Miért mondják hogy az öngyilkosság nem old meg semmilyen problémát csak menekülés?
Szerintem meg épp minden létező problémát megold hiszen ha meghaltam az összes eddigi probléma bármi is volt az okafogyottá válik. Nincs pénzem ronda vagyok nincs állásom stb-mindez semmit se számít többé ha meghaltam. A problémát lehet nem megoldottam hanem megkerültem, de mit számít-nem probléma többé és ez a lényeg.
És ha gyávaság? Mit számít ez is? Gyávának tartanak mert öngyilkos lettem? Tartsanak mit számít nekem az már?
Hogy mit éreznek a hozzátartozók családtagok? Mit számít az nekem? Hiszen meghaltam.
Azt meg csak halkan jegyzem meg hogy mit van akkor ha X családtag nem sajnálatot érez hanem örül hogy „na végre elpatkolt ez a vén kripli így enyém a lakása, kocsija pénze stb” hurrá!
Mert ilyen is van!
Senki nem tudja, hogy mi van odaát, szóval ezen kár vitázni. Lehet, hogy megszívjuk rendesen a "bűneink" és a megoldatlan feladataink miatt, lehet, hogy nem.
Őszintén szólva nekem nem igazán éri meg a "kockázatot", mert utána már nem fogom tudni visszacsinálni, ha majd ott állok a pokol tornácán és közlik, hogy ha itt és itt, ezen és ezen a ponton másképp cselekedtem volna, akkor megúsztam volna az örök kárhozatot. Vagy mondjuk ha azért kell leszületnem egy afrikai éhező, aidses kisgyerek testébe, mert nem voltam képes megoldani a problémáimat.
A lényeg, hogy nem tudom, ezért igyekszem úgy élni, hogy elmondhassam: én mindent megtettem. Aztán lehet, hogy mégsem. De legalább megpróbáltam.
Voltam olyan szinten depressziós, hogy azt gondoltam, nincs értelme tovább... most, másfél évvel később borzasztóan büszke vagyok magamra, hogy képes voltam ezen túljutni, megkerestem a problémák forrását az életemben és ki tudtam azokat iktatni, vagy átalakítani úgy, hogy profitálni tudjak belőle. Nem ment egyedül, szakember segítségével sikerült, de sikerült, és ez a lényeg.
Hogy mire volt jó, azt majd csak később fogom megtudni, de jelenleg semmiért nem adnám azt az érzést, hogy igen, képes voltam rá, megcsináltam, megküzdöttem a saját tehetetlenségemmel, és megtanultam ÉLNI ahelyett, hogy vegetálnék!
Kedves Kérdező!
Ha valóban öngyilkos akarsz lenni, akkor tényleg abban reménykedj, hogy a materialista embereknek van igazuk, mert minden más esetben nagyon rosszul fogsz járni. De oké, tegyük fel, hogy a materialistáknak igazuk.
Akkor remélem nem csak simán kinyírod magad és ennyi.
Akkor már legalább vedd fel a legnagyobb Provident hitelt, add el amid csak van (lakás, autó, számítógép, bármi) és menj el belőle egy világkörüli útra. Nézd meg a Piramisokat, New York-ot, a Kínai Nagy falat, az izlandi gleccsereket, ami ebből kijön.
Végül pedig utazz el Hawaii-ra, és igyál meg jópár koktélt.
És ha ezek után is úgy gondolod, akkor legyél öngyilkos.
Ezek után viszont már biztos nem akarsz az lenni, ami elég pech, mert több milliós hiteled lesz, és se lakás, se kocsi, se semmi.
De legalább bejártad a Földöt, és rengeteg olyan helyen voltál, ahova más egész életben nem jut el.
Legalább az életed vége szépre sikerült, és sikerült rájönnöd, hogy a világban mennyi szépség van.
Esetleg utazás közben látoigass meg néhány luxusprostit! :)
Igazad van.
Az öngyilkosság olyan dolog, mint Nagy Sándor esete a Gordiuszi-csomóval.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!