Úgy érzem, hogy lassan nem látok kiútat, az öngyilkosság tényleg nem megoldás?

A szorongás általi kínt csak az értheti meg aki maga is átélt már ilyet. Újra és újra elkapja az elmét szinte nincs menekvés a félelmekkel teli gondolatok börtönéből éreztem ahogy égeti agyam és bőröm a félelem.

Én egy rossz befektetés miatt nagyon nagy összeget veszítettem el, úgy tűnik ez volt a gyenge pontom soha ezelőtt nem viselt meg más az élettől kapott pofon, pedig sajnos voltak bőven.

Végül úgy jutottam túl rajta, hogy megbocsájtottam önmagamnak. Ez nem egy szó volt, nem egy pillanat. Két hétig tartott ez a folyamat ahányszor éreztem, hogy a szorongás fojtogatni kezd visszavágtam a gondolatoknak: Megbocsájtok önmagamnak!

Vizsgáld meg félelmeid forrását ha elbuksz a vizsgán és fel kell adnod mitől félsz legbelül? A szégyentől? Jövőbeli megélhetési problémáktól? Segíthet ha van B terved (én kibuktam annak idején B tervem szakma tanulás lett)

Nem tudok segíteni, csak leírni a gondolataim ezzel kapcsolatban.

Az öngyilkosság tényleg nem megoldás.

Tudom, nem egyszerű, de hidd el, sokat ér az életed és nem éri meg eldobni magadtól.

Ezen a szorongásos dolgon jó lenne segíteni valahogyan, nem tudom, ez depresszió-e vagy mi pontosan... valami megoldás biztosan van.

Ismerek olyan embert, aki nagyjából a te korodban (és korábban) elég mélyen volt többször is, úgy érezte, egyedül van, nem lesz normális családja, stb... megpróbált öngyilkosságot is.

Azóta van családja - férje, kisfia, normális körülmények között és kiegyensúlyozottan él.

Neked most ez nehéz helyzet... talán részben a környezeted miatt is, de egyetemi stressz biztosan ront ilyenkor, különösen vizsgaidőszak közelében... idegeskedés sohasem segít.

Próbáld átvészelni, lesz ez még jobb is, és próbálj segítséget kérni, ha úgy érzed, nem vagy ura a helyzetnek.

...viszont egy tanács... pszichológushoz azért jársz, hogy tudjon segíteni neked, hogyan tudsz jobban lenni, legyűrni a problémákat.

Ha gondod van, azt emiatt ne hallgasd el előle, mondj el neki mindent, ami nyomja a lelked.

Ha ez nem megy valamiért, kereshetsz másik pszichológust is, hátha neki jobban vagy könnyebben ki tudsz tárulkozni.

Elképzelhető az is (nem értek hozzá), hogy a stresszesebb időszakokra segíthet valamiféle nyugtató vagy egyéb gyógyszer (nem tudom, próbálkoztatok-e valamivel), de ezt csakis orvosi ajánlásra és felügyelettel próbáld.

A lényeg, hogy fel a fejjel, hesegesd el ezeket a gondolatokat, próbálj úrrá lenni rajtuk és idővel biztosan jobb lesz.

Jó lenne, ha találnál akár egy barátot, akivel meg tudod osztani a problémáid és erősíteni tud.

Légy erős!

Ahogy az első kettő mondta, én is nagyjából ennyit tudok, elvégre nem ismerem a részleteket, ráadásul nem is értek hozzá.

Nekem volt egy ismerősöm akinek gyerekkora óta problémái voltak, és most férjnél van és egészen rendbe tudott jönni.

Minden alkalommal amikor előjön ez az egész gondolatsor merj rákérdezni "miért?". Minden egyes alkalommal, hogy miért, és próbálj rá válaszolni. Mi váltotta ki, mi jött föl, gondold át majd mondd meg magadnak, hogy "rendben van, ez nem az én hibám", vagy csak vezesd le és gondolj bele több oldalról, hogy mi történt és miért érzed azt amit.

Tudom milyen a szorongás.

Amikor nagyon mélyen vagyok fel szoktam hívni a Kék vonalat.

A korodból kiindulva neked a Lelki Segély segíthet, de ők is nagyon sokat tudnak segíteni.

És ne feledd az öngyilkosság egy végleges "megoldás" egy átmeneti problémára.

Én is, és még sokan mások az élő példák, hogy túl lehet élni! :)

Nem vagyok nálad sokkal idősebb, 26 éves vagyok. 20 évesen nekem is az egyetemen jöttek elő egyre durvább szorongásos időszakok. Konkrétan egyik napról a másikra pánikrohamaim lettek, végül kiderült, hogy generalizált szorongásom van. Konkrétan mindenre szorongással reagálok. Többször is voltak már huzamosabb idejű szorongásos időszakaszaim. Volt ami hónapokig tartott, azt hittem már sose lesz vége, na akkor én is elgondolkodtam elég erősen az öngyilkosságon.

Az mindig jó, hogy ha van társad. Nekem édesanyám segít sokat, a pszichiáteremhez már nem járok, nem segített sokat. Most egy másik szakemberrel beszélgetek heti szinten. Neked is ott a pszichológus, próbálj kapaszkodni ebbe a tudatba. Ő arra tette fel az életét, hogy embereknek segítsen. Meg az szintén jó jel, hogy úgy érzed, hogy ő megérthet.

A másik ami nekem segít, az az, hogy már kitapasztaltam, mi az ami csak egy picit is segít. Nem kell nagy változásra gondolni, elég ha csak 1%-al leszek tőle jobban lelkileg. Nekem ilyen a zene, a meditáció/mindfulness, számítógépes játékok stb. Tehát ezzel tudom magam nyösztetni a kitartásra. Biztos van neked is legalább 1 dolog, ami még ha csak minimálisan is de segít. Nekem ezek visszaadják a reményt, mert magyarán még is van, ami okoz örömöt.

Ha minden kötél szakad, akkor igyál citromfűteát, az nyugtat, meg nekem a Valeriana gyógynövényes nyugtató kapszula vált be. Nem veszélyes, vény nélkül is lehet szedni, nem erős, hogy most ráfüggj, mint a xanaxra.

Próbáld csak egy kicsit átkeresztezni a gondolataid, mert a szorongás nagyon sok torzulást okoz a gondolatmenetben, amik pedig nem is feltétlen igazak. Tehát én rájöttem pl. arra, hogy attól mert valami idegesít, nem jelenti azt, hogy 1 év múlva is fog. Lehet addigra teljesen más lesz a véleményem, máshogy fogom gondolni.

Lehet, hogy rájössz egy olyan kulcsgondolatra idővel, ami alapján azt tudod mondani, hogy ez nem is olyan nagy probléma, mint gondoltam.

Még ha a izgulékony hajlam meg is marad benned, amúgy a szorongást meg lehet tanulni kezelni, együtt lehet élni vele. Igaz, még én is csak tanulom, de vannak már sikereim.

Ja és még valami. Tudom, most sokat kell tanulnod, de a vizsgákon meg túl kell lenni. Ne legyél túl szigorú magadhoz, mert ha megbuksz, megbuksz. Újrapróbálhatod. A diákok tanulmányi útja amúgy sem tökéletes, lesznek bukások, mindig nem mehetsz át elsőre. Én is buktam egyszer egyetemistaként és mégis elvégeztem.

#8