Hogyan lehet feldolgozni egy közeli hozzátartozó halálát épp ésszel?
Tegnap apa itthagyott minket. Még csak 61 éves volt. Egy hét alatt elvitte a stroke. Még pénteken is bíztunk a javulásában.
Előtte sosem volt beteg, rémes volt ilyen állapotban látni a kórházban.
Viszont úgy érzem ezt nem bírom ki, nem tudom feldolgozni, felfogni. Hullámszerűen jön rám a zokogás, ahogy jönnek elő az emlékek vele kapcsolatban. Nem eszek egy hete kb semmit. Egy-egy falat pirítóst vagy péksütit, de egyből megy a hasam tőle.
Holnaptól pedig kezdjük intézni a hivatalos dolgokat.
Hogy lehet ezt épp ésszel kibírni?
Sajnos már olyanokat mondtam, bár most oda kerülnék ahol ő van. :(
Kérlek segítsetek tanáccsal, mert belepusztulok. Ilyen fájdalmat életemben nem éreztem még.
(A gúnyolódó kommentekre nem vagyok kíváncsi.)
N
válasza:Szia!
Eloszor is fogadd oszinte reszvetemet,igy ismeretlenul is. Es mielobbi megbekelest kivanok Neked!
Nem tudom, hany eves vagy es fiu/lany? Az is sokat szamit ilyenkor.
Tudod, a gyasz egy folyamat, amelynek kulonbozo fazisai vannak.
Az elejen es egy ideig ez a reakcio teljesen termeszetes, sot szukséges a feldolgozashoz.
Ha egyedul, vagy kozeli szemelyek nem tudnak segiteni, akkor erdemes szakemberhez fordulni azert, hogy ne legyen elakadas.
Hirtelen ennyit tudtam igy ismeretlenul irni.
válasza:Köszönöm a kedves kommenteket!
30 éves nő vagyok.
Képzeljétek már ma reggelre is vele álmodtam és olyan jó volt látni őt.
Mellettem van anya meg a tesóm, de mi négyen nagyon szoros viszonyban voltunk. Jobb szülőket nem is kívánhattam volna magamnak őszintén mondom. Erre jött egy hirtelen ilyen dolog és vége mindennek.
Még a nyugdíjas kort sem élhette meg szegény. Annyi év állt volna még előtte. Voltak tervei...
Egy dolgos, becsületes ember volt. Nem ivott, nem dohányzott. És tessék... Tényleg nem tudom feldolgozni. A rokonok is teljesen le vannak döbbenve.
válasza:Hasonlókat éltem át én is tavasszal. Soha nem fogom Őt elfelejteni és "túl lenni rajta", de nem is akarok.
A gyászban az segített, hogy elfogadtam a történteket. "Ez van, nem tudunk ez ellen semmit se tenni." Így próbálok túlélni a mai napig és hiszem hogy csak előre ment, és fogunk egyszer találkozni.
válasza:Nagyon sajnálatos ami történt! Én is őszinte részvétemet szeretném nyilvánítani még ha nem is ismerjük egymást! Én gyerek voltam még mikor elsőnek a nagymamám halt meg. Aztán 3 évre rá anyu is meghalt.14 voltam akkor... Utána a papám de akkor már felnőtt voltam. Nagyon nehéz volt gyerekként felfogni és elfogadni a halálukat! Azt hittem meghalok a fájdalomtól! Borzasztó volt! El sem tudom mondani mennyire! De az idő segített és sikerült elfogadnom! Mindig jó emlékekkel gondolok rájuk és igyekszem a jó és szép emlékeket újra és újra felidézni velük kapcsolatban! Persze eszembe jut az is amikor gyerekként rossz voltam és nem fogadtam szót vagy ilyesmi! Ez az élet része és tényleg az idő fog enyhíteni a fájdalmadon amin most keresztül mész. Gyászolj, sírj és adj időt magadnak! Ha esetleg szeretnél beszélgetni akkor nyugodtan írhatsz is itt az oldalon keresztül ha esetleg segítene! Az élet elveszi a szeretteinket és egynap elveszi a mi életünket is! Mert mindannyian eljutunk a magunk halálsorára a magunk idején...😭😔😔
Sok erőt kívánok és kitartást!
válasza: válasza:Részvétem.
De még friss a dolog, 1 hét alatt ne várj javulást, ez hónapokig fog tartani. De idővel jobban leszel.
Köszönöm a kedves szavakat így ismeretlenül is. Jól esik a biztatás!
Ma intéztük a temetést, de mikor hazaértem, megint volt egy mélypontom.
Az a baj pont jön a november 1. Mindig közösen mentünk ilyenkor temetőbe. Most meg hozzá megyünk majd.. :(
Meg a karácsonyt el sem tudom képzelni. Megvoltak a kis családi hagyományaink. Szerintem idén kihagyjuk az egészet.
Borzasztóan hiányzik már most. Úgy kérdeznék tőle, mesélnék neki.
Reggel kimentem a kertbe, felnéztem az égre és elkezdtem zokogni. Vajon lát minket? :(
válasza:Részvétem.
Mesélhetsz neki, azt ő hallja, csak nem tud válaszolni, úgyhogy a kérdéseid válasz nélkül maradnak. Lát is benneteket, és biztos érdeklitek.
A november elseje ki fog borítani, és ez így lesz még 2-3 évig. Habár november elseje és a halálának évfordulója mindig fájdalmasak maradnak.
Még most olvastam újra a kérdésem, bocsánat, hogy helytelenül írtam. Természetesen "ép ésszel". Figyelek ilyenekre általában, csak ki voltam borulva.
#9: Köszi, hogy írtál! Remélem is, hogy lát minket. Belül olyan szorító érzésem van, ordítani tudnék. Én mindig zárkózott ember voltam, most viszont úgy érzem, ez végleg padlóra küldött. Érdekes mennyire féltem a szeptemberi harmincadik szülinapomtól, hogy vajon mi változik, mi vár rám. Hát megkaptam szépen...
A reggelek a legrosszabbak, mikor felkelek és egyből belém hasít ez a borzasztó érzés. Meg ilyenkor este se jobb.
Jól esik itt kiírni magamból. Jó lenne valami online csoport, ahol hasonló helyzetben lévők vannak.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!