Elképzelhető, hogy Asperger-szindrómám van?
Első látásra ugyanolyan kamasz vagyok, mint a többi. Vannak barátaim (igaz, elég kevés igazi), volt már több párkapcsolatom, és eljárok szórakozni (bár nem gyakran), de van egy pár furcsább dolgom.
Kiskoromban volt, hogy fel-alá mászkáltam az oviban, lehajtott fejjel, lábujjhegyen, és ha izgatott voltam, "repkedő" kézmozdulatokkal reagáltam. Ha unatkoztam otthon, akkor volt, hogy körbe-körbe forogtam a szobában, aztán leültem, és néztem, ahogy forog a világ. Egy kicsit gyanús volt a szüleimnek, és az óvónőknek is, de idővel kinőttem.
Olvasni és írni kb. 5 évesen már megtanultam, elsőben, amikor a betűket tanultuk, nagyon unatkoztam.
Gyakori, hogy ugyanarról a témáról beszélek újra és újra. Pl. kiskoromban hónapokig csak Az oroszlánkirályról tudtam mesélni mindenkinek, akivel találkoztam, általános iskolában megszállott voltam a kutyákkal és a macskákkal, sokan unták is, emiatt alig voltak barátaim. Mostanában erről nagyjából leszoktam, bár néha még most is megkapom, hogy kb. 3-4 téma körül forog az életem.
Imádok rendszerezni. Kisebb koromban az állatos könyveimet rendszereztem aszerint, hogy fajokat, fajtákat mutat-e be, állatneveléssel kapcsolatos dolgokról ír, vagy szépirodalmi művek. Ötödikes-hatodikos koromban, ha unatkoztam, akkor leszedtem a filmjeimet a polcról, és visszaraktam őket ugyanúgy, ABC-sorrendben. Mostanában a fülbevalóimat és a parfümjeimet rendszerezem, a fülbevalókat szín szerint, a parfümöket aszerint, hogy édes, keleties vagy friss illat-e.
Nem igazán szeretek számomra idegen vagy antipatikus emberek szemébe nézni. Emlékszem, hogy másodikos koromban az akkori osztályfőnököm számon kért valamit rajtam, és ugyan már fogalmam sincs, mi rosszat tettem, de tudom, hogy nagyon frusztrált, amikor rám szólt,hogy nézzek a szemébe.
Utálom, ha úgy érintenek meg, hogy előtte nem figyelmeztettek vagy nem én kértem meg rá őket. Emiatt utálok buszozni is, de sajnos muszáj. A kézfogás ismeretlenekkel számomra horror; az izzadt tenyerük tapintása undorral tölt el. A kisgyerekeket sem szeretem, részben, mert bántja a fülem a hangjuk, részben pedig valamilyen oknál fogva szeretnek engem megérinteni, én pedig nem tudom ezt lereagálni, mert egyrészt nem bírom az érintést, másrészt szerintem hihetetlenül ostobán néz ki, amikor felnőtt, illetve majdnem felnőtt emberek gügyögnek egy kisgyerekhez.
Sokan mondják, hogy kicsit fura a testtartásom, ha valami felidegesít vagy feldühít, és állítólag furcsák a pofavágásaim. Utóbbira mondták, hogy le kellene szoknom róluk, de nem tudok, mert nekem ezek automatikusan jönnek.
Állítólag sokszor bunkó vagyok, pedig nem akarok megbántani senkit (illetve azokat semmiképp, akiket kedvelek), és azt is megkaptam, hogy van, hogy nem veszem észre magam.
Megszállottan kijavítom az emberek helyesírási hibáit, egyszerűen gyűlölöm, ha valaki helytelenül ír.
Nagyon nehezemre esik kifejezni az érzelmeimet. Emiatt megkaptam már, hogy képtelen vagyok örülni, de ez nem igaz, sok dolognak örülök, csak egyszerűen megtartom magamnak.
Ha valamelyik barátom kiönti nekem a lelkét, kicsit nehezemre esik reagálni, és kell egy kis idő, hogy kigondoljam a reakciómat. Pl. tavaly a legjobb barátnőm kijelentette, hogy én vagyok az ő legjobb barátnője és szeret engem, és én ugyanezt éreztem/érzem, mégis alig tudtam kimondani.
A családomon kívül egész életemben 4 emberhez (3 barátnő és egy exem) álltam közel, valamint a macskámhoz, a többi körülöttem lévő ember csak hozzájuk tartozik, hozzám nem. Ha a 4 emberből egyikük nincs velem (és mostanság az egyikük nincs), akkor iszonyatosan lehangolt leszek, emiatt a depresszió jeleit is mutatom.
Az emberek irányába nem vagyok túl empatikus, viszont ha egy szenvedő állatot látok, akkor megszakad a szívem. Gyűlölöm az olyan "embereket", akik bántják az állatokat, és inkább nem írom le ide, mit tennék velük..
Vannak fura kis rituáléim, és megszokásaim, amiken nem szeretek változtatni. Pl. mindig az előszobai tükör előtt kell megcsinálnom a hajamat és a fürdőszobai előtt a sminkemet, különben rosszul indul a reggelem. Ha nincs fülbevaló a fülemben és nem fújtam be magam parfümmel, nem érzem magam biztonságban. Mindig úgy kell aludnom, hogy a macskám a székemben fekszik, és a székem kb. 45°-os szögben néz az ágyamra, ami max. 10-15 cm távolságra lehet tőle.
A matek ugyan nem az én világom, de a dátumokat lenyűgözőnek tartom, ezzel együtt a történelmet is. Ez a kedvenc tantárgyam, legszívesebben éjjel-nappal ezt tanulnám, és én vagyok az osztályban a legjobb belőle. Egyébként a tanulmányi átlagom viszonylag jó, 4.3-4.5 közötti, de ebben benne vannak azok a tantárgyak is, amiket gyűlölök.
Van humorom, mások szerint nagyon is jó, viszont nem igazán értem, ha velem viccelődnek ("szívatnak"), és gyakran magamra is veszem a vicceket, amit sokan nem értenek.
Járok társaságba, de ha új ember érkezik, akkor az elég kényelmetlen nekem. Általában pub-okban, presszókban szoktam iszogatni a barátaimmal (1-2 sör nálam belefér), a disco-kat utálom, túl sok ember van ott, ráadásul hozzáérnek a bőrömhöz az izzadt testükkel, ami borzasztó.
A szexuális szokásaim nem térnek el a normálistól. Eddig két emberrel feküdtem le (bár kapcsolatom több is volt), az első az az exem, akit említettem, iránta a mai napig vannak érzéseim. A másik iránt viszont abszolút nem éreztem semmit, csak a fizikai élvezet volt a lényeg számomra (szerintem számára is, de nem tudom..).
A környezetem általánosságban szépnek, de különcnek és kissé ridegnek tart a leírt furcsaságaim miatt.
Szerintetek elképzelhető, hogy Aspergerem van? Ha nektek is gyanús, és nem csak beképzelem (mert szerintem a jellemzők azért sok mindenkire ráillenek), akkor hol tudom ezt kivizsgáltatni, milyen specialistához forduljak? Egyébként több netes tesztet kitöltöttem, mióta olvastam erről, mindegyik azt adta ki, hogy nagy valószínűséggel aspis vagyok, de szerintem ezek nem megbízhatóak, és ez a dolog nem pár klikkeléssel állapítható meg.
16,5/L
#15/20: nem mérték az IQ-mat, vagyis abból is csak netes teszteket töltöttem ki, de ezeket sem tartom megbízhatónak. Egyébként azokon 120-125 körüli eredmény jött ki, ami tudtommal egy picivel átlag feletti. De mint mondtam, nem bízom ezekben, és egyszer tényleg szeretnék kitölteni egy rendes IQ-tesztet, csak kíváncsiságból.
Az, hogy úgy beszélek, hogy senki nem figyel, nem jellemző, viszont nem igazán érzékelem, ha a beszélgetőpartnerem ráun a témára, és ilyen szempontból tényleg önző vagyok, mert ha mégis érzékelem, akkor is végigmondom, mert végig akarom mondani. Ennek a fordítottja is jellemző, ha olyannal beszélgetek, aki nem áll hozzám túl közel, akkor gyakran elkalandozok beszélgetés közben, tehát nem igazán figyelek az illetőre.Viszont ha hozzám közel állóval beszélek, akkor azért igyekszem odafigyelni a mondanivalójára.
Egyébként mindenkinek köszönöm a válaszokat!
Szia! Olvasom a problémádat.
Úgy érzem Te azt szeretnéd,hogy mindenki azt mondja Neked, hogy Asperger-szindrómád van.
Te ezt szeretnéd hallani.
Más emberek hozzászólásait meg sem hallod.
Pár klikkeléssel nem, de ez egész jó (szükség esetén Google translate a barátod): [link]
Ha valami problémád van az életeddel, érdemes szakemberhez fordulni. Ha nincs, akkor nem sok értelmét látom (ha majd lesz, akkor pedig emlékezni fogsz, hogy mire gyanakodtál).
Egyébként Autizmus Alapítvány és Vadaskert. Sajnos vidéken nem egyszerű a helyzet, egy random doki soha nem jön rá, hogy az-e vagy sem.
Nem tudom, olvasod-e a hozzászólásaimat, de nem ezt szeretném hallani. Nyilván kíváncsi vagyok, és megmagyarázna pár dolgot, de ha nem vagyok az, akkor csak egyszerűen introvertált vagyok, amit ugyanúgy elfogadok. Ha valaki azt írja, hogy "nem vagy az, mert ez meg ez van", természetesen elfogadom, hiszen én kértem véleményt. Viszont azt, ha valaki indoklás nélkül leírja, hogy nem vagyok 100-as, és az illető nyilvánvalóan trollkodik, nem igazán szeretem. Lehet, hogy neki vicces és ezzel szerez magának örömet, de én nem találom olyan szórakoztatónak, sőt, kifejezetten idegesít.
Egyébként azt a tesztet már kitöltöttem, ha jól emlékszem, az Aspergerre 150-et adott ki, a neurotipikusra pedig 59-et, de nem tudom, mennyire megbízható.
Sztem nem szükséges kivizsgáltatni. Mivel már szinte majdnem felnőtt.
Kicsikorában kellett volna. Teljes életet tud élni. Akkor minek kell megnézni? Azért, hogy mindenkinek eldicsekedje, hogy aspergeres?
A kérdezőnek más gondja is van.
Az már sztem nem normális dolog, ha valaki csak emiatt akarja magát kivizsgáltatni. Sok embernek vannak ilyen problémái, mint amiket leír mégsem rohan kivizsgáltatni magát. Lehet jár pszichológushoz.
De ha neki ez így jó akkor menjen.
Az tényleg igaz amit a 24 es ír, a kérdezőt nem érdekli az olyan válasz, aki nem azt irja neki, hogy aspergeres.
Emiatt azt látom, hogy a kérdező az ilyeneket leszavazza. Aki pozitívat ír neki azt meg lájkolja.
Azt látom, hogy a kérdezőnek van szókincse,
De ha ennyire szretné, akkor menjen. De a szülei mit szólnak?
Hogy miért érdemes diagnosztizálni:
Amit ÉRTÜNK, azzal tudunk mit kezdeni. Én megéltem, hogy a gyermekemen érzékeltem, hogy más, de nem tudtam, hogy miért. Amikor diagnózist kaptam, megértettem, hogy miért más a viselkedése, gondolkodása, és ennek megfelelő kommunikációs módokat, motivációs rendszert dolgoztunk ki. Az Asperger egyfajta szociális fogyatékosság, tehát, ahogy bármilyen fogyatékkal élőnek biztosítjuk a társadalomban való boldoguláshoz az eszközöket (vakoknak fehér botot, mozgássérülteknek kerekesszéket stb.), úgy az aspiknak is szükségük van ezekre a speciális eszközökre. Nyilván ebben az esetben ez nem olyan látványos, hiszen szociális kompetenciákat speciális tréningeken lehet lehet tanulni, illetve szükséges a környezet elfogadó, támogató hozzáállása.
Teljesen mindegy, hogy valaki 5, 15, vagy 25 évesen kap diagnózist. Nyilván minél korábban, annál jobb, de az eszközök később is rendelkezésre állnak. A diagnózis elsősorban önmaguk elfogadásában segít az aspiknak, illetve a környezet hozzáállását is jelentősen megváltoztatja. Mert amikor a környezet azt látja, hogy valaki "más", de nem tudnak vele mit kezdeni, akkor a saját kompetenciáik hiányában inkább tagadnak, a másikra hárítják a problémákat. Sosem késő (kérdező: ismerek korodbeli aspit, aki nemrég kapott diagnózist, és neki sokat segített. Ha gondolod, összehozlak vele!)
Ez nem egy lelki probléma, amivel elmegyek pszichológushoz, és majd szépen elmúlik... az Asperger teljesen másfajta agyberendezkedést jelent, és megfelelő támogató környezetben egészen fantasztikus eredményeket lehet belőle kihozni. A szociális kompentenciákat lehet kompenzálni, és az aspi-agy zsenialitására építeni.
Dicsekedni az Aspergerrel? Ez autizmus spektrum zavar, az autisták társadalmi megítélése pedig nem éppen pozitív, lévén nagyon keveset tudnak az autikról. Hiába magasan funkcionáló (eleve a többség azt sem tudja, mi az, hogy magasan funkcionáló autista).
Dicsekedni maximum az Aspergerből fakadó kiemelkedő képességekkel lehet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!