Mit kezdjek magammal?

Ha valaki ezt hisztinek meri nevezni a környezetemben, legszívesebben megfojtanám...A lényeg:

3 éve benne vagyok a pánikrohamban, sajnos ez visszatérő. Egyszer azt hittem, végre kigyógyultam belőle, aztán rá pár hónapra hirtelen újra előjött. Azt mondják ez csak hiszti...(mamám, anyám...stb) ilyenkor a pokolba kívánom az illetőt, és azt kívánom érezze ő is azt, ilyenkor mit érzek. Az utóbbi fél évben annyira elfajult ez a dolog, hogy fizikai fájdalmaim, téves eszméim vannak rendszeresen közben és amúgy is minden nap. ezek rohamként törnek rám és olyankor képek villódznak a fejemben, a külvilág eltompul, lassul a reflexem és a szívem hevesen dobog.

Volt most pár napja, hogy tesióra előtt sírógörcs tört rám, reszkettem és legalább 1 órán keresztül csak sírtam.

Közben véres, ordítozó gyerekek mentek a fejemben, szétszaggatott emberi testek, mintha más világba kerültem volna. Aztán hirtelen elmúlt, de sírni még sírtam tovább egy ideig.

Ez 3 éve tart, szedtem rá/szedek most is homeopátiás készítményt, néha Valeriana-t. Nem tudom mi a franc van velem, nagyon unom, élni akarok normális életet, mert állandóan vissza kell fognom magam ilyenkor (pl suli) és ez rohadt sok energiámat elveszi!! Barátaim vannak, még kapcsolatom is fél éve. Ez nagyon jó, ennek örülök. De mégis...már csak ettől a hülyeségemtől kellene megszabadulnom, és boldogan, fesztelenül élhetnék.

Mit tegyek?

20/L