Mi lehet a megoldás, ha már dolgozni is alig tudok a szorongás miatt?
Pánikbeteg vagyok, hipochonder, állandóan fizikai tüneteim/rosszulléteim vannak, eddig még itthon biztonságban éreztem magam, már itt is előfordul, hogy előjön, főleg, ha egyedül vagyok itthon. De leginkább a munkahelyen van gond vagy, ha mennem kell valahova. Folyamatosan szédülök, ájulásérzésem van, nagyon hányingerem van, rossz a közérzetem. Szeretem a munkahelyem egyébként, nem megerőltető a munkám, de alig tudom ellátni, a 12 óra arról szól, hogy küzdök a szédülés, hányinger ellen és pánikolok, hogy mennyire ciki lesz, ha összeesek, meg rettegek a hányástól is. Emiatt sose megyek táppénzre viszont beteg is nagyon sokat vagyok mostanában és amiatt igen (ezek ilyen lázzal járó felső legúti betegségek, vagy emésztőszervi vírusok) , már úgy gondolom ennek is pszichés oka van, mert állandóan azon pörgök mikor leszek beteg újra, folyamatosan magamat figyelem és hihetetlenül rá tudok pörögni egy kis torokfájásra is.
És közben az évek alatt eljutottam oda, hogy kivagyok amiatt, hogy alig állok a lábamon, de még dolgozzak is. Komolyan minden nap van valami bajom. Ugyanígy szórakozni se tudok elmenni, de az már nem is érdekel,
mert az nem kötelező. Pszichiáterhez járok már több, mint fél éve, de nem segít, ő egyben terapeuta is, én teràpiára járok hozzá, gyógyszert nem szedek, azt mondta, hogy szerinte nincs rá szükségem, az a durva, hogy sokszor még nála is rosszul vagyok, mert a bezártságot se bírom, ha mondjuk egy hivatalos helyen vagyok, ahonnan nem mehetek ki, ezt is ilyennek èrzem és sokszor ott is ájulásközeli állapotban vagyok. Ki vagyok vizsgálva, a vashiány volt az egyetlen, ami kiderült, nem volt vészes, vettem vas szirupot, volt kontroll laborom, már rendeződött a vasam, de nem vagyok jobban.
A gyógyszertől is félek, de most már megpróbálnám, mert többet árt szerintem ez az állapot, mintha gyógyszer mellett tudnék normális életet élni.
Arra is gondoltam, hogy nehezen fogadom el azt, hogy szinte a munka teszi ki az egész életet, ahhoz kell igazítani mindent és betegségeket generálok magamnak, hogy ezzel takarózzak, hogy “én nem tudok dolgozni”. Nem tudatos ez, csak próbálok rájönni mi okozhatja ezt, mert valami tudatalatti oknak biztosan kell lennie.
Bár szórakozni is képtelen vagyok elmenni, vagy ha el is megyek ott se érzem jól magam. Semmi kirándulás, utazás, baráti összejövetel, program a párommal nem mozgat meg mert “úgyis rosszul leszek”. Egyedül az itthonlét, amit hellyel közel tudok élvezni, de ma pl a páromnak 3 órányi távolságra kellett utaznia a munkája miatt, a szüleim külföldön vannak és reggeltől hányingerem van, gombóc van a torkomban, rossz a közérzetem, pedig nem aggódtam tudatosan én emiatt, akkor gondolkodtam el, amikor már rosszul éreztem magam, hogy miért. És szerintem azért, mert akikre mindig számíthatok nincsenek a városban és félek, hogy valami bajom lesz és nem lesz itt senki. Teljesen abszurd és nevetséges egyébként nekem is ez így leírva…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!