Gyűlölök élni, de nem tudom megölni magamat, mit tegyek?

Nincs más hátra, meg kell szeretned az életet.

Foglalkozz a barátoddal és ne a vagdosással. ( Én nem tudom ki találta ki ezt az ökörséget de a hátába állítanám a kitépett karját)

Keress magadnak hobbit. Anyáddal meg ne foglalkozz. Találd meg azt, amiben jó vagy és amiben örömödet leled.

A párom ugyanilyen cipőben járt mint te, csak ő az apját nem is ismerte, az anyja lelépett, a nagyszülei meg verték és pocskondiázták. Mégis remek ember lett belőle. Csodálatos nő és szerető feleség. Kedves az emberekkel és nem nyammog azon, amivel nem tud mit kezdeni.

Az én anyám értelmiségi, nem alkoholista és nem hagyott el.

Mégsem szeretett soha engem és ezt rengetegszer a szemembe mondta. Egyértelmű, hogy rengeteget sírtam miatta, de mára már csak sajnálom őt. Másként tekintek magamra és minden erőmmel azon vagyok, hogy én ne legyek soha olyan, mint ő. Ez olyan nehéz feladat, hogy kitölti az egész életet. Nem érek rá önbántalmazásra és öngyilkosságra sem.

Ha nem tudod megölni magad akkor nem utálod eléggé az életed!

Egyáltalán próbálkozol is valamivel pl.: hangszer, extrém sport ezen-belül gördeszka, bmx, akármi, mert nem fog a tehetség zongorázni vagy gitározni neked! Ki kell próbálnod mindent!

Mielőtt bármit csinálnál, gondolkodj fordított helyzetben! Mit tennél, ha a párod vagdosná magát, vagy önyhilkos lenne? Gondolom nem esne túl jól, és a fájdalom mellett talán arra jutnál, hogy nem voltál elég jó neki, még arra sem, hogy életben tartsd, és ez a te hibád is. Tovább tudnál élni a tudattal?

Nézd, nekem vannak szerető szüleim, ennek ellenére egyszer-egyszer én is eljutottam arra a pontra, amin most te vagy, hiszen napjaink tele vannak problémákkal, de tudtam, hogy nem adhatom fel.

Egyet jegyezz meg: Néha nem magunk miatt kell élnünk, hanem azok miatt, akiknek fájna az elvesztésünk. Ez vonazkozik azokra a válaszadókra is, akiknek szintén megfordult a fejükben a gondolat.

Csak ennyit akartam, elnézést a késői válaszért, remélem még valaki hasznát veszi.