Elképzelhető, hogy Asperger-szindrómám van?
Első látásra ugyanolyan kamasz vagyok, mint a többi. Vannak barátaim (igaz, elég kevés igazi), volt már több párkapcsolatom, és eljárok szórakozni (bár nem gyakran), de van egy pár furcsább dolgom.
Kiskoromban volt, hogy fel-alá mászkáltam az oviban, lehajtott fejjel, lábujjhegyen, és ha izgatott voltam, "repkedő" kézmozdulatokkal reagáltam. Ha unatkoztam otthon, akkor volt, hogy körbe-körbe forogtam a szobában, aztán leültem, és néztem, ahogy forog a világ. Egy kicsit gyanús volt a szüleimnek, és az óvónőknek is, de idővel kinőttem.
Olvasni és írni kb. 5 évesen már megtanultam, elsőben, amikor a betűket tanultuk, nagyon unatkoztam.
Gyakori, hogy ugyanarról a témáról beszélek újra és újra. Pl. kiskoromban hónapokig csak Az oroszlánkirályról tudtam mesélni mindenkinek, akivel találkoztam, általános iskolában megszállott voltam a kutyákkal és a macskákkal, sokan unták is, emiatt alig voltak barátaim. Mostanában erről nagyjából leszoktam, bár néha még most is megkapom, hogy kb. 3-4 téma körül forog az életem.
Imádok rendszerezni. Kisebb koromban az állatos könyveimet rendszereztem aszerint, hogy fajokat, fajtákat mutat-e be, állatneveléssel kapcsolatos dolgokról ír, vagy szépirodalmi művek. Ötödikes-hatodikos koromban, ha unatkoztam, akkor leszedtem a filmjeimet a polcról, és visszaraktam őket ugyanúgy, ABC-sorrendben. Mostanában a fülbevalóimat és a parfümjeimet rendszerezem, a fülbevalókat szín szerint, a parfümöket aszerint, hogy édes, keleties vagy friss illat-e.
Nem igazán szeretek számomra idegen vagy antipatikus emberek szemébe nézni. Emlékszem, hogy másodikos koromban az akkori osztályfőnököm számon kért valamit rajtam, és ugyan már fogalmam sincs, mi rosszat tettem, de tudom, hogy nagyon frusztrált, amikor rám szólt,hogy nézzek a szemébe.
Utálom, ha úgy érintenek meg, hogy előtte nem figyelmeztettek vagy nem én kértem meg rá őket. Emiatt utálok buszozni is, de sajnos muszáj. A kézfogás ismeretlenekkel számomra horror; az izzadt tenyerük tapintása undorral tölt el. A kisgyerekeket sem szeretem, részben, mert bántja a fülem a hangjuk, részben pedig valamilyen oknál fogva szeretnek engem megérinteni, én pedig nem tudom ezt lereagálni, mert egyrészt nem bírom az érintést, másrészt szerintem hihetetlenül ostobán néz ki, amikor felnőtt, illetve majdnem felnőtt emberek gügyögnek egy kisgyerekhez.
Sokan mondják, hogy kicsit fura a testtartásom, ha valami felidegesít vagy feldühít, és állítólag furcsák a pofavágásaim. Utóbbira mondták, hogy le kellene szoknom róluk, de nem tudok, mert nekem ezek automatikusan jönnek.
Állítólag sokszor bunkó vagyok, pedig nem akarok megbántani senkit (illetve azokat semmiképp, akiket kedvelek), és azt is megkaptam, hogy van, hogy nem veszem észre magam.
Megszállottan kijavítom az emberek helyesírási hibáit, egyszerűen gyűlölöm, ha valaki helytelenül ír.
Nagyon nehezemre esik kifejezni az érzelmeimet. Emiatt megkaptam már, hogy képtelen vagyok örülni, de ez nem igaz, sok dolognak örülök, csak egyszerűen megtartom magamnak.
Ha valamelyik barátom kiönti nekem a lelkét, kicsit nehezemre esik reagálni, és kell egy kis idő, hogy kigondoljam a reakciómat. Pl. tavaly a legjobb barátnőm kijelentette, hogy én vagyok az ő legjobb barátnője és szeret engem, és én ugyanezt éreztem/érzem, mégis alig tudtam kimondani.
A családomon kívül egész életemben 4 emberhez (3 barátnő és egy exem) álltam közel, valamint a macskámhoz, a többi körülöttem lévő ember csak hozzájuk tartozik, hozzám nem. Ha a 4 emberből egyikük nincs velem (és mostanság az egyikük nincs), akkor iszonyatosan lehangolt leszek, emiatt a depresszió jeleit is mutatom.
Az emberek irányába nem vagyok túl empatikus, viszont ha egy szenvedő állatot látok, akkor megszakad a szívem. Gyűlölöm az olyan "embereket", akik bántják az állatokat, és inkább nem írom le ide, mit tennék velük..
Vannak fura kis rituáléim, és megszokásaim, amiken nem szeretek változtatni. Pl. mindig az előszobai tükör előtt kell megcsinálnom a hajamat és a fürdőszobai előtt a sminkemet, különben rosszul indul a reggelem. Ha nincs fülbevaló a fülemben és nem fújtam be magam parfümmel, nem érzem magam biztonságban. Mindig úgy kell aludnom, hogy a macskám a székemben fekszik, és a székem kb. 45°-os szögben néz az ágyamra, ami max. 10-15 cm távolságra lehet tőle.
A matek ugyan nem az én világom, de a dátumokat lenyűgözőnek tartom, ezzel együtt a történelmet is. Ez a kedvenc tantárgyam, legszívesebben éjjel-nappal ezt tanulnám, és én vagyok az osztályban a legjobb belőle. Egyébként a tanulmányi átlagom viszonylag jó, 4.3-4.5 közötti, de ebben benne vannak azok a tantárgyak is, amiket gyűlölök.
Van humorom, mások szerint nagyon is jó, viszont nem igazán értem, ha velem viccelődnek ("szívatnak"), és gyakran magamra is veszem a vicceket, amit sokan nem értenek.
Járok társaságba, de ha új ember érkezik, akkor az elég kényelmetlen nekem. Általában pub-okban, presszókban szoktam iszogatni a barátaimmal (1-2 sör nálam belefér), a disco-kat utálom, túl sok ember van ott, ráadásul hozzáérnek a bőrömhöz az izzadt testükkel, ami borzasztó.
A szexuális szokásaim nem térnek el a normálistól. Eddig két emberrel feküdtem le (bár kapcsolatom több is volt), az első az az exem, akit említettem, iránta a mai napig vannak érzéseim. A másik iránt viszont abszolút nem éreztem semmit, csak a fizikai élvezet volt a lényeg számomra (szerintem számára is, de nem tudom..).
A környezetem általánosságban szépnek, de különcnek és kissé ridegnek tart a leírt furcsaságaim miatt.
Szerintetek elképzelhető, hogy Aspergerem van? Ha nektek is gyanús, és nem csak beképzelem (mert szerintem a jellemzők azért sok mindenkire ráillenek), akkor hol tudom ezt kivizsgáltatni, milyen specialistához forduljak? Egyébként több netes tesztet kitöltöttem, mióta olvastam erről, mindegyik azt adta ki, hogy nagy valószínűséggel aspis vagyok, de szerintem ezek nem megbízhatóak, és ez a dolog nem pár klikkeléssel állapítható meg.
16,5/L
válasza:Kérdező: én vagyok az érintett szülő. Az alarm jelek (repkedés, ugrálás, lábujjhegyezés) már kb. egy-másfél éves kortól jelentkeztek. Pedagógiai szakszolgálat vizsgálta, kétszemélyes helyzetben, úgy nem látszik semmi...
Aztán 5 éves korában a Vadaskertben kapott diagnózist, azóta rengeteget fejlődött, mert az állapotának megfelelően állnak hozzá az oviban, én is megértettem sok mindent. Korábban súlyos viselkedési problémái voltak az oviban, de mostanra szinte tökéletesen integrálódott, vannak barátai, akik elfogadják, és a pedagógusok hozzáállása is nagyon pozitív.
Neki is természettudományos érdeklődése van, az állatok rendszertana nagyon érdekli (állítólag Darwin is Asperger-szindrómás volt :) ) Macska-kutya mánia az teljesen jellemző - gyakorlatilag minden tevékenységet a macskákhoz kötünk, ehhez kapcsolódik a motivációs rendszerünk (a macskák kedvéért hajlandó önállóan öltözni, rendet rakni, stb.)
Szeptemberben kezdi az iskolát, mégpedig természettudományi osztályban. :)
Azért is javaslom, hogy keress meg, mert van egy szülőcsoportunk, ahol nem csak érintett szülők, hanem korodbeli vagy idősebb Aspergeresek is vannak, nagyon hasznos lehet a tapasztalatcsere. :)
A Vadaskert ingyenes (tb által finanszírozott), és ma már rengeteg hivatalos diagnosztikai teszt van, amelyek alapján (plusz az anamnézis és némi megfigyelés alapján) egyértelműen felállítható a diagnózis.
válasza:"(...) gyakorlatilag minden tevékenységet a macskákhoz kötünk (...)"
Vááááááááááá, ebben most magamra ismertem : http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__4.. << ld.: 3. hozzászólást.
Na jó, azért Asperger szindrómás NEM vagyok még. :) Egyébként sincsenek meg nekem az "alarm" jelek, és azért sejteném, hogyha az lennék. GyógyPedagógushoz is járok egy durva balesetem óta, és ott már biztos diagnosztizáltak volna.
De azért találni még itt érdekes véletleneket/egybeeséseket! :D
válasza:Assembler Arnold: vicces, de a lányom is állítja, hogy neki van egy titkos "macskaélete". :)
Azért az Asperger igencsak összetett, én szoktam figyelni az ilyen típusú kérdéseket, elég alaposan tanulmányozom a tüneteket, és ha valaki csak simán antiszociális, vagy mozgásában koordinálatlan, vagy beszűkült az érdeklődési köre, akkor meg szoktam mondani, hogy ez kevés ahhoz, hogy valakinél az autizmus gyanúja egyáltalán felmerüljön. De a repetitív mozgások, érzékszervi túlérzékenység, rituálék, speciális érdeklődési kör, szociális kompetenciák hiánya együttesen már bőven elég a gyanúhoz.
Ezt csak azoknak írom, akik pár tünet alapján felületesen kijelentik, hogy "én is ilyen vagyok, attól még nem vagy Aspergeres", hogy mindig az ÖSSZES tünetet együtt kell vizsgálni. Az én lányomra is mondták sokan, hogy "az én gyerekem is ilyen", de csak pár tünetet kiemelve. Ahhoz képest mégis diagnosztizált Aspergeres. (És nem ránézésre diagnosztizálták, hanem egy hetes megfigyelés után több szakember mondta ki a diagnózist.)
Köszönöm a NORMÁLIS válaszokat, a többihez inkább nem fűznék semmit.
A cicamánia tényleg nagyon jellemző rám, imádom a macskákat, emiatt azt is megkaptam már, hogy 40 év múlva "macskás néni" leszek. De nem csak a házi macskákat imádom, hanem az összes macskafélét szeretem, tigriseket, oroszlánokat, pumákat, stb..
válasza:Kérdező: IQ-dat mérték már? Már sok helyen diagnosztikai kritérium az átlagon felüli intelligencia, bár ehhez hozzá kell tenni, hogy az Aspergereseknek nagyon egyenetlen a készségszintje, tehát előfordul, hogy valakinek egy általános teszten átlagos IQ jön ki, de közben bizonyos területeken egészen kimagaslóak, más területeken meg átlagon aluliak.
A másik tipikus tünet a nem adekvát beszéd: tehát úgy kommunikál, hogy nem érdekli (érzékeli), hogy a hallgatók figyelnek-e rá, konkrétan addig beszél, őt érdeklő témáról, amíg le nem állítják. Ez mennyire jellemző rád?
válasza:Assembler Arnold: Most olvastam csak el a hosszú hozzászólásodat, és te teljesen kevered a szezont a fazonnal, szóval engedtessék meg, hogy rendet tegyek a dologban:
Az autizmus spektrum zavar (nevéből adódóan is) egy spektrum. Ezen a spektrumon vannak a nem beszélő, akár önellátásra teljesen autisták, és az Asperger-szindrómások is. Az aspik az autizmus spektrumon BELÜL vannak, tehát minden aspi egyben auti is. Ugyanakkor az aspik MIND magasan funkcionáló autisták, kivétel nélkül. Mind képes kommunikációra, és - egészen szélsőséges esetektől eltekintve, amikor még valamilyen más pszichés probléma társul az állapothoz (mert nem betegség, hanem állapot) képesek a társadalmi integrációra, teljesen önálló életvitelre, családalapításra. Nagyon gyakori (kimagasló intellektusukból és speciális érdeklődési körükből fakadóan), hogy felsőfokú végzettséget szereznek, gyakran doktori fokozatot is.
Tehát autisták, magasan funkcionáló autisták. És nincs olyan, hogy valaki kicsit aspi... vagy kicsit auti. Ha az, akkor az.
Viszont nincs két egyforma autista, nincs két egyforma aspergeres, tehát van sok-sok közös tünet, de ezzel együtt mindenki máshol van a spektrumon, és önálló egyénisége van.
válasza: válasza:Na várjunk, most Te a "spektrum" szó alatt mit értettél. Mert amikor én írtam, ezt kizárólag ZENEI értelemben értettem, nálad viszont az eleje sajnálatomra nem egyértelmű, ami persze még könnyedén lehet az én tisztán nem látásom.
Abban még egyetértek, hogy autizmusság "intenzitása" nem feleltethető meg egy folytonos függvénynek, de ami maradék tudásom van, az az, hogy azért változatok vannak - így pl. vannak, akik próbálják felvenni a kapcsolatot a normális társadalommal, kezdeményezők is tudnak lenni, vannak, akik ha bár nem tudnak kezdeményezők lenni, és nem teljesen önellátóak, hajlandók bizonyos szintű kommunikációra, de vannak olyanok, akikből mozdulatokat és testi gesztusokat is alig lehet "kicsikarni", és alaphelyzetben szemkontaktusra sem hajlandók...
...Azt elismerem, hogy nem vagyok profi a témában, gyerekként nem is fogom ilyesmibe úgy beleásni magam, de mentségemre válljon, hogy amiket leírok, azokat nem csak úgy a semmiből veszem, én is utánajártam egypár dolognak, és egy kis ideig mások is segítettek valamilyen szinten, tehát nem "ezermesterkedés" szerű a dolog, ha arra gondolnál...
Ugyanígy epilepsziásoknál is vannak "változatok". Van, akinél csak viszonylag erőteljes vibrálás váltja ki a rohamokat (pl. szó szerinti gyors képernyővillogás, vagy ilyesmi, erre most konkrét példát nem tudok mondani), vannak, akiknél egész meglepő és a "közönséges" epilepsziát kiváltó dolgoktól eltérőek - ilyen akár a rézfúvós zene, ld.: zenei epilepszia -, de vannak, akiknél szinte bármi, sőt akár spontán jönnek a rohamok, és szinte egyfolytában erős gyógyszerezésre szorulnak (és eléggé megrendítő ilyen esetekkel találkozni).
És valóban, mint a példaként felhozott epilepszián belül pl. a tikk, úgy az autizmusságon belül az Asperger szindróma is egy speciális, külön vett állapot - igaz, a példában a tikk annyiban különbözik, hogy az valóban egy idegközponti rendellenesség, ami tapasztalatból mondva marha idegesítő tud lenni, hogy az ember egy vonalat sem tud rendesen meghúzni -, és nem feltétlenül szélsőséges viselkedésbeli zavarokat takar.
És ismét mondom, nem állítom, hogy az a 100% tuti, amit írok, de ezeket egyszer már mások is írták - nem neten -, úgyhogy nem gondolnám, hogy tartanom kéne a szélhámosság/lódítás vádjától.
Természetesen ha Te azt mondod, hogy hivatalból és tapasztalatból ismered a témát, akkor a Te szavadnak kell igazat adjak...
válasza: válasza:Akkor nézzük az inkriminált részeket:
"A társadalomba beilleszkedni tudó "részleges"/félig-meddig Asperger szindrómásoknak"
Nincs olyan, hogy részleges, vagy félig-meddig Asperger-szindrómás. Ez egy állapot, valaki vagy Aspergeres, vagy nem, de olyan nincs, hogy félig az. Ugyanakkor a tünetek rendkívül széles spektrumon mozognak.
"Az olyan komolyan betegeket, akiknek ez Autizmussal párosult,"
Sem az autizmus, sem az Asperger nem betegség. Esetleg fogyatékosság. Ez olyan, mintha egy vakra azt mondanád, hogy beteg, mert nem lát, egy siketre, hogy beteg, mert nem hall. Az autisták szociálisan fogyatékosak, de nem betegek (kivéve, mikor éppen náthásak, bárányhimlősek, vakbélgyulladásuk van, akkor betegek).
A másik, hogy te azt írod, akiknél autizmussal társul... MINDEN Asperger-szindrómás autista. Az autizmus a fő fogalom, az Asperger ezen belül egy altípus.
"Egy rögzött Autista és emellett Asperger szindrómás még szemkontaktust sem halandó kifejteni"
Mi az, hogy rögzött? Az autizmus spektrumzavar az ember egész életét végigkíséri, mivel nem betegség, nem gyógyítható, bár tény, hogy fejlesztéssel és kompenzációval nagyon sok változás érhető el. Szemkontaktus: személyes megfigyeléseim szerint (bár nem reprezentatív a felmérés, elismerem) az Asperger-szindrómások egy része gond nélkül vesz fel és tart szemkontaktust, mások felveszik, de nem tartják, illetve csak bizonyos emberekkel képesek tartani, többségük számára azonban "fájdalmat", vagy rendkívül kellemetlen élményt okoz a szemkontaktus. Tehát ez is egy olyan tünet, mint az összes többi: különböző mértékben jellemző az autistákra, nem lehet általánosítani.
"ha ilyesmivel találkoznak - márpedig ha pl. csak a beszédet nézzük, kénytelenek -, lekezelik, igaz kellemetlenül érzik magukat"
Az Asperger-szindrómásokat az különbözteti meg a többi autistától, hogy számukra a beszéd egyáltalán nem okoz problémát, szeretnek és jól tudnak beszélni, és mivel mondandójukba különböző paneleket építenek be, már egészen kicsi kortól, ezért a beszédük nagyon választékos, koruknál jóval előrehaladottabb. A verbális memóriájuk általában átlagon felüli (könnyen jegyeznek meg szövegeket), és nagyon szeretnek, túlzottan szeretnek beszélni. Ami gondot okoz számukra, az a kölcsönösség a beszédben.
"egyaránt Autistáknak és Asperger szindrómásoknak is akaratlan sajátossága az önzés."
Az tény. Autizmus = önmagára irányuló. Ugyanakkor az Aspergeresek is képesek empátiára, figyelembe venni mások igényeit, és több kimondottan jószívű, másokért tenni akaró és tudó Aspergerest ismerek. Általában ez úgy működik, megfigyeléseim alapján, hogy ha valakinek a saját vágyai kielégülnek, akkor képes és hajlandó másokért is tenni. Ezen kívül az Aspergeresek tudatosan képesek megtanulni a társadalmi normákat, és rendkívül magas intelligenciájukkal kompenzálni a hiányosságokat.
A spektrum alatt pedig azt értem, hogy ez a hivatalos megnevezése az állapotnak: autizmus spektrum zavar. A spektrum - ahogy te is írod - nagy széles. Van olyan autista, aki soha életében nem szólal meg, egyáltalán nem veszi fel a külvilággal a kapcsolatot, teljesen bezárkózik a saját világába. Vannak autisták, akik képesek más módon (pl. képekkel) kommunikálni. Megint mások megtanulnak beszélni, és bizonyos szintű önellátásra is. És vannak magasan funkcionáló autisták (jellemzően az Aspergeresek), akiknél az autisztikus tünetek jelen vannak (rugalmatlan viselkedésszervezés, szociális kompetencia hiánya, repetitív mozgások, érzékszervi túlérzékenység, stb.), de a hétköznapi életben ez alig észrevehetően nyilvánul meg. Ettől még autisták, mert az autisták másfajta gondolkodása ugyanúgy jellemző rájuk, mint az összes többi autistára, de a tünetek enyhébbek, és jól tudnak alkalmazkodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!