Hogyan rendezzük, mi lenne a jó megoldás?

Az a baj, hogy pénzügyi szempontból túl jószívűek, "csalnak", de saját kárukra.

Apámmal közös cégünk van, különböző tevékenységeket végzünk (ország két végében), nekem azért segítség, mert ő intézi a könyvelővel a dolgokat. Egy darabig úgy ment, hogy mondott havonta egy összeget, azt átutaltam neki, meg elküldtem a kiállított számlákat.

Egy idő után kezdtek gyanúsak lenni az összegek, felhívtam a könyvelőt. Az szegény állt egyik lábáról a másikra - gondolom apám is kiokosította :)) - nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy apám mindig kevesebbet kért el, mint amennyit kellett volna.

Attól tartok, hogy azért is tologatják, hogy ne adjuk vissza. A kölcsön segítség volt, nem szeretnék ajándékot csinálni belőle.

A férjemnek néhány hónapja bejött egy nagyobb összeg egy munkájából, apám számlájára tettük be, mert jobbak a kamatok. Gondolkoztam azon is, hogy ha lejár a lekötés, akkor az autó árát lecsapnánk abból és az maradna apámnál.

Egyszer már kértünk az ott pihenő összegből, akkor is "rosszul számolt", úgyhogy ha nem vagyunk résen, többet küld, mint amennyi járna...

Felvetettem a forintban visszafizetést. Most apám egy röhejes árfolyamot erőltet, szerintem megnézte az euro történelmi mélypontját és azt akarja...

Jujj, nem lesz egy egyszerű :)

Nekem az ilyen mindig kellemetlen. Egy baráti külföldi családnál voltunk külföldön egyszer. A fiúk itt tanul, innen az ismeretség.

A szülők alig-alig beszélnek angolul, így kézzel-lábbal kommunikáltam velük, illetve próbáltam néhány nap alatt felszedni némi szókincset az ő nyelvükön.

Akkor vendégül is láttak minket egy hétig, de tényleg hátsónk ki volt nyalva.

Ott volt egy hasonló szitu. Felvetették, hogy a helyi valutát tőlük vegyük meg, úgyis kell a fiúknak forint, tehát tudnak mit kezdeni vele.

Felmentem az ő nemzeti bankjuk főoldalára és dolláron keresztül átszámolgattam az árfolyamot. Ott is "át lettünk verve", ugyanis a vételi helyett az eladási árfolyamon váltották, apuka ott is rázta a fejét, hogy deeee, ő jól számolt.

A nagy mennyiségű készpénzt betettük a széfükbe és mindig adtak belőle, ha kértünk, hogy ne rohangáljunk turistaként egy köteg készpénzzel. Nem költöttük el az összeset, amikor a maradékot odaadta, akkor is túl lettünk fizetve, ugyanis én írtam, hogy mennyi volt és mennyit költöttünk, ezért tudtam, mennyinek kell még náluk lennie.

Végül a srácnak vettünk egy nagyértékű ajándékot a nem sokkal később jövő szülinapjára és küldtünk vele a szüleinek is ajándékot.

De ott is nagyon kínos volt, hogy nemhogy vendégül látnak (szállás, teljes ellátás), de még ők járnak rosszul pénzügyileg...