Ha búcsúlevelet találnál egy öngyilkos ismerősödtől, az felzaklatna, vagy segítene megérteni?
Kedves kérdező!
16:15 vagyok.
Egyáltalán nem rabolnád az időmet, tényleg érdekel, hogy mégis konkrétan mi vezetett ehhez az elhatározáshoz.
Nagy kérés lenne, ha azt kérném, hogy írj egy privátot?
Nem akarlak megváltani, csak érdekel, hogy mi van veled! (egyébként hasonló helyzetben vagyok(kilátásokat tekintve), nálam is felmerült sokszor az öngyilkosság kérdése, de hiába vetem meg minden porcikámmal az életet, mégsem tudnám megtenni.
Megteszed, hogy írsz nekem? Veszíteni nem veszíthetsz, maximum egyszer még jól kibeszéled magadat...
Gondold meg!!
Nem mondod, hogy munkahelyi és magánéleti problémák miatt akarod eldobni az életed?!
Tényleg nem akarok pálcát törni feletted, de hát ez irtó nagy butaság. Ezek az életnek olyan területei, amiért lehet küzdeni, változtatni…
Ráadásul arra, hogy stoppoljál képtelen vagy, viszont arra, hogy öngyilkos legyél minden gond nélkül?
Vagy titokban abban reménykedik, hogy míg tervezget, levelet ír valaki megsejti, hogy mire készül...
Ha annyira elszánt lenne, akkor megtette volna most, de a kérdés kiírásából látszik, hogy még pislákol benne egy minimális remény, hogy öngyilkosság nélkül is meg lehetne esetleg oldani.
Én magáról az öngyilkosság PILLANATÁRÓL beszélek. Mert szerintem az előtte lévő akár napokon át tartó rendezkedés, szervezkedés egy segélykiáltás. Aztán eljön az a pont, mikor szakad a cérna, egy módosult tudatállapotba kerül és puff. Megteszi. Az az egy pillanat, amikor ha épp ott lett volna valaki, talán visszaránthatta volna..
17.40: Ahhoz, hogy valaki változtasson (már ha lehetséges, nem minden múlik az akaraterőn meg a hozzáálláson, és nehogy Nick Vujicic-csal gyere, az olyan demagóg, mint léelgeztetőgépben számolni) egyfajta "fighter" mentalitás kell, egy öngyilkosságra hajlamos embert azonban inkább a "quitter" típusba sorolnék.
17.52: A kérdést inkább azzal a szándékkal írtam ki, hogy eldöntsem, csökkenthetem-e a magam után hagyott "káoszt". A kiégéssel igazad lehet, sikerült eljutnom odáig, hogy egykedvűen gondolok arra, hogy megteszem, pozitív és negatív érzelmek nélkül.
18.03: Nem tagadom, jól esne, ha valaki megtudná, min gondolkodom. Nem ismered a helyzetem, de többek közt az is a gondom, hogy "megmentésre" szorulok. Azt meg már elfogadtam, hogy az élet igazságtalan (attól, hogy unatkozó emós tinik is hangoztatják, ez még lehet igaz, nem kell lekezelően bánni a kifejezéssel), nem lázadok ellene, ha pedig változtatnék is, azt csak a saját körülményeimmel tudnám (ha tudnám) megtenni, nem a világgal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!