Milyen módszerekkel voltatok képesek magatokban megölni az érzelmeket, és hogyan tudtátok a pszichét megfojtani?
Tisztában vagyok vele, hogy teljes eredményt nem érhetek el. De ilyen lélekkel és pszichével nem tudok együtt élni. Öngyilkos akarok lenni, de mivel tudom, hogy úgyse merném megtenni, vagy elrontanám, mint ahogy általában a többség is, így más megoldás nem maradt, mint alkalmazkodni. 25 vagyok. Vagyis a legjobb esetben is még 30 gyűlöletes év. Visszaszámolok, egyebet nem tehetek. De nem tudom végig élni ezt a harminc évet így.
Hogyan tudtátok a legteljesebb körűen kikapcsolni az érzelmeket?
Szingli maradok, és leköltözöm falura, és teljesen elszigetelem magam az emberektől.
Nektek milyen módszerek váltak be? A pszichét hogyan lehet valahogy megfojtani, hogy ne legyenek pszichés zavaraid? A racionális énemmel nincs gond, de nem akarok érezni. Akár gyógyszer is szóba jöhet. Természetes nyugtatót szedek, de ez nem fog segíteni abban, hogy ezt a még lehet, hogy harminc, vagy több, vagy kevesebb évet kihúzzam, ha el is zárkózom a világtól.
Arra nem gondoltál, mi van akkor ha halhatatlan vagy. Sodródsz az időtlen időkbe nyavalyogva milyen elviselhetetlen neked. Nézd meg ezt hátha rájössz , ha Neki sikerül talán te is élhetsz örömteli életet.
http://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA&feature=player_em..
Olyan kedves vagy utolsó hozzászóló...
Ha téged is megverne az isten ilyen egy személyiséggel, és ennyi fájdalommal,lehet, hogy te se nyilatkoznál így....
Szerintem nem járnál jól, ha cserélnél velem személyiséget.
A különbség kettőnk között, hogy nem megszüntetni akarom hanem megváltoztatom. Minden megváltoztatható, hiszen minden változik. Segíteni próbáltam, az igaz hogy nem vagyok kedves. Most komolyan a videó után azt érezted, hogy a helyzeted megoldhatatlan és rossz?
Igen, a videó után is úgy érzem, hogy a helyzet megoldhatatlan, és rossz. Erre nincs megoldás. Legfeljebb enyhíthetem a fájdalmat, és megtanulhatok együtt élni vele, és megtanulhatok együtt élni a saját tönkrement személyiségemmel. Már annyiszor álltam fel, és belefáradtam már. Feladtam már, és feladtam a reményt is. Már csak azt várom, hogy valahogy megtanuljak együtt élni a problémás személyiségemmel.
Lelkileg gyakorlatilag halott vagyok, csak megjátszani tudok már bármit, a pszichém lecsitult, de csak azért, mert a racionális énemmel ráparancsoltam. De ez az élet nagyon sza@r, habár tudom, hogy nekem sok mindent adott az élet. De a lelki békét elvette tőlem egy életre, és ezt sose kapom vissza. Ha pedig nincs meg a lelki békéd, lehetsz akármilyen szerencsés ember. Azért ne értsetek félre, szegény ember vagyok én is, és nincs semmim, nem erre értettem.
Csak maga a tény, hogy a lelki béke örökre elveszett, legfeljebb mások enyhíthetnek a fájdalmaimon, és csökkenthetik a bajok súlyát. De én már életem végéig szenvedni fogok valahol, mélyen. Persze csinálom tovább, csak tisztában vagyok vele, hogy soha nem lehetek már nyugodt.
Végülis azt lehet mondani, hogy a lelki életemet megöltem, az érzelmeim instabilabbak lettek, de az érzelmeim nincsenek hatásal a pszichémre, mert a pszichémet elhallgattam pár napi harc után, és most el van zárva. Persze érzem én, hogy nem teljes a személyiségem, és azt is, hogy így soha nem találok lelki békét.
De én soha nem fogadnám el sem a személyiségem, sem a pszichém, inkább lakat alatt tartom, mert olyan ez, mint pandóra szelencéje...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!