Hogyan lehet feldolgozni egy közeli hozzátartozó halálát épp ésszel?

Anyát nagyon gyorsan elvitte, még talán 1,5 napja sem volt a kórházban. Igazából, ő már beteg volt, július óta a cukrával voltak gondok, egyik napról a másikra nem tudott megállni. A kórházból elküldték, hogy a háziorvos állítsa be a cukrát... szegény azóta csak feküdt, egy doki sem jött ki hozzá.. Apa ment a dokihoz, hogy anya kapjon gyógyszert. Már pár hónapja a cukra a jó tartományban volt, de mégsem javult az állapota :( Szóval én belül fel voltam erre készülve, csak nem stroke-ra számítottam. Ez nagyon hirtelen jött és nagyon gyorsan el is vitte :( Apa talált rá, úgy hogy előtte nemrég még evett anya... a mentősök nagyon sokára értek ki és nem is idevalósiak voltak, azt se tudták hol vannak és hogyan jutnak el a kórházba... Amíg vártuk a mentőket, apa elment felöltözni és én maradtam anyával és beszéltem a vonalban lévő nővel. Nekem kellett szólongatnom és ráznom. Szörnyű volt, mert olyankor pár mp-re kinyitotta a szemét és rémülten nézett majd visszaaludt és horkolt. Mire beértek vele a kórházba kifutottak az időből és nem lehetett megműteni. Akkor azt mondta a doki, hogy 8-10napja van, de sokkal hamarabb elment. Azt mondta ez volt a lehető legjobb, mert ha életben is marad, akkor vagy kóma és a gépek tartják életben és nekünk kell dönteni, mikor kapcsolják le, vagy vegetatív élet várt volna rá, mindkét oldalára lebénult volna. Így meg elvileg álmában, békésen, fájdalom nélkül elment.

Mikor elment vele álmodtam és arra riadtam fel, hogy hangosan kimondom "Anya". Utána nagyon elkezdett hiányozni, pedig akkor még úgy volt, hogy van pár napja és még csoda is történhet, de valamiért akkor hajnalban nagyon elfogott a hiánya és a szomorúság. Ilyen sem volt még velem sose, hogy álmomban beszéljek. Reggel a bátyám munka előtt bement, hogy meglátogassa és akkor mondták neki, hogy anya 04:40-kor elment. Pont akkor, amikor felébredtem. Szerintem idejött elbúcsúzni :(

Én egyébként 2 éve pánikbetegséggel küzdök és SM beteg is vagyok. Sajna ebben az 1 hónapban nagyon sok pánikrohamom volt és sokszor zsibbadok, bizsergek is, folyton kimerült vagyok.

A karácsony is csak egy muszáj volt a gyerekek miatt. Örülök, hogy vége.

Bennem nagyon sok érzelem kavarog. Én is sokszor dűhös vagyok, de mindenkire is. Az orvosokra, a mentősökre, apára, anyára, hogy nem ment soha dokihoz...

Semmihez sincs kedvem és energiám. Én is lemondok minden találkozót, mert nincs kedvem a bájcsevejhez.

Én is nagyon sajnálom, hogy apukáddal ez történt :( talán a stroke a legrosszabb, mert nagyon váratlanul és gyorsan jön :(

Én azt szoktam magamnak mondani, hogy rendben van, hogy most így érzek, minden érzelmem valid, egyszerűen csak gyászolok, ami egy hosszú és bonyolult folyamat. Ráadásul mindenkiben máshogy zajlik le. Idő kell. Nagyon sok.

Kitartást!<3

Szia!

Bocsi, hogy csak most válaszolok.

Hát pécsiek voltak, azt se tudták merre van A és B pont.. elvileg ez valami új rendelet, hogy országosan küldenek mentőt és nem városonként. De bátyám pont akkor ért ide a melóból mikor lent tolták be anyát és a mentős őt kezdte el kérdezgetni, hogy hogy jutnak el a kórházba... na a bátyám akkor majdnem neki ment, hogy sűrgös eset, sietni kéne és aztán ezt se tudják.

Nem lett semmi következménye. Lehet ha időben vagyunk, akkor sem műtik meg, mert 10centi hosszan volt elzáródva a nyaki ütőere, az agya egyik oldala egyáltalán nem kapott oxigént :(

Igen, én is úgy voltam ezzel, hogy ez az élet rendje mikor a nagyszüleimet vesztettem el, és őket emiatt könnyebb is volt elengedni, idősek is voltak. De anya még fiatal volt. Pont előtte 3 héttel volt a szülinapja és még meg is jegyezte a gyertyákat nézve, hogy nem mintha panaszkodna, de ez az 57... Ki gondolta volna ezt :'(

Több barátom is tavaly a nagymamáját temette, szóval nagyon nem a szüleink ideje volt ez még.

Nagyon sajnálom, és ne hallgass rájuk! Úgy gyászolsz, ahogy neked jó! Még friss a seb, ha 1-2 év múlva jönnek ezzel, az még oké, de most csináld azt, ami jól esik!

Az ha elnyomod magadban tényleg nem jó, a tested egyszer jelezni fog miatta szorongás vagy pánikroham vagy valamilyen betegség formájában. Ha kell akkor sírjál, vagy vannak most ilyen rombolós szobák, vagy ahol kocsit lehet szétverni. Ha kell menj el egy ilyenre és ad ki magadból a feszültséget, vagy csak menj konditerembe. Persze, tudom hogy most írhatom ezeket és semmi ilyenhez nincs kedved, de az is teljesen rendben van!

Esetleg kezdj el naplót írni, és akkor is ki tudod magadból adni az érzéseidet.

Egyébként mindig azzal jönnek, hogy az idő gyógyír... hát nem tudom. Minél több idő telik el, annál inkább érzem a hiányát. Mert most az ha nem beszéltek vagy látod őt pár napig vagy hétig, még tök természetes is, az embernek van élete, illetve nyaral. De mikor már 2 hónapja nem beszéltetek, akkot üt be igazán, hogy már soha nem is fogtok.

Azt olvastam, hogy a lélek a halál után még 49 napig van a földön, hét hétig. Ez a 7.hét nálunk. Holnap lesz 7 hete, hogy stroke-ot kapott, pénteken lesz a 49.nap. 29-én meg lesz két hónap. Ezeket viselem nehezebben, mikor tudom, hogy 7 hete ilyenkor még jól volt aztán másnap minden mégváltozott.

Vigyázz magadra te is!