Öngyilkosság. Gyáva megfutamodás, vagy bátor menekülés az élet sivársága elől?
Tudom, a kérdés megfogalmazása eléggé egyszerűre sikerült.
Biztos sok ilyet láttatok már, de szeretnék pár véleményt elolvasni talán az én helyzetemről, vagy esetleg máséról, aki szívesen megosztaná az ő érzésvilágát a dologgal kapcsolatban. Olvasgattam más kérdések válaszait, de őszintén szólva túl egyszerűek voltak, és egy bizonyos ponton sajnos nem tudokt velük mit kezdeni. Módszert nem kérek senkitől, és én sem fogok tanácsot adni.
Jómagam 20/F, teljes mértékben fiatal, rendeltetésszerűen még csak rá sem kellene gondolnom erre a tettre. De már nem telik el nap ezen dolog gondolata nélkül..
Az életem folyamatosan táplálja belém a negatív hullámokat, szóval nincs egy konkrét paraméterrel meghatározható indok, ami miatt megtenném. Egészen óvodás korom óta folyamatos negativitásban élek, folyamatos stressz, és barátságtalanság fogad mindenhol ahova lépek. Konkrétumokat most nem írok, így is elég hosszú lesz ez.
Alapvetően egy szerencsétlen tekintetű, "kétbalkezes" ember vagyok, aki retteg az emberektől. Sőt minden olyan helyzettől, amivel szemben egy kis elvárás is van. A munkámat nehezen és stresszesen végzem, remeg a kezem, gyakran rosszul vagyok. Emberek közelében izgulok, kiszárad a szám, és nem bírom magamat adni.
A magánéletem szörnyű, egészen kisiskolás korom óta hallgatom hogy miért nem vagyok jó. Egyszer volt egy kapcsolatom, ( mellesleg gyönyörű volt az egész, évekkel ezelőtt - ha egyszer volt jó, lehet máskor is - tartja bennem a lelket ) A munkámat nem hagyhatom ott bármennyire is utálom, az emberek többnyire úgy néznek rám mint egy elhanyagolható tényezőre.
Engem nem érdekel hogy sz*r a világ, ez az utolsó dolog ami miatt rosszul fogom érezni magam, egész egyszerűen olyan vagyok mint egy űrlény, aki más bolygóról jött. Honvágyam van.
Az örökös, stagnáló, éveken át tartó ürességérzetre manapság ránehezedtek bagatel problémák (szerelmi bánat, stresszes gyűlölettel teli munkavégzés, családi stressz és veszekedés, a barátaim egyre kevesebbet figyelnek rám stb ), amik úgy nehezednek rám mint egy szikla. Ha lenne mire támaszkodnom, lenne miért végeznem a munkám, lenne miért ÉLNEM, ezeknek a problémáknak még kifejezetten örülnék is, mert végre történik velem valami, érezhetek valamit..
Alapvetően csak ülök, és üveges tekintettel bambulok. Nincs érdekeltségem szinte semmi iránt, vagy nincs pénzem megvalósítani bizonyos dolgokat. A sport nem köt le, a hobbijaimat eluntam az évek alatt. Mindet arra használtam hogy kitöltsem az űrt. A bulikban idegennek érzem magam, és az alkoholtól mély "depresszióba" esek. Nem merek már inni sem, nem egyszer jutottam már el majdnem arra a pontra, ami a kérdésem első szava.
Konkrétan nem is tudom miért írtam le ezeket, és talán tanácsra sincs szükségem. Egész egyszerűen kíváncsi vagyok más emberekre. Ha akad.
Elnézést a hosszú leírásért, remélem ez nem okoz gondot.
válasza:
válasza:Hmm. Én is hasonlóan érzek, elég nagy nyomás van rajtam, családi és iskolai dolgok egyaránt, és itt nem egy dolgozat vagy egy kis veszekedés nyomását értem, ezek elég komoly dolgok és számomra megerőltető, kimerítő. A probléma az, hogy én ezektől nem csak depressziós leszek, hanem elsőkörben hihetetlenül mérges, valamiféle idegrohamot kapok, meg néha sírógörcsöm is van. Én szívesen fordulnék ezügyben pszichológushoz, de biztos vagyok benne, hogy szólna a szüleimnek, ebből pedig újabb viták, verekedések lennének, és ezt nem szeretném.
Nos, fiatalabb vagyok mint te, és kevesebbet is éltem, nem tudok neked sokban segíteni, ám ha beszélgetni szeretnék valakivel, ki szeretnéd beszélni a bajaidat, írj nekem nyugodtan, válaszolni fogok neked, és ha tudok tanácsot adni, lehet hogy nem lesz valami jó tanács, de megpróbálok segíteni.
17L
21:11
Az elmúlt időszakban jutottam arra a pontra, hogy elfogadtam, szükségem van segítségre. De nagyon nehéz rávenni magam az első lépésre. Nem magam miatt. Lényeg, hogy az egyetlen ember akinek beszélhetek róla olyannyira gondterhelt ( ráadásul mindenfélét képzelődne ), hogy egész egyszerűen nem tehetem meg ezt vele. Magamnak kell elrendeznem, nagy félelmem hogy ezen dolgokat megtudja. De úgy gondolom hogy lassan megtörök, érzem hogy kifog szakadni belőlem.
21:15
Köszönöm a lehetőséget, még meggondolom. Nem szívesen zúdítom rá valakire a gondjaim, mert nem akarok feleslegesen másokat terhelni. Viszont működik visszafele, te is írhatsz nekem nyugodtan. Még örülnék is ha segíthetnék valamiben.
A dühroham nálam is él, olykor céltalanul agresszívvá válok ( ezt többnyire magamba folytom zenével, és kis "dülöngéssel") vagy munkahelyen, ami alapvetően fizikai, le tudom rendezni az adott objektummal amit épp mozgatok/csinálok.
Sírni alig tudok, az elmúlt években talán 3-szor ha összejött, pedig van mikor már nagyon szorul a torkom. Ekkor próbálom kitépni magamból, soha nem sikerül.
Nem tudom mik a konkrét problémáid, de ha egy dolgot mondhatok neked: Mindig ahhoz fordulj aki szeret. Lehet sablonos, de ha van valaki az életedben, aki TÉNYLEG! szeret téged, ahhoz menj. Ez a szeretet nevű valami mindent meggyógyít
válasza:Ha terhelnél a gondjaiddal, akkor nem írtam volna azt, hogy írj, szóval ne éljen benned az a tudat, hogy ez terhel, bármikor írhatsz, ha szükséged van ilyesmire, ez engem is kicsit lenyugtat, és elvonja a figyelmem a problémámról, ha mással foglalkozom, az valahogy jó nekem.
Persze ez nem kötelező, csak egy lehetőség, de engem semmiképp sem terhelne.
válasza: válasza:Szia:) Évekig szorongtam, a tini korom a folyamatos görcsöléssel, aggódással, rettegéssel telt el, semmi pozitív dolog nem történt velem lényegében, csak az, hogy megismertem pár jó barátot. Szörnyű ezekre a dolgokra visszaemlékeznem, igaz, hogy a te problémáid súlyosabbak, és én lényegében nem gondoltam soha öngyilkosságra. Szóval 12 éves korom óta végigkíséri az életemet a szorongás, és csak most évek múlva találtam megoldást: egy pszichológust, akiben tényleg megbízok. Hogyha nagymértékű a szorongás, ráadásul testi tünetei is vannak jócskán, nem elégséges egy barát, vagy a kedvesünk, hogy legyőzzük. Soha ne szégyellj segítséget kérni ha úgy érzed szükséged van rá!!! Én úgy 3-4 alkalom után éreztem a változást, életemben először éreztem, hogy értékes ember vagyok. És most jó úton vagyok a "gyógyuláshoz", olyan értékeket fedezek fel magamban, amelyeket az emberek valahogy láttak bennem, de én soha nem vettem észre, vagy ismertem el.
Egyébként szerintem is intelligens srác vagy a az írásod alapján:) Ha gondolod nekem is írhatsz privit, ha valamiben tudok szívesen segítek:)
21/L
válasza:6. vagyok
"Módszert nem kérek senkitől, és én sem fogok tanácsot adni."
Bocsi, ezt úgy figyelmen kívül hagytam, de lényegében tanácsnak csak azt az egy dolgot szánom, hogy merj segítséget kérni, egyáltalán nem szégyen ha egyedül nem tudsz megbirkózni a problémáiddal.
00:10
Vannak pozitív tulajdonságaim, amikről én tudok - csak mások nem. Mert valahogy nem fogják fel. Túlságosan fontos nekem a környezetem és a benne élők, egy ideje nem bírok csak önmagamért élni. Értelmetlennek tartom.
A macskás dolgon jót mosolyogtam, hidd el beszereznék egy karmolászó mogorva tekintetű szőrmajmot de itthon allergiásak rá.
A hozzám hasonlók társasága a legjobb dolog amit tehetnék, csak egész egyszerűen: nincs ( még )
11:43
Kicsit lehet furcsán fogalmaztam, de öngyilkossági kísérlethez nem adok tippeket, és nem is kérek. Szóval módszereket nem áll módomban szolgáltatni senkinek. Tanácsokat nagyon szívesen fogadok, és adok is.
Sokat gondolkodom a pszichológuson, de egyszerűen nem tudom elképzelni hogy a szavak befolyásolják az életemet. Nekem hiába mondott eddig bárki bármit ( ami az ő életüket megváltoztatta ), mind elraktározódott, de használni nem tudom. Kicsit irigy is vagyok mikor valakit átalakít egy beszélgetés, majd mikor ugyanazt átadja nekem, semmit nem érzek az egészből. Persze biztos egész más a helyzet ott, de nem hiszem hogy képes lennék tökéletesen átadni valakinek azt amit gondolok. Többnyire felszínessé válik a mondandóm a szavak hálójában. Legnagyobb gondom hogy a kérdéseimre tudom a választ, csak egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni.
Neked is köszönöm az ajánlatot, még meggondolom!
válasza:Kérdező: 00:10 vagyok. Hidd el, az öngyilkosság nem megoldás, ha szükséges cseréld le az egész környezeted, ha úgy is idegennek érzed magad mindenhol, menj ki külföldre, lehet ott jobban elfogadnak.
Ja és a macska nagyon ragaszkodó állat, 5 év macskatartás után elmondhatom, hogy a különféle sztereotípiák nem igazak, amiket a macskákról mondanak.
válasza:ja és itt töltsd ki az első tesztet, nekem nagyon Asperger-gyanús vagy: [link]
Nekem 187 jött ki :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!