A kábítószer/alkohol lehet megoldás a gondjaimra?

Nagyon úgy néz ki, hogy elgondolkodtam rajta, hogy már csak így tudnék örömet okozni magamnak, habár a drogot még soha nem próbáltam. A helyzet az, hogy iszonyat szerencsétlen vagyok (17/F). Képtelen vagyok az emberek előtt megnyílni, folyamatosan azon rágom magam, hogy mit gondolnak rólam vadidegen emberek, belülről emésztem magam, hogy nincs-e a külsőmön/belsőmön semmi kivetnivaló. Elfog a gyűlölet, ha azt látom, hogy mások milyen boldogak, hogy szórakoznak. De ha elhívnak nemet mondom, mert egyszerűen félek, hogy akármit tennék, beégnék a társaság miatt, így nem ritkán csak bambán nézek magam elé, és gondolkodom, hogy mi a fene lehet velem. Próbálom elhitetni magammal, hogy nem kell mindenkinek megfelelnem, és hogy a barátaim olyannak szeretnek, amilyen vagyok, de szinte még sohasem voltam önmagam, mindig az vagyok, akit a haverok bennem szeretnének látni, és ebbe beleőrülök. Ráadásul itthon a családi helyzet sem a legrózsásabb, mivel a szüleim idegileg kikészítenek azzal, hogy a napi feszültséget rajtam vezetik le (nem fizikailag, de nem egyszer elhangzik a k**va anyád, meg a r*hadnál meg). Mindenféle apróságokért. Így tulajdonképpen teljesen szét vagyok zuhanva, 2 hónap alatt 17 kilót fogytam, leromlott a tanulmányi eredményem, és mindez a stressz/idegesség miatt.