Legyek öngyilkos mert nem akarok felnőni?

Irány az orvos...

Ne legyenek ilyen gondolataid. Nem tudom, hány éves vagy, én 31 leszek, de hidd el, mi nem leszünk "romhalmazok". Sajnos nekem is sokszor eszembe jut, hogy de jó volt tizenévesnek, vagy huszonévesnek lenni, amikor még otthon éltem a szüleimmel, tényleg habzsi-dőzsi volt. Utólag minden megszépül. Jó visszaemlékezni. Családot nem kell alapitanod, ha nem akarsz, semmi nem kötelező. Én férjnél vagyok, és mi se gondolkodunk gyerekvállaláson. Nagyon jól elvagyunk, mi se akarjuk még magunkat lekötni. Néha meglepődöm magamon, hogy mennyire gyerek vagyok még lelkileg, én sem akarok felnőni soha, de szerintem az marad örökké fiatal, aki a lelkében gyerek marad.:) fel a fejjel. Nehéz a felnőttlét. Ha úgy érzed, nagyon depis vagy, keress fel egy pszichológust, sokat segithet.

Hát kb én is így vagyok ezzel :/ Sz@r ügy...Ha gondolod írj és megdumálhatnánk a dolgot...

Büntet az élet? Te nem vagy normális..az élet baromira nem erről szól, mint ami a te kis agyadban létezik. Jobb lenne, ha orvoshoz fordulnál, mert ez egy épp egészséges elméjü ember fejében nem igy néz ki..

a gázabb én vagyok...26 évesen házasan, kisgyerekkel sokszor a pokolba kívánom az egészet...de ez van, mindenkinek fel kell nőni egyszer, felvállalni a felelősséget az életünkért, tartalmassá tenni, eseménydússá, széppé a hétköznapokat...csak át kell állítanod a fókuszt, és mindjárt nem a számlák lesznek a porondon meg a munka. Nézzél szét a mai 30 évesek között! Megcsinálják a melót, aztán megy a habzsi dőzsi, szarnak a világra, buliznak együtt vannak, jól érzik magukat. Néha én is kapok kimenőt, és jól kitombolom magam, aztán megint jól vagyok egy darabig. De az alapvető feladat az élet elfogadása...hiszen mi akartunk megszületni, dolgunk, feladatunk van, ha más nem, hát az, hogy egy kicsit szebbé tegyük a világot. És csak mi tehetjük azzá a miénket, csak rajtunk múlik!!

ha nem buli, akkor bármi ami feltölt, ami felpezsdíti a szürke hétköznapokat...lehet akár az is, hogy a melóból nem egyenesen hazamész, hanem megeszel egy fagyit, úgy igazán élvezve az ízeket, bármi alkotás...vagy mondjuk elmenni egy önkéntes szervezethez segíteni a szabadidődben...akkor talán átértékelődne benned a sanyarú sors fogalma, és értékesnek éreznéd magad, hogy másokat boldoggá teszel, szóval bármi ami feltölt...a születés téma, az teljesen hit kérdése...az én hitem szerint nem véletlen, hogy itt vagyok, de ha szerinted igen, akkor meg pláne élvezd ki ezt az egy szem életedet ;)

Szerintem romhalmaz most vagy, nem öregen leszel... Egy kis pszicho jót tenne, az tuti!

börtönpszicho?