Milyen módszerekkel voltatok képesek magatokban megölni az érzelmeket, és hogyan tudtátok a pszichét megfojtani?

Senki semmilyen választ nem ad arra, hogy hogyan nyomhatnám el. Szóval nem lehet elnyomni :(. Akkor életem végéig szenvedni fogok. Hurrá. De fa@sza.De hálisten talán már csak harmic évig tart, mert megölni úgyse fogom tudni magam..... Szóval ez a szar marad. Hú, de jóóó, annyira boldog vagyok. De várom már , hogy végre megdögöljek. Rohadtul unom ezt az egészet :(.

Rendben elfogadtam azt a rühes egy személyiségem, csináljon csak, amit akar, leszarom,magasról leszarom.Már talán csak harminc év, ha már nem tudom megölni magam...

Tényleg nem vicceltél Pinocchio? Pedig elég gúny szaga volt... De rendben, akkor elhiszem, hogy kicsit fanyar a humorod.

Igen, amúgy szeretem én az aberrált dolgokat :D, és szeretek fantáziálni, nagyon nagy is a fantáziám. Néha úgy érzem, hogy túlontúl is...

De amúgy én csak bosszút akartam állni. De beláttam, hogy nem lesz az úgy jó, igazatok volt, hogy nem fogom tudni megtörni a pszichém, együtt kell vele működnöm, és akkor tudom majd irányítani:S.

Igazából az utóbbi időben a pszichém elfojtása körüli ténykedésem miatt pár fizikális betegségem jelentkezett, és pszichoszomatikus tünetek, úgyhogy rájöttem, hogy én nem meghalni fogok így, hanem fizikailag tönkremenni. Márpedig az nem lenne célszerű, ha élnem kell. Ez tényleg csak puszta konzekvencia, semmi egyéb. Sajnos a pszichém hozzám tartozik. Persze tönkre akarom én vágni:D, csak majd fondorlatosabb leszek. Úgy tudom csak megölni, vagy megkínozni a pszichém, ha irányítom, ha azt csinálja, amit akar, akkor rohadtul nem fog működni.

Valahogy helyretettem magamban a dolgokat. Nem tudom, hogyan, de azt hiszem, hogy tényleg azért tettem így, mert rájöttem, hogy muszáj élnem, öngyilkos én nem lehetek, mert az nem lenne helyes.

De mert tényleg nem értek egyet azzal, hogy gyengeség lenne az öngyilkosság. Szerintem az embernek egy dologhoz van igazán köze az életben, és az az élete és a halála. És szerintem az ember szabadon rendelkezik fölötte. Ha el akar távozni innen, hát távozzon. De ez nem azt jelenti, hogy egyet értenék az eutanáziával, csak az öngyilkosságról beszélek. Persze a legtöbb ember nem ezért akar öngyilkos lenni, mert tényleg el akar menni. Én se mindig csak az elmenekülés szándékából akartam öngyilkos lenni..., több oka volt.

Szóval irányítani fogom a pszichém, és aztán ha már a kezemben van a pszichém, azt csinálok vele, amit akarok. De sajnos a pszichém hozzám tartozik, és ha piszkálom a pszichém, nyomban megnyilvánul fizikális tünetekben. A túl sok idegeskedés sem jó. Sokkal csöndesebbé válok és nyugodtabbá. Kicsit befordulok és megőrülök, és mint az őrültek fogok eztán mosolyogni a világra :D, azzal az én már tudok valamit mosollyal:D. Mert talán mi tényleg tudunk valamit, akik őrültek vagyunk. Annyira megkínzott vagyok én is, hogy már néha mint az őrült akarok kacagni, majd vacogva beleugrani a közeli folyóba:D, és alámerülni, aztán felbukkanni:D, nevetve, felszabadultan. Az őrület felszabadít, és bele kapcsol a világba, olyan teljességben érezhetsz mindent. Persze magamnál vagyok én még :), csak, valahogy kicsit belezakkantam mindenbe, hát, ez van :D. És tényleg, most már úgy fogok mosolyogni, ahogyan az ördög mosolyoghat, mielőtt beledob téged a katlanba. :)