Nektek is vannak ilyen időszakaitok?

Van ilyen. Nekem speciel ahhoz kell ok, hogy nagyon lent legyek, de eléggé keljfeljancsi vagyok, kisüt a nap és már virulok :D Kivéve, ha NAGYON mély a gödör, pl. az életem romokban és az éhhalál fenyeget. Akkor kevés a napsütés, minimum egy jó zene kell :D

Önbgyilkosság ritkán jut eszembe és akkor se komolyan. úl életigenlő vagyok. De attól még megértelek. Vannak napok, amikor semmi sejó, se kedv, se energia, az agy kába, az ember ingerült, közelébe ne jöjjön senki...

Sokszor elgondolkodom, milyen rossz, hogy ennyire számít a lelkiállapot. Nem a valós körülmények, hanem az, hogy milyen lábbal kelt fel az ember. Ezt nem lehet csak úgy megváltoztatni, ez VAN. S csinálhatok remek és pihentető dolgokat, olyankor az is csak fáraszt és lenyom.

Jó, ha valaki pl. kreatív művész és ezeket a helyzeteket is kihasználja (annak idején egyszer írtam egy sötét novellát... illetve többet. nem volt egy műalkotás, de nekem tetszett, elvoltam, de aztán jött a napsütés és elrontotta :D).

Vagy ha valaki jó pszichológusa önmagának s tudja, mit kell tennie, hogy hamar véget érjen... Nekem van némi érzékem az ilyesmihez is, DE nem akkor. Olyankor béna vagyok és semmi nem jut eszembe. Jó állapotban tudnám kezelni a rossz állapotot, de olyankor nem kell...