Ha búcsúlevelet találnál egy öngyilkos ismerősödtől, az felzaklatna, vagy segítene megérteni?
válasza:
válasza:15:25 vagyok, és belegondolva nem biztos, hogy elolvasnám. Szerintem van az a körülmény, amikor meg tudom érteni az öngyilkosságot, már történt is ilyen az életemben...
De akkor tudtam mi volt a háttérben, ha levelet kell hátrahagynod akkor nem biztos, hogy ezekkel tisztában vannak a szeretteid.
15.48: Szerintem a búcsúlevél azt sugallja, hogy nem hirtelen felindulásról, "pillanatnyi gondolatok"-ról van szó, hanem egy racionálisan meghozott döntésről.
15.50, 15.52: Fogalmuk sincs róla, de nem akarok erről beszélni velük, mert nem akarom a szemükbe mondani, hogy hiába fontosak nekem, van, amiben nem tudnak segíteni; viszont szeretném, ha megértenék, miért döntöttem így, és talán hamarabb tovább is lépnének.
válasza:Ez rólad szól ez a történet?
Miben nem tudnak segíteni? sokszor egy kívülálló sokkal többet tud tenni Érted, mint egy családtat!
Azt legalább megtudhatjuk, hogy mi a baj?
válasza: válasza:Sosem bocsájtanám meg magamnak, hogy nem vettem időben észre, hogy gond van és nem tudtam segíteni. Búcsúlevél ide vagy oda. Ha magad miatt meg is akarnál halni, gondolj már bele mit éreznének azok, akik ismertek, szerettek.
Én iszonyatosan kiakadnék, még azt is el tudnám képzelni, hogy fullra kicsúszna a lábam alól a talaj ha egy barátom ilyet tenne. Könnyen lehet, hogy az én életemet is tönkretenné vele, de a családjáét garantálom.
16.15: Hosszú, és ha kifejteném, jobban átérezhető lenne, de nem rabolom az időd. A lényeg annyi, hogy sem magánéleti, sem munkahelyi szempontból nincsenek _kilátásaim_ közép-és hosszútávra. Reálisan látom a dolgokat, lehetne rosszabb, és jobb is a helyzet, de ha változás történik, az rossz irányba fog. Próbáltam változtatni a körülményeimen, a jelenlegi állapotot sikerült elérnem, a "talán egyszer valahogy valamilyen, most még nem látható okból kifolyólag jobb lesz" érvelés nem elég számomra. A logikus lépés nekem az, hogy nem várom meg, míg rosszabbra fordulnak a dolgok.
16.28: Eddig a lelkifurdalás tartott vissza a többiek miatt, de egyrészt bármilyen kegyetlenül hangzik, mindenki halálán túl lehet lépni, pláne fiatal korban, az élet nem áll meg; (nélkülem aztán főleg nem) másrészt, ha az az _egyetlen_ okom az életre, hogy másoknak rossz lenne, ha nem lennék, az is azt bizonyítja, hogy nincs értelme maradnom. (Másoknál ugyanis természetes, magától értetődő dolog, hogy hiányoznának a környezetüknek, de nem ez az életük egyetlen mozgatórugója.)
válasza:Minden csak hozzáállás kérdése. Ismerek olyan embert, aki egy hátizsákkal, stoppal lesz ami lesz alapon vágott neki az új életének. Azon kívül, hogy rengeteg izgalmas kalanddal gazdagodott, rengeteg értékes emberrel ismerkedett meg, meg is találta azt a helyet, ahol a kilátásai is jelentősen javultak, mondhatni azóta jól él ott.
Lehet boldognak lenni nincstelenül is, el lehet mozdulni onnan, ahol vagy. Bármit ki tudsz hozni az életedből amit csak akarsz, az hogy eldobod magadtól azt jelenti, hogy egy gyáva és önző ember vagy.
Vagy még azt is jelentheti, hogy tinédzserkorod zűrösebb a szokásosnál, akkoriban nekem is voltak ilyen gondolataim, de ezek el múlnak mire felnősz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!