Hogyan iktassam ki a szeretetvágyamat?
Sziasztok!
Egy 24 éves srác vagyok. Annyit kell tudni rólam, hogy a tinikorom nem volt átlagos, illetve gyakorlatilag nem volt. Nem tanultam meg emberi kapcsolatokat kialakítani, főleg számítógép és tévé előtt ültem csak. Barátaim nem voltak, csak névtelen, álnév mögé bújt emberek, akikkel az interneten kommunikáltam. Általános iskolába és gimnáziumba Pestre jártam, itt édesapámmal éltem (szüleim elváltak). A gimnázium befejezése után vidékre költöztem, édesanyámhoz, máig itt élek. Tőle rengeteg szeretetet, lelki törődést, odaadást kaptam, és egy rendkívül poizitív környezetet teremtett nekem az elmúlt 4 évben. Egy hónapon belül külön fogok költözni albérletbe, mivel kaptam főállásban munkát, és szükségem van arra, hogy önálló legyek, és néha jólesik az egyedüllét. Ez a négy év azonban teljesen rányomta a bélyegét a lelki világomra. Mióta itt élek, sokkal inkább kinyíltam lelkileg, bár nem eléggé. A szeretetre azonban sokkal jobban szükségem van, vagyis inkább arra, hogy valakit szerethessek. Ő nyilván egy lány lenne. Barátnőm még nem volt (még szűz vagyok), a közösségekbe is nehezen illeszkedem be, néha elveszítem a fonalat, és nem tudom, hogy lenne érdemes beszélgetni, miről, és milyen. Sokszor rohadtul nem értem, mi értelme hülyeségekről beszélni csak azért, hogy megmutassam, vagyok valaki. Szeretek inkább kifinomultan, szofisztikáltan beszélni, káromkodás nélkül, akár hivatalosan is, de az értelmetlen hülyülésre és viccelődésre valahogy nem mindig áll rá az agyam. Folyton algoritmusokat, módszereket keresek, hogyan kéne "felszedni egy lányt" vagy csak szimplán barátkozni más emberekkel. A lelki állapotomat és a hangulatomat nagyon befolyásolja ez a "lány szeretete iránti igény". Szoktam róla dalokat is írni, zenéket, főleg magamnak, itthon - publikálni nem nagyon szoktam őket, mert félek, hogy esetleg nem illik bele a rólam alkotott képbe, és emiatt kinézhetnek valahonnan vagy azt hiszik, hogy dicsekedni akarok vele, így nem linkelem ki facebook-ra se meg semmi.
Na és végre a kérdés:
Valami olyan módszert vagy megoldást keresek, amivel stabilizálhatom az állapotom. Nem azt akarom, hogy ne legyenek érzelmeim, hanem hogy ezt a görcsös igényt, vágyat visszafogni, hogy ne legyen hatással a hétköznapjaimra. Nem akarom, hogy vágyjak arra, hogy megérinthessek valakit, nem akarok szerelmes lenni, vagy ha azt muszáj, nem érzelmi kilengésekkel. Nem akarok ezeket az érzéseket. Szeretnék nyugodtan élni, ilyesféle érzelmek nélkül, ha lehetséges. Szeretnék ugyanakkor nagyon pozitív ember lenni, optimista, vidám és jókedvű - mindezt szeretet, vagy szeretet-igény nélkül. Nehezet kérdezek, tudom. Lövésem sincs, hogyan álljak neki. Agykontroll-tanfolyamon voltam már, de az régen volt. Nem csak az ilyen jellegű megoldások érdekelnek. Bár megvetem az alkoholt és a drogokat, de nyitott vagyok bármely, lehetőleg nem szintetikus (ha az, az se nagy baj) szerre, ami normalizálja ezeket az érzéseimet.
Mellékes infók (nem muszáj elolvasni):
Szinte mindennapos, hogy itthon vagyok és az ad erőt tanulás vagy a számítógépes távmunka végzése közben, ha lefekszem az ágyamra, átölelem a paplant és tíz percen keresztül elképzelem így, mintha azt a lányt szeretgetném, aki éppen megfogott a környezetemből. Elképzelem, hogy a fülébe súgom, hogy szeretem, hogy megpuszilom, hogy érzem, ahogy hozzámsimul, és gondolatban, lélekben egy lehetek vele. Ezek mindig konkrét személyek, sosem bálványok. Annyi van csak, hogy velük még távolságtartóbb vagyok a való életben. Nem merek feléjük közeledni, mert akkor átváltok a görcsös/gátlásos/megfelelnivágyó önmagamba, ami senkinek sem tetszik, még nekem se. Informatikát tanultam, és az egyetemen ahová jártam volt még egy-két magának való befordult ember, akiről hallottam vissza elég negatív sztorikat, pletykákat. Nem szeretném, hogy ezek rólam terjedjenek bárhol.
Elnézést a hosszúra sikeredett kérdésért, köszönöm a válaszokat előre is
válasza:Ajánlom, ird be a keresőbe ezt a fejezetet
92.f.Komolyan érdekel az igazság?
abban megtalálod, miképp élj és mit jelent a szeretet és a vágyad iránta.
válasza:Megértem, mert én is ilyesmi helyzetben vagyok, mint te.
Ha csak ki akarod iktatni az érzéseket, akkor én a helyedben ezt tenném, nálam működött, kipróbáltam:
A személyiségünk azokból a gondolatokból áll, ami minden nap vég nélkül kering a fejünkben. Ezek határozzák meg az érzelmeinket. Ha ezt a gondolatfolyamot tudatosan megfékezed, akkor egy idő után 2 dolgot tapasztalsz:
- elkezdenek eltűnni a rutinszerű cselekvések (ez veszélyes lehet, pl. ha nem figyelsz, simán átmész a piroson)
- elkezdenek feloldódni a gátlások, és szó szerint gátlástalanná válsz. Ilyenkor nem a félelmeid, hanem a teljesen józan gondolataiddal szabsz határokat a viselkedésednek.
Ha abbahagyod, visszakerülsz a korábbi állapotba.
válasza:13# vagyok: a módszer túl egyszerű: egyszerűen igyekszel tudatában lenni magadnak, ahogy a jelen pillanatban létezel, ahogy eszedbe jutnak gondolatok.
A megvalósítás sokkal nehezebb.
Boldogságot ez nem ad, viszont olyasmiket fogsz "látni" saját magaddal és az életeddel kapcsolatban, amit egyébként nem. És ezért szerintem megéri foglalkozni vele.
Tovább, emiatt a változás miatt elmúlik a boldogtalanság, és a jellemedet tetszés szerint olyanná formálhatod, amilyenné szeretnéd. Márpedig ez elég jól megalapozhatja a boldogságot!
válasza:Köszönöm! Ezek jó gondolatok, ilyesmi válaszokat szerettem volna kapni, már csak a megvalósítás hiányzik.
Pontosan nálam is ez a helyzet, hogy a vágyak magukkal rántanak a szakadékba, néha még a cselekvésre is rávisznek. Legutóbb történt egy ilyen, a cselekvés pedig az volt, hogy a lánynak mindent őszintén leírtam egy levélben, hogy mit érzek iránta, és hogy mit nem adnék, ha szerethetném, úgy. Korábban nagyon jól kijöttünk egymással, rengeteg közös témánk volt, órákat tudtunk beszélgetni, poénkodni, jól éreztem magam vele, és a visszajelzéseiből ítélve (pl. "nagyon örülök, hogy megismertelek") úgy ítéltem meg, ő is velem. A gond az volt, hogy hamar szerelmes is lettem belé, merthogy egy gyönyörű lány. Megírtam hát az említett levelet és elküldtem. Erre kb. hirtelen ellenséges lett (rá se ismertem), majd elküldött a p**ba, hogy lesz**ja a levelem, mert nála alapon felejtős mindenki, aki levélben fejezi ki az érzéseit és nem személyesen. Személyesen viszont nem ment volna, mert amit ki akarok fejezni, a mimikám, a hanglejtésem stb. nem úgy működnek, hogy valóban átadják, amit érzek. Adott szituációban a jellemem se így működik, és iszonyúan zavarba tudok jönni, nemhogymég szépen is tudjak fogalmazni szemtől szemben.
A pornó nálam is jelen van, a parádéból sincs hiány, de engem ez valahogy nem elégít ki, sőt, néha átalakul olyanba a dolog, hogy már csak kínból nézem a pornót, és baromira nem esik jól. Alapvetően a szeretetvágyamat, hogy átölelhessek valakit, hogy érezhessem az illatát, hogy megsimogathassam (ami nem konkrétan az, amire parádézni szokás, hanem szerintem egy másféle gyönyörű dolog), ezeket nincs pornó, ami megadhatná, de még guminő meg ilyenek se. Utóbbit nem próbáltam, nem is fogom, mert ismerem magam annyira, hogy biztos vagyok benne, nem elégítené ki a szeretetvágyam. Nekem szükségem van arra, hogy rámmosolyogjanak, hogy megérintsenek, és hogy én is megérinthessem a másikat, hogy a fülémbe súghassam, hogy "szeretlek" stb. Ennek ellenére soha életemben nem kerültem a közelségébe ezeknek a dolgoknak. Soha igazán nem ölelhettem át senkit, akibe szerelmes voltam, soha nem simogathattam, sohasem csókolóztam, sohasem szeretkeztem.
Végezetül egy következő kérdésem is lenne. El tudnád képzelni az életed pornó nélkül stabilan?
válasza:A fentebbi vagyok ismét: Lélekben eléggé egy húron pendülünk pajtikám. De nekem kívülről szeirntem nincs panaszkodni valóm, igaz tettem is érte jó sokat, és egyáltalán nem félek a nőktől. Ezek a kis mókusmacák egyáltalán nem rémisztőek, csak agykontroll, hozzáálás kérdése. Nem úgy kell rájuk nézni,hogy én vagyok a bárány, ők meg a nőstényfarkasok, hanem pont fordítva, én vagyok a vérfarkas, ők meg a birkanyáj, és máris olajozottabban megy a dolog. Egyszerüen a nők nem esznek meg. Csak tudni kell velük bánni. Olyan ez mint a jó nyomozó, aki tud a betörők fejével gondolkodni! A férfiaknak is tudniuk kell a nőcik fejével gondolkodni, ahhoz hogy tudják, mi kell nekik. Csak gondolj bele abba,hogy ők a gyengébbik nem, és mit akarnak? Egy határozott, szórakoztató erős egyént akarnak, akik mellett nem kell félniük, akik elszórakoztatják őket. Tudni kell ijennek lenni. MErt ez izgatja fel őket, ha nőnek érezhetik magukat apuci mellett, nem a nő kell hogy hordja a nadrágot a háznál.Ismerem én is a vágyat, a szeretethiányt, amit fentebb írtam jól működő technikák, de néha engem is hatalmába kerít a szeretetéhség, ezt el kell tudni nyomni.
Én már az életemben a 26 évem alatt amit akartam elértem, állatira elégedett vagyok, pont mostanában játszadozom a gondolattal, hogy már annyira el is untam az egészet,hogy ki is kéne szálni, mert már nem nagyon tart életben semmi. Alapesetben talán tömegjelenség volna ez a hozzáálás, ha nem volna egy szeretett nő, aki befényezi a mindennapjaidat, aki miatt érdemes lenne tovább! És egyre inkább elgondolkodom,hogy bármennyire is azt akarom magamnak beadni hogy nem, de igenis nagyon szükségem volna egy angyalkára. Csak ugye ezért tenni is tudni kell. Ez meg bonyolult. Aztán telnek az évek, és eljár feletted az egész élet. Nem túl jó ügy ez, hatalmas dilemma. Az alapprobléma talán az, hogy az önbecsülésemet jobban féltem mindennél, talán egy esetleges kudarcélmény sokkal de sokkal rosszabbul elviselhető volna számomra mint hogy kioltsam az életemet. Ezer meg ezer kínos szituáció lehet egy viszonyban, amit elépzelésem sincs,hogy hogyan lehet "kezelni". Általában elég paranoid vagyok ilyen téren. A legnagyobb gond nálam mondom az, hogy állatira semmi beszélnivalóm nincs egyik nővel sem. Ha nincs egy olyan konkrét közeg, ahol pont ugyanazt csinálja mint te érdeklődési körben, akkor vadidegenként mi a fenéről akarjak én beszélni vele. Az erőltetett duma meg nem kell, mert az nekem nem szórakozás. CSak úgy bedumálni magamat a punciba az olyan kényszermeló szagú. Sokkal könnyebb rejszolni, sokkal könnyebb önzőnek lenni, nincs kölökveszély sem ,meg fel sem merül a későbbi válóper esélye sem. Szóval van pro meg kontra, lehet választani. Az biztos, hogy ez egy oriási dilemma, egy nagy érzelmi vihar, és bonyolult ügy mint egy hatismeretlenes egyenletet megoldani humán aggyal.
Az mondjuk elég cinkes ,hogy levélben írod le, főleg ha olyan nem túl visszahúzódós féle a nő, akkor elhiszem,hogy elküldött melegebb égtályakra. Az sem rossz, ha apu mondja meg neki,vagy beadsz egy pályázati kérelmet neki, hogy pályázok a fenekedre :))
válasza:A 13# válaszoló vagyok, a 18# válaszolóban pár mondatban magamra ismertem.
Hagyd a p#csába azt a beképzelt libát, akibe szerelmes lettél. Az indítás sem volt jó, mert bár minden romantikus film, vers és idióta facebook idézet arról szól, hogy a nőknek őszinte, nyálgép, szerető férfi kell, a 18# állítása a helyes, a nőnek FÉRFI kell, aki viseli a nadrágot, határozott, tudja mit akar. A szerelmes leveleddel pedig egyből megalázkodtál neki, és ő úgy is kezelt. Nem megy.
A szerelmes levél, és a romantikus fogások akkor működnek, ha k#rva jó pasi vagy, és akármit csinálhatsz, az neki tetszeni fog, mert már külsőre totál bejössz neki.
18#: pár évvel idősebb vagyok, és nálam már folyamatban van az EXIT az élet nevű játékból. Semmi dráma, semmi érzelem, felszabadultan, nyugodtan távozom. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!