondhatnék. Azért írok, mert feltűnt az a mondatod, hogy 19 évesen elég gáz itt tartani és hát... 19 éves vagyok, olyan 6 éve depressziós, komoly öngyilkos gondolatok kínoznak, miközben egy részem igenis nem akarja megtenni és harcol ellene, de nagyon nehéz. Szakemberhez járok pszichológushoz és pszichiáterhez is és segítenek. Kicsit több, mint egy éve vettem a bátorságot, hogy felkeressem a kerületi pszichiátriai gondozót és bár nagyon nem akartam de végül azt is elfogadtam, hogy gyógyszert szedjek. Mindkét szakember TB alapon segít nekem és nagyon jók. És tudod rengetegszer volt a fejemben, hogy a fenébe is, nem lehetek ennyire gáz, hogy juthattam mégis ide, egy csődtömeg vagyok. Szóval értelek, érzem ugyanezt, de ettől még nem szabad feladni. Mert látod, van más olyan is, mint te (és emiatt döntöttem úgy hogy írok, hogy ezt tudd és érezd) és ráadásul az egészben a legszebb (és egyben legelkeserítőbb) hogy mivel már most gondjaid akadtak, ezért kénytelen leszel most megtanulni hogyan győzd le őket és némi komolyabb önismeretre szert tenni (és ez baromi nagy meló és nem is kellemes) de ha nem adod fel és küzdesz, akkor pár év múlva sokkal erősebb, tapasztaltabb leszel és bölcsességet tanulhatsz, ami által sokkal jobb életed lehet, mint azoknak, akiknek nem kellett szembenézniük önmagukkal. Semmiképp se érezd azt, hogy a depressziód miatt kudarcot vallottál és az életed már csak szenvedés lehet! Fontos vagy. Értékes vagy. A jövő még lehet szebb, és semmivel sem vagy rosszabb a kortársaidnál csak azért, mert depressziós vagy.

Nyugi, alapjáraton én se vagyok ilyen optimista, másoknak könnyebb mondani, de úgy éreztem ezt le kell írnom neked, hátha segít egy kicsit.

19/L

Szia!

Nagyon ismerős amit írsz. Én kb.1.5 év után jöttem arra rá hogy depressziós vagyok. Voltak előzményei. Alvászavar,pánikrohamok,hangulat és az érdeklődés elvesztése.Egy éjszaka leizzadtam,de úgy mint aki a zuhany alá lépett. Onnantól az érzékelésem is megváltozott... Mintha valami álomszerű lenne amit megélek. Sokféle tünet kijött rajtam,mindent kivizsgáltattam,szerencsére negatív volt minden. Akkor lett világos hogy mindez pszichés eredetű...

nagyon nehéz időszak volt. Mivel teljesen megváltoztam,nem voltam a korábbi mosolygós és jókedvű,"izgága" ember, én is nagyon sokszor gondoltam arra hogy befejezem ezt az egészet... Voltam egy pszichiáternél, (állami) de kb. 1.5 hónap gyógyszerszedés is hatástalan volt... Abbahagytam a gyógyszert,de úgy hogy fokozatosan csökkentettem az adagot. Elmentem nyaralni, ami elég rég volt korábban... Gondoltam hátha a környezetváltozás segít. Egyáltalán nem... Ősszel elmentem egy magán pszichiáterhez és ő egy másfajta gyógyszert írt fel.

Ez 2012 augusztusában volt. Havonta kellett visszamennem hozzá,közben folyamatosan szedtem a gyógyszert. Változtattam közben pár dolgon.Sosem voltam bulizós, de hétvégenként- egyedül- belevetettem magam az éjszakába. Elmentem pestre (én a Mátrában élek) bulizgatni. Kb. Szeptember végén kezdtem azt érezni,mintha a hangulatom és kedvem lassan kezdene visszatérni. Kezdett "tisztulni" a fejem. Az alvásom kezdett rendeződni,és az érdeklődésem-életkedvem visszatérni.Januárra úgy éreztem hogy a régi vagyok.

A gyógyszert nem hagytam abba,fél évig szedette velem. Az utolsó hónapban már csak félszemeket kellett szedni,majd két hétig ezt is csak minden másnap. Addigra teljesen rendbejöttem. 2013 Április hónapban tettem le a gyógyszert. Kb. 1.5 évi pokoli időszak, és fél éves gyógyszeres kezelés után ismét a régi-új vagyok. Változtattam az életvitelemen,noha semmi kicsapongót nem csináltam korábban... De 38 éves fejjel tavaly megtanultam úszni egy felnőtt csoporttal és azóta is rendszeresen sportolok.Odafigyelek arra hogy legyen szórakozás is az életemben,és ez nem a költekezős,pénzszórós bulizgatást jelenti.

Sok negatív eset történt persze ami elősegítette ennek a "Kevert,szorongásos-depresszió"-nak a kitörését.

Röviden így tudnám neked az én sztorimat leírni.

De remélem látod a lényeget: MERJ SEGÍTSÉGET KÉRNI!!!

Ez magától nem gyógyul... Nagyon féltem attól hogy begyógyszereznek majd és hasonló. De a pszichiáter azt mondta hogy "gyógyszer egy mankó,amit szépen el lehet hagyni amikor már visszaállt az egyensúly". Vitáztam vele,de neki lett igaza.

Összeteszem a két kezem hogy kigyógyultam ebből, mert sokan vannak akik már több éve kezelnek pszichés eredetű dolgokkal. Féltem nagyon hogy megváltozom és egyszerűen "bekattanok"... De szerencsére ez nem történt meg.

A pszichiáter azt is mondta nekem: "olyan már nem lesz mint volt,csak JOBB! Mert mostmár tudni fogja hogy miken kell változtatni és tenni is fog érte!"

Igaza volt.

Korábban a szobámból sem jöttem ki,csak feküdtem befordulva... Véget akartam vetni az egésznek...

Hozzáteszem hogy így dolgoztam,nagyon-nagy erőfeszítésbe került hogy a korábban rutinos munkát elvégezzem. Talán annyit vettek észre hogy fogytam és "kuka lettem"...

Így visszagondolva,borzalmas időszak volt! Egyáltalán nem hittem abban hogy rendbejövök...

Sokáig csak legyintettem a pszichés betegségeken... Tudom szemét gondolat,de mindíg úgy voltam vele hogy "két nagypofon" és rendbejön... Nos,magamon tapsztaltam hogy milyen is pszichésen betegnek lenni...

Tippem számodra az lenne,hogy mindenképp tedd meg az első lépéseket a gyógyulásod felé!

Vagyis:keress meg egy szakembert aki segíteni fog neked abban hogy fölismerhesd miben is vagy most. Felejtsd el hogy "ismered magad annyira"... Nem, egyáltalán nem ismered... Ezt elhiheted nekem, Én is gondoltam mindenfélét.... Szerencsére tévesen!

Legyen akár támogatott vagy magán akihez mész,de mindenképp SZÁND RÁ MAGAD ÉS INDULJ EL!!!

Nálam ez a kevert,szorongásos depresszió pszichoszomatikus tüneteket okozott,vagyis mindenféle tünetem volt. Szerencsére szervi baj nélkül. Nálad ilyet nem olvastam és lehet hogy egy pszichológus tud neked segíteni. Nekem gyógyszer kellett,és azt csak a pszichiáter írhatja föl. Tekintettel arra hogy öngyilkos gondolataid vannak, szerintem neked is pszichiáter segítségét kellene kérned. Aztán majd ő eldönti hogy szükséges-e gyógyszer vagy sem.

De inkább azon gondolkodj hogyan tudsz minél előbb meggyógyulni, és nem azon hogyan nyírd ki magad!

Mert szerintem bőven töltheted a szabad perceid kellemes dolgokkal,mintsem ilyen osoba gondolatokkal!

Hidd el hogy tudom mit érezhetsz! Ugyan ebben voltam én is. És tapasztalatból tudom írni neked hogy ebből szépen ki is lehet gyógyulni!

Azóta sem kell szednem semmit. Ha szedek is, az csak multivitamin a sportolás miatt. És ha nem leszek depressziós, valószínűleg erre az úszás sporta sem szánom rá magam...

Úgyhogy vannak klassz és szép dolgok amik rád is várnak. Ebből a helyzetedből egy új-kedvezőbb irányt is vehetsz. De ez CSAK RAJTAD múlik!

Szerintem ebből a sz...-ból három év bőven elég volt.Ennyire ne ragaszkodj hozzá! ;)

Irány egy szakember, (támogatott vagy fizetős)

beszéld meg vele a problémáidat és kétségeidet a kezeléseddel kapcsolatosan, aztán el lehet indulni azon az úton hogy kijöhess ebből az állapotodból!

Amikor nekem mondott ilyet egy jóbarátnőm - akit be mertem avatni - egyáltalán nem hittem neki. Mostmár belátom hogy teljesen igaza volt!!!

Úgyhogy csak ismételni tudom magam: van segítség és kiút ebből az állapotból, csak INDULJ EL!

Remélem a történetem tudott neked abban segíteni hogy visszakaphasd az egyensúlyod,és belásd hogyan tudnál kimászni ebből.

Kívánok hozzá nagy erőt és elszántságot!

És természetesen: Jó egészséget!

SIKERÜLNI FOG!

A/38/F

Mi az élet értelme?

-Isten ,ő volt az aki megteremtett minket nélküle mi nem is lennék tehát mi nem élnénk ha ő nem élne.és még a szeretet,mi emberek annyi rosszat teszünk :dohanyzunk,egymást öljük és még sorolhatnám...Nem lennénk mar itt ha Isten nem szeretne minket az ő hatalmában van hisz hogy elpusztíthassa az embereket,de nem tette mert szeret minket ,pedig nem érdemeljük meg,de ha te öngyilkis leszel akkor a munkaja egy részét pazarlod el,ne tedd!!!!

....

Egy vicc:

Biztos ismered a "..csak ne d@gl@tt halazz..csak mimtha fognád a.."

Na tehát mivel ugy vigyaz az apósa kezére mint az izéjére ezekszerint az após egy f@$z(fej)