Elképzelhető, hogy Asperger-szindrómám van?
Első látásra ugyanolyan kamasz vagyok, mint a többi. Vannak barátaim (igaz, elég kevés igazi), volt már több párkapcsolatom, és eljárok szórakozni (bár nem gyakran), de van egy pár furcsább dolgom.
Kiskoromban volt, hogy fel-alá mászkáltam az oviban, lehajtott fejjel, lábujjhegyen, és ha izgatott voltam, "repkedő" kézmozdulatokkal reagáltam. Ha unatkoztam otthon, akkor volt, hogy körbe-körbe forogtam a szobában, aztán leültem, és néztem, ahogy forog a világ. Egy kicsit gyanús volt a szüleimnek, és az óvónőknek is, de idővel kinőttem.
Olvasni és írni kb. 5 évesen már megtanultam, elsőben, amikor a betűket tanultuk, nagyon unatkoztam.
Gyakori, hogy ugyanarról a témáról beszélek újra és újra. Pl. kiskoromban hónapokig csak Az oroszlánkirályról tudtam mesélni mindenkinek, akivel találkoztam, általános iskolában megszállott voltam a kutyákkal és a macskákkal, sokan unták is, emiatt alig voltak barátaim. Mostanában erről nagyjából leszoktam, bár néha még most is megkapom, hogy kb. 3-4 téma körül forog az életem.
Imádok rendszerezni. Kisebb koromban az állatos könyveimet rendszereztem aszerint, hogy fajokat, fajtákat mutat-e be, állatneveléssel kapcsolatos dolgokról ír, vagy szépirodalmi művek. Ötödikes-hatodikos koromban, ha unatkoztam, akkor leszedtem a filmjeimet a polcról, és visszaraktam őket ugyanúgy, ABC-sorrendben. Mostanában a fülbevalóimat és a parfümjeimet rendszerezem, a fülbevalókat szín szerint, a parfümöket aszerint, hogy édes, keleties vagy friss illat-e.
Nem igazán szeretek számomra idegen vagy antipatikus emberek szemébe nézni. Emlékszem, hogy másodikos koromban az akkori osztályfőnököm számon kért valamit rajtam, és ugyan már fogalmam sincs, mi rosszat tettem, de tudom, hogy nagyon frusztrált, amikor rám szólt,hogy nézzek a szemébe.
Utálom, ha úgy érintenek meg, hogy előtte nem figyelmeztettek vagy nem én kértem meg rá őket. Emiatt utálok buszozni is, de sajnos muszáj. A kézfogás ismeretlenekkel számomra horror; az izzadt tenyerük tapintása undorral tölt el. A kisgyerekeket sem szeretem, részben, mert bántja a fülem a hangjuk, részben pedig valamilyen oknál fogva szeretnek engem megérinteni, én pedig nem tudom ezt lereagálni, mert egyrészt nem bírom az érintést, másrészt szerintem hihetetlenül ostobán néz ki, amikor felnőtt, illetve majdnem felnőtt emberek gügyögnek egy kisgyerekhez.
Sokan mondják, hogy kicsit fura a testtartásom, ha valami felidegesít vagy feldühít, és állítólag furcsák a pofavágásaim. Utóbbira mondták, hogy le kellene szoknom róluk, de nem tudok, mert nekem ezek automatikusan jönnek.
Állítólag sokszor bunkó vagyok, pedig nem akarok megbántani senkit (illetve azokat semmiképp, akiket kedvelek), és azt is megkaptam, hogy van, hogy nem veszem észre magam.
Megszállottan kijavítom az emberek helyesírási hibáit, egyszerűen gyűlölöm, ha valaki helytelenül ír.
Nagyon nehezemre esik kifejezni az érzelmeimet. Emiatt megkaptam már, hogy képtelen vagyok örülni, de ez nem igaz, sok dolognak örülök, csak egyszerűen megtartom magamnak.
Ha valamelyik barátom kiönti nekem a lelkét, kicsit nehezemre esik reagálni, és kell egy kis idő, hogy kigondoljam a reakciómat. Pl. tavaly a legjobb barátnőm kijelentette, hogy én vagyok az ő legjobb barátnője és szeret engem, és én ugyanezt éreztem/érzem, mégis alig tudtam kimondani.
A családomon kívül egész életemben 4 emberhez (3 barátnő és egy exem) álltam közel, valamint a macskámhoz, a többi körülöttem lévő ember csak hozzájuk tartozik, hozzám nem. Ha a 4 emberből egyikük nincs velem (és mostanság az egyikük nincs), akkor iszonyatosan lehangolt leszek, emiatt a depresszió jeleit is mutatom.
Az emberek irányába nem vagyok túl empatikus, viszont ha egy szenvedő állatot látok, akkor megszakad a szívem. Gyűlölöm az olyan "embereket", akik bántják az állatokat, és inkább nem írom le ide, mit tennék velük..
Vannak fura kis rituáléim, és megszokásaim, amiken nem szeretek változtatni. Pl. mindig az előszobai tükör előtt kell megcsinálnom a hajamat és a fürdőszobai előtt a sminkemet, különben rosszul indul a reggelem. Ha nincs fülbevaló a fülemben és nem fújtam be magam parfümmel, nem érzem magam biztonságban. Mindig úgy kell aludnom, hogy a macskám a székemben fekszik, és a székem kb. 45°-os szögben néz az ágyamra, ami max. 10-15 cm távolságra lehet tőle.
A matek ugyan nem az én világom, de a dátumokat lenyűgözőnek tartom, ezzel együtt a történelmet is. Ez a kedvenc tantárgyam, legszívesebben éjjel-nappal ezt tanulnám, és én vagyok az osztályban a legjobb belőle. Egyébként a tanulmányi átlagom viszonylag jó, 4.3-4.5 közötti, de ebben benne vannak azok a tantárgyak is, amiket gyűlölök.
Van humorom, mások szerint nagyon is jó, viszont nem igazán értem, ha velem viccelődnek ("szívatnak"), és gyakran magamra is veszem a vicceket, amit sokan nem értenek.
Járok társaságba, de ha új ember érkezik, akkor az elég kényelmetlen nekem. Általában pub-okban, presszókban szoktam iszogatni a barátaimmal (1-2 sör nálam belefér), a disco-kat utálom, túl sok ember van ott, ráadásul hozzáérnek a bőrömhöz az izzadt testükkel, ami borzasztó.
A szexuális szokásaim nem térnek el a normálistól. Eddig két emberrel feküdtem le (bár kapcsolatom több is volt), az első az az exem, akit említettem, iránta a mai napig vannak érzéseim. A másik iránt viszont abszolút nem éreztem semmit, csak a fizikai élvezet volt a lényeg számomra (szerintem számára is, de nem tudom..).
A környezetem általánosságban szépnek, de különcnek és kissé ridegnek tart a leírt furcsaságaim miatt.
Szerintetek elképzelhető, hogy Aspergerem van? Ha nektek is gyanús, és nem csak beképzelem (mert szerintem a jellemzők azért sok mindenkire ráillenek), akkor hol tudom ezt kivizsgáltatni, milyen specialistához forduljak? Egyébként több netes tesztet kitöltöttem, mióta olvastam erről, mindegyik azt adta ki, hogy nagy valószínűséggel aspis vagyok, de szerintem ezek nem megbízhatóak, és ez a dolog nem pár klikkeléssel állapítható meg.
16,5/L
válasza: válasza:Én rövid ideig, egy project erejéig foglalkoztam Asperger szindrómával, amolyan utánajárásokból, zenei oldalról. Autómatikus módszereken gondolkoztam, amikkel a számukra elviselhető tartományokra redukálhatóak a külvilág hangjai és legfőképp a zenehallgatás. Volt is egy kezdetleges "zenelejátszó" programom erre, de a program - minden mással, MINT MINDIG, azt a hülye sorsba vágó hét meg a nyócszázát XDD - sajna elveszett, a YouTube-on viszont egy videó fennmaradt róla - bár itt most neked nem az az érdekes.
Szóval, az amit tudok, erről viszont nem is nagyon láttam fenn sok infót a neten - ettől függetlenül volt alkalmam olvasni róla - az Asperger szindrómások egy jelentős tulajdonsága/jellemzője, hogy a számukra ténylegesen elviselhető zenei/hangtani spektrumtartomány mindössze 800 Hz alá tehető viszonylag.
A társadalomba beilleszkedni tudó "részleges"/félig-meddig Asperger szindrómásoknak ez még akkora traumát nem fog okozni, ha ilyesmivel találkoznak - márpedig ha pl. csak a beszédet nézzük, kénytelenek -, lekezelik, igaz kellemetlenül érzik magukat. Az olyan komolyan betegeket, akiknek ez Autizmussal párosult, BELÜL komolyabb gondokat is okozhat, kívül viszont ebből mi az égvilágon semmit nem tudunk látni. Egy rögzött Autista és emellett Asperger szindrómás még szemkontaktust sem halandó kifejteni, de még a testükön is alig-alig fejeződik ki. Erről is olvastam cikket, hogy próbáltak kiépíteni erre egy műszaki vizsgálóberendezést, viszont pont ezek miatt nem működött könnyedén a dolog. Végül is már nem tudom, hogy annak a magyar kutatócsoportnak sikerült megoldania a dolgot, ami utolsóként rémlik, hogy a székbe ültetett adott személy súlypontáthelyeződéseinek nagyon apró vizsgálatával próbálták kivitelezni a dolgot.
Bocs a kitérőért, de legalább ez is tesztelhette, hogy átugrod-e azon részt/részeket, amik nem közvetlenül a Te problémádról szólnak. Nem akarok bunkó lenni vagy ilyesmi, de mint tudjuk, egyaránt Autistáknak és Asperger szindrómásoknak is akaratlan sajátossága az önzés.
Szóval érdemes azt is megvizsgálni magadon, ha tudod, hogy hogy viszonyulsz zenei és persze természetes hangok fennhangtartományához és magasságához.
Ez a 800 Hz-es határ nem pontos, nem éles határ, és az általam olvasott kutatásoknak is csak becslése volt, de hogy lásd az arányokat, azért leírok egypár egyszerű összehasonlítást, persze ezek közül, mivel gyanítom jó tudású lány vagy, Te is ismerhedsz.
Az embernél születéskor kezdve a hallásképes spektrumtartomány 20 Hz és 22 KHz (22000 Hz), ez 8-10 éves korra 2000 Hz-el csökken, tinédzserkorra 18 KHz-re, felnőtkorra (20-30 év) 16 KHz-re, az elkövetkező években pedig idővel újabb pár ezer Herz-el. Megjegyzem, az alsóhatár is tolódhat negatív értelemben, a mély hangok iránti halláskészségnek egyik leghatásosabb "rombolója" a nikotin, erre a zenetanárom is élő példa (néhány elvétett mondatából jöttem rá, meg tudom hogy erős dohányos meg miegymás).
Szóval ha csak a tinédzserkori tartománnyal is számolunk, ez durván 22 : 1, ami persze elsőre neked is meglepő lehet.
Továbbá, ha pl. beszédet nézünk, annak TARTALMI része (és nem az egésze, emiatt veszekedtem a biológiatanárral is) 1000 és 2000 Hz között mozog (nekem digis hangkezelési tapasztalataim is bizonyítják), zongoráé 500 és 1500 Hz között, elektronikus billentyűsszerű hangszetteké 300 és 1800 Hz, szólógitáré 700 és 2500 Hz között típustól függően, hegedűé meg pl. 1000 körüli és egészen felmehet 5 KHz-ig is.
Bár most nem célom, hogy tisztán hangspektrumok tárgyalásával rádbizonyítsam a szindrómát, és gondolom Te sem fogod be a füleg, ha beszél hozzád valaki, ha sörözőben rockzene megy, vagy ha a busz fékez, de annál jóval árnyaltabb a dolog - még egy Autistánál is -, minthogy 800 Hz a meghúzott határ, és affelett semmi. Ráadásul még egyszer mondom, a 800 egy becsült érték, tehát lehet 1000 Hz, de akár 1200 Hz is, talán még ±1-2 ezer is beleférne, akkor is elütő marad az arány a normál halláshatárhoz képest.
Na és itt most mára, ha nem haragszol félbeszakítanám a dolgot pillanatnyilag, mert.... Ááhhh... már eléggé ásítozom. Addigra talán megpróbálhatom előkotorni a YouTube-os linket, mert abban van összehasonlítgatás több zenére is, ha érdekel, meg tudnád ott hallgatni.
Még annyit megjegyzek, hogy érdemes azt is végiggondolnod, hogy hogy viszonyulsz a zenéhez, őszinte önbevallásos alapon. Ugyanis elütő hallási képességek és adottságok, úgymint belső hallás, egyaránt zenei és nem zenei hangok meglepően pontos felbontása, először hallott motívumra való ráimprovizálás képessége mindenféle tanítás nélkül lehetnek a szindróma velejárói.
Persze Te döntöd el, hogy mennyire veszed megbízhatónak az írásomat. Mindenesetre ha gondolod, holnap, vagy ahogy alakul, amint ráérek és nem vagyok ilyen letaglózott, szívesen folytatom, mert gondolatom/ötletem viszont egy csomó maradt.
válasza:P.S.: Én egyébként őszintén szólva az írásodból nem gyanítanám, hogy valóban rádillik a szindróma, maximum egy meglehetősen - annyira azért mégsem - enyhe változata.
Az való igaz, hogy általában intuitív emberekre illő különsségek egy, azért viszonylag szép száma kevereg benned, az írásképed/-készséged/-gesztusaid is mintha nekem alátámasztanák, viszont vannak, amik az én szememben mégis a "normális" kategória felé húznak - úgymint sörözés, állami iskolába járás magántanulóság helyett, ex-barát megléte, érzéki dolgoktól (NEM az érintésre értem, lásd utolsó (vagy előtti) bekezdés) való el NEM szakadás/idegenkedés...
Persze van egy olyan sejtésem - saját tapasztalatból ;) - hogy valamilyen szinten (egyszerűen szólva, bár ezt Te nem biztos, hogy így mondanád, HA mondanád) érdekelne a dolog, vagy örülnél annak, hogyha kimutathatóan különc, más lennél, mint az ún. szürke tömeg, de abban viszont az írásod alapján szerintem nincs hiány.
Na meg persze mindenkinek vannak különcségei, de az úgyszólván az "utcán" nem fog megnyilvánulni.
P.S.2.: Na monst már atsán TÉYNELG fáradt vagyok ! 9) :O
válasza:Érintett szülő vagyok. Esélyes, mintha a (diagnosztizált) lányomról írtál volna.
Két helyre tudsz fordulni: Vadaskert Kórház (18 éves korig), illetve Autizmus Alapítvány (itt fizetős a vizsgálat).
Ha több is érdekel, keress privátban.
válasza:Juj, de szeretnél az lenni.
Más embernek is vannak ilyen gondjai mégsem akar magának dg-t.
Csupán tini vagy akinek sok ideje van gondolkodni.
Utolsó: nem szeretnék az lenni, csak érdekelnek az ehhez hasonló témák, és ez a betegség (vagy nem tudom, minek nevezzem), nagyon is rám illett. Viszont vannak normális dolgaim is, ahogy azt az egyik előtted író írta, emiatt kérdéses számomra. De természetesen elfogadom a te véleményed is, különben nem tettem volna fel a kérdést.Köszönöm, hogy válaszoltál.
Második: a zenéhez való viszonyulásom kicsit érdekes. Ha otthon vagyok, nem nagyon szoktam magamtól zenét hallgatni, bár ha mondjuk a húgom vagy a szüleim zenét hallgatnak, nem akadok ki. Viszont a telefoncsörgés zavar. Nekem is van telefonom, de szinte mindig lehalkítva hordom.
Viszont az utcán mindig zenét hallgatok (fülhallgatóval), enélkül nem érzem biztonságban magam. Gyűlölöm, ha a buszon hallgatnom kell az emberek ostoba, értelmetlen beszélgetését, vagy éppen káromkodását, visítását. Az angoltanárom (járok magántanárhoz, hogy letehessem a nyelvvizsgát) szerint ez egyfajta védőburok nekem (mármint a zenehallgatás).
Önzés: hát.. én magamon nem veszem észre, de sokan mondják, hogy néha az tudok lenni. Mondjuk tény, hogy zavar, ha engedély nélkül nyúlkálnak a cuccaimhoz, de ez szerintem minden emberre jellemző.
Egyébként ami még gyanús lehet: nem igazán bírom a változásokat. Pl. amikor teremcserénk van (mondjuk OKTV miatt), akkor teljesen kiakadok, bár ezt nem mutatom ki, mert szóltak már be ezért. Azt sem szeretem, ha egy, nem az osztályomba járó ember bejön a termünkbe (mondjuk azért, mert kölcsönkér egy körzőt), mert valahogy nem illik bele a megszokott közegembe, de ezt sem hangoztatom.
Az meg, hogy szeretném-e.. Mint említettem, nem szeretném, bár ez legalább megmagyarázná a különcségemet. Egyébként én jól érzem így magam, csak az zavar, hogy a környezetem nem száll le egy-két furcsaságomról.
Köszönöm,időt szántál rám, és válaszoltál.
Negyedik: a lányodról mennyi idősen derült ki (ha szabad érdeklődnöm)? Ő mennyire tudott beilleszkedni a környezetébe? Ezek szerint a Vadaskert ingyenes? Egyébként neked is köszönöm a választ.
válasza:Ennyire szeretnél egy papírt amire az van irva, hogy aspergeres vagy?
Amiket leirtál nagyon sok emberre jellemző.
Nem vagy egyedül.
Ezért szeretnéd magad kivizsgáltatni? Más embernek sokkal nagyobb gondjai vannak.
Menj el pszichológushoz.
Utolsó: feltettem egy kérdést, ha nem tetszik, nem kötelező válaszolni. Leírtam, hogy vannak tüneteim, és sok mindent megmagyarázna ez az egész. Az meg, hogy másnak nagyobb gondjai vannak: elképzelhető, de engem a saját problémáim érintenek, másoké nem.
Második válaszoló: megkaptam az üzeneted, köszönöm, hogy megint ennyi időt szántál rám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!