Hogyan lehet feldolgozni egy közeli hozzátartozó halálát épp ésszel?
Tegnap apa itthagyott minket. Még csak 61 éves volt. Egy hét alatt elvitte a stroke. Még pénteken is bíztunk a javulásában.
Előtte sosem volt beteg, rémes volt ilyen állapotban látni a kórházban.
Viszont úgy érzem ezt nem bírom ki, nem tudom feldolgozni, felfogni. Hullámszerűen jön rám a zokogás, ahogy jönnek elő az emlékek vele kapcsolatban. Nem eszek egy hete kb semmit. Egy-egy falat pirítóst vagy péksütit, de egyből megy a hasam tőle.
Holnaptól pedig kezdjük intézni a hivatalos dolgokat.
Hogy lehet ezt épp ésszel kibírni?
Sajnos már olyanokat mondtam, bár most oda kerülnék ahol ő van. :(
Kérlek segítsetek tanáccsal, mert belepusztulok. Ilyen fájdalmat életemben nem éreztem még.
(A gúnyolódó kommentekre nem vagyok kíváncsi.)
N
válasza: válasza:Elsőként fogadd részvétemet!
Amikor nálunk ilyen volt, akkor azt vettem észre, hogy csak az idő segít. Próbálj minden nap enni kicsikéket, nálunk a pépesebb dolgok jöttek be és a leves. Sírni szerintem ilyenkor kell. Vagyis mi azt csináltuk, mind, sokat. Szépen lassan kezdett csökkenni a dolog. Ami nagyon "jót tett" az a temetés, utána minden lecsitult, persze nem múltak el a dolgok, de lett egy lezárás érzés. Nekem még bizonyos foglalkozások segítettek, megpróbáltam sokat megtudni, sokat beszélni az életéről a többiekkel, illetve írtam is dolgokat róla, ilyen naplószerűen, hogy emlékezzek.
#11: Fogadd őszinte részvétem! Átérzem a helyzeted sajnos. Figyelem a jeleket, de semmi. :(
Ma reggelre megint vele álmodtam. Álmomban mellettem ült a konyhában, és kérdezgette miket sikerült elintéznünk amíg nem volt itthon. Rendesen beszélgettem vele. Felkeltem reggel és olyan jó volt, hogy újra láttam. Tegnap egész nap zokogtam. Sokszor van eszemben, hogy én nem akarok így tovább élni, nem érdekel semmi. A legnagyobb baj, hogy nem akarom elfogadni azt ami van. Semmibe sem tudok kapaszkodni. Az ismerőseimet nem akarom ezzel terhelni nap mint nap. Van egy jó barátnőm, de ő meg azóta nem keres, mióta megtörtént a tragédia. Nem is kérdezte hogy vagyok. Illetve nem is érzik át mások, mert a velem egyidőseknek élnek a szülei. Sőt a tőlem 10-15 évvel idősebb kollégáimnak is. Nincs kivel beszélgetnem.
#12: Köszönöm a kedves szavaid! Én rettegek a temetéstől. Össze fogok omlani attól tartok.
Bár én is meghalnék, de sajnos esély sincs rá egyelőre. :(
válasza: válasza:Istennek nem az a dolga, hogy az embereket pesztrálja, ez elég infantilis felfogás. Az ember szabad akaratot kapott. Bármit megtehet, de mindennek van következménye. És ebbe beleértendő az is, ami az emberi testre hatással van, pl. rossz táplálkozás és környezeti hatások okozta betegségek, stb.
"Bár én is meghalnék, de sajnos esély sincs rá egyelőre. :("
Ez elég önző megnyilvánulás volt. Neked nincs senkid, aki ez esetben ugyanúgy gyászolna, mint Te most az apukádat?
Nekem csak anya és tesóm maradt akik őszintén gyászolnának engem. Ez tart vissza attól egyedül, hogy meghaljak saját akaratomból.
Viszont úgy érzem tönkrement az egész életünk, nincs értelme a továbbiaknak. Múlt héten 3 napot nem voltam dolgozni, míg elintéztük a dolgokat. A maradék két napban olyan voltam mint egy zombi. Csak vártam hogy elteljen a nap és mehessek haza sírni. Ma is a szokásos reggeli gyomorgörcs, hasmenés. Nyilván napközben tartanom kell magam, csak nap végére úgy érzem megfulladok. Már semmi sem lesz olyan mint eddig. Nem érdekel egyszerűen semmi.
Szegény anyának hétvégén lesz a szülinapja. Jövőhéten lett volna a házassági évfordulójuk. Erre a temetésre mehet majd. Nagyon nagyon sajnálom őt is.
Olyan hirtelen jött ez az egész. Borzasztó, hogy egyik napról a másikra vége mindennek. Apának se fordult meg a fejében ez soha. Szegény még készült arra mi lesz nyugdíjas korában.
Muszáj leszek szakemberhez menni ha tartósan ilyen állapotban maradok, bár abban sem hiszek, hogy bárki is segíthetne. Nem tudom mi a megoldás, nem látok kiutat sajnos teljesen őszintén írom. :(
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!