Mi a véleményetek erről a helyzetről? (többi lent)

Nem igazán értem, milyen válaszokat vársz tőlünk!

Veregessünk vállon, hogy ügyes vagy kicsim csak így tovább, nyírd ki magad rövid úton?

Vagy próbáljunk meg felrázni, amit szemmel láthatóan nem akarsz?

Engem is kezelt már pszichiáter depresszióval, nekem sincs túl sok barátom, sokszor érzem magam nyomorultul, de olyan kíváncsi vagyok, egyszerűen látni akarom, milyen lesz az életem 20-30-40 év múlva. Milyenné fejlődik a fiam, a keresztgyerekeim, akarok még sok tavaszt, szexet, Karácsonyt stb.

35/N

Nos, jó párszor kiírtad már ezt a kérdést, és azon tűnődöm, hogy mi a célod vele: megerősítést vagy eltántorítást szeretnél kapni.

Már adtam válaszokat a történet különböző részeire. A legfontosabb dolgokat azonban elismételném.

Ha lennének barátaid, akkor valószínűleg másként láthatnád a helyzetet.

Az az érzésed, hogy értéktelen vagy, jóvátehetetlenek a bűneid és nem kezdheted újra, elvetendő. Igenis, az elhatározást bármelyik nap meghozhatod. 22 évesen semmi sem késő.

Én egy értelmes embert látok benned, aki azonban gyengének érzi magát az újrakezdére. Erőt lehet hogy saját magad nem tudsz meríteni, ezért kellene melléd pár szerető barát (mondanám a családot is, dehát azok már olyanok maradnak, mint eddig, új lehetőségek az új ismeretségekben rejlenek).

Én őszintén mondom, és szeretetből, nem pedig sablonszövegként, hogy kár lenne feladnod. Kis segítséggel igenis úrrá lehetsz a helyzeten. Attól, hogy eddig nem találtál megfelelő embereket, attól még most találhatsz! Attól, hogy ilyen volt eddig az életed, még teljesen megváltozhat!

Azt gondolhatod most, hogy könnyű nekem beszélni, nem érzem azt, amit te. Mégis én magamat elég megértőnek tartom, és a szimpatikus emberek mellett kitartok jó céljaik elérésében tűzön-vízen át, sok segítséget is adva, és örömöt lelve a másikban. Ilyen mentalitással mondom azt, hogy igenis fordulj a világ felé, ne félj attól, hagyd hátra a rosszat, szerezz új barátokat és kezdd újra az életed! Nem tudod, hogy milyen jó lehet, mert már évek óta rosszul éltél. Nem tudod elképzelni, de igenis, hamarosan újra azok közé az emberek közé tartozhatsz, ahová legtöbbőnk: akik élvezik az életet, mert sok szépet találnak benne, egymásnak adjuk ezt és örömöt leljük egymásban és nagyon sokmindenben.

Büszke embernek látlak, ezért talán nehezen fogadnád el az úgymond segítő kezet. Erre két dolgot mondhatok: (1) dönthetsz úgy, hogy mepróbálsz másokon segíteni, és ez téged is fel fog emelni, (2) jusson eszedbe, hogy aki ma rajtad segít, lehet hogy holnap a te segítségedre szorul.

Látom gyakran kiírva a kérdéseidet. Ebből arra következtetek, hogy igenis a lelked mélyén még akarsz élni. Hallgass rá, mert igaza van.

És megannyian vagyunk idekint, akik veled vagyunk, ha ezt a jó döntést meghozod.