Hogyan iktassam ki a szeretetvágyamat?

Sziasztok!

Egy 24 éves srác vagyok. Annyit kell tudni rólam, hogy a tinikorom nem volt átlagos, illetve gyakorlatilag nem volt. Nem tanultam meg emberi kapcsolatokat kialakítani, főleg számítógép és tévé előtt ültem csak. Barátaim nem voltak, csak névtelen, álnév mögé bújt emberek, akikkel az interneten kommunikáltam. Általános iskolába és gimnáziumba Pestre jártam, itt édesapámmal éltem (szüleim elváltak). A gimnázium befejezése után vidékre költöztem, édesanyámhoz, máig itt élek. Tőle rengeteg szeretetet, lelki törődést, odaadást kaptam, és egy rendkívül poizitív környezetet teremtett nekem az elmúlt 4 évben. Egy hónapon belül külön fogok költözni albérletbe, mivel kaptam főállásban munkát, és szükségem van arra, hogy önálló legyek, és néha jólesik az egyedüllét. Ez a négy év azonban teljesen rányomta a bélyegét a lelki világomra. Mióta itt élek, sokkal inkább kinyíltam lelkileg, bár nem eléggé. A szeretetre azonban sokkal jobban szükségem van, vagyis inkább arra, hogy valakit szerethessek. Ő nyilván egy lány lenne. Barátnőm még nem volt (még szűz vagyok), a közösségekbe is nehezen illeszkedem be, néha elveszítem a fonalat, és nem tudom, hogy lenne érdemes beszélgetni, miről, és milyen. Sokszor rohadtul nem értem, mi értelme hülyeségekről beszélni csak azért, hogy megmutassam, vagyok valaki. Szeretek inkább kifinomultan, szofisztikáltan beszélni, káromkodás nélkül, akár hivatalosan is, de az értelmetlen hülyülésre és viccelődésre valahogy nem mindig áll rá az agyam. Folyton algoritmusokat, módszereket keresek, hogyan kéne "felszedni egy lányt" vagy csak szimplán barátkozni más emberekkel. A lelki állapotomat és a hangulatomat nagyon befolyásolja ez a "lány szeretete iránti igény". Szoktam róla dalokat is írni, zenéket, főleg magamnak, itthon - publikálni nem nagyon szoktam őket, mert félek, hogy esetleg nem illik bele a rólam alkotott képbe, és emiatt kinézhetnek valahonnan vagy azt hiszik, hogy dicsekedni akarok vele, így nem linkelem ki facebook-ra se meg semmi.

Na és végre a kérdés:

Valami olyan módszert vagy megoldást keresek, amivel stabilizálhatom az állapotom. Nem azt akarom, hogy ne legyenek érzelmeim, hanem hogy ezt a görcsös igényt, vágyat visszafogni, hogy ne legyen hatással a hétköznapjaimra. Nem akarom, hogy vágyjak arra, hogy megérinthessek valakit, nem akarok szerelmes lenni, vagy ha azt muszáj, nem érzelmi kilengésekkel. Nem akarok ezeket az érzéseket. Szeretnék nyugodtan élni, ilyesféle érzelmek nélkül, ha lehetséges. Szeretnék ugyanakkor nagyon pozitív ember lenni, optimista, vidám és jókedvű - mindezt szeretet, vagy szeretet-igény nélkül. Nehezet kérdezek, tudom. Lövésem sincs, hogyan álljak neki. Agykontroll-tanfolyamon voltam már, de az régen volt. Nem csak az ilyen jellegű megoldások érdekelnek. Bár megvetem az alkoholt és a drogokat, de nyitott vagyok bármely, lehetőleg nem szintetikus (ha az, az se nagy baj) szerre, ami normalizálja ezeket az érzéseimet.

Mellékes infók (nem muszáj elolvasni):

Szinte mindennapos, hogy itthon vagyok és az ad erőt tanulás vagy a számítógépes távmunka végzése közben, ha lefekszem az ágyamra, átölelem a paplant és tíz percen keresztül elképzelem így, mintha azt a lányt szeretgetném, aki éppen megfogott a környezetemből. Elképzelem, hogy a fülébe súgom, hogy szeretem, hogy megpuszilom, hogy érzem, ahogy hozzámsimul, és gondolatban, lélekben egy lehetek vele. Ezek mindig konkrét személyek, sosem bálványok. Annyi van csak, hogy velük még távolságtartóbb vagyok a való életben. Nem merek feléjük közeledni, mert akkor átváltok a görcsös/gátlásos/megfelelnivágyó önmagamba, ami senkinek sem tetszik, még nekem se. Informatikát tanultam, és az egyetemen ahová jártam volt még egy-két magának való befordult ember, akiről hallottam vissza elég negatív sztorikat, pletykákat. Nem szeretném, hogy ezek rólam terjedjenek bárhol.

Elnézést a hosszúra sikeredett kérdésért, köszönöm a válaszokat előre is