Úgy érzem, hogy lassan nem látok kiútat, az öngyilkosság tényleg nem megoldás?
Nem akarom hosszúra nyújtani, de a szorongás már lassan elviselhetetlen. Nem tudok jelenleg kihez fordulni, nincsenek barátaim, akik igazán megértenék (vagy akik egyáltalán keresnek ilyenkor), szüleim sem, van ugyan pszichológusom, de már van hozzá időpontom és tudja, hogy nem vagyok jól, de nyilván nem fogom addig zaklatni. Bár legutóbb még neki sem számoltam be arról, hogy mennyire is vagyok mélyen, mivel azóta talán romlott a helyzet. Egyetemista vagyok, a vizsgák előhozzák a traumáimat, olyan mintha ilyenkor az agyam mindent kihányna az asztalra, amit el akartam dugni, és elnyel. Felriadok éjszaka, egész nap szorongok a vizsgák miatt, annyira, hogy már a végkimerülést súrolom mert több mint egy hónapja ebben a stressz állapotban vagyok és érzem magamon, hogy nem bírom sokáig. Egyre gyakrabban jut eszembe az öngyilkosság, ha nem tudom megcsinálni a vizsgákat amúgy sem lesz más választásom. Sosem voltam egy suicid ember, nem vagdostam soha magam meg ilyen hülyeséget mert nem látom értelmét, és vannak nagyon jó dolgok az életemben, de ilyenkor nem érzem őket, és emiatt bűntudatom is van. Mintha egy szürke köd lenne körülöttem, nehezen kapok levegőt, gyomoridegem van, és nem bírom a nyomást.
Nincs kibe kapaszkodnom, ez fáj a legjobban, egyedül a pszichológusról érzem, hogy megérthet, de a keretekből ő sem léphet ki, ő sincs itt,amikor igazán kellene, és én ezt meg is értem, már ígyis sokat tett értem. Félek, hogy csak egy csalódás leszek, és az anyámnak is tehernek érzem magam, amikor ilyen félholtnak lát, de nem értjük egymást, és nem tudok úgysem ezzel mit kezdeni. Nem tudom mit tegyek.
24/L
válasza: válasza:#11
Pedig valakit jó volna keresni... nem tudom, pszichológushoz mennyire egyszerű bejutni...
Gondolom, barátokkal az a baj, hogy egyikükkel sem érzed magad olyan közel, hogy ilyen témát boncolgass, esetleg attól félsz, hogy "hülyének néznek" (nem értenek meg), esetleg elfordulnak tőled...
Nincs tapasztalatom ilyesmiben, de jó barátomnak biztosan próbálnék segíteni. Nem tudom, más, ill. a te barátaid milyen személyiségek, hogy viszonyulnának hozzá...
Esetleg a "Lelkisegély szolgálat" is segíthet szerintem - nem ismerem őket és nem tudom, mennyire jók, de azt írják, lehet velük beszélgetni... szerintem hívd fel őket és beszélj nekik a problémáidról, és kérj tanácsot tőlük, hogy merre/kinél tudsz további segítséget kapni.
Fel a fejjel mindegyikőtöknek!
válasza: válasza:Én, aki szintén ilyen gondolatokkal küzdök, ezen a véleményen vagyok:
Élő, ezekkel a gondolatokkal nem küzdő ember szerint nem megoldás. Öngyilkos hozzátartozója szerint nem megoldás. Hozzátartozóid szerint nem megoldás.
Aki meg nem él, az meg nem él.
Írj rám, ha akarsz erről beszélni.
21F
válasza:#17
Logikus gondolkozás eredménye azt mondja, hogy nem jó megoldás.
A logika azt mondja, hogy jellemzően van ezeknek a gondolatoknak valami kiinduló pontja. Lehet, hogy nem egyszerűen megfogalmazó, lehet, hogy az ember maga sem tudja, de valami van.
...kezdve gyerekkori traumáktól, felnőttkori traumákig és ki tudja, milyen okokig visszavezethetően.
Ha van egy sokéves kapcsolatod valakivel, szakít veled, akkor nagyon szarul érzed magad. Mindenki, ez nem egyedi dolog. Ha emiatt öngyilkossági gondolatod van, azt érezheted egyfajta "megoldásként" a szerelmi bánatodra. Ha nem ezt az utat választod, akkor idővel feldolgozod, és találhatsz egy másik párt, aki összességében sokkal jobb választás annál, aki kapcsán megfogalmazódtak az öngyilkos gondolatok.
Ha van egy családod, gyereked, egzisztenciád, majd felrúgja ezt a nejed, érezheted azt, hogy öngyilkosság a "megoldás". Ugyanúgy lehetne még jó életed és örömöd, akár másik párkapcsolatod, de nem ezt választod. Marad egy öngyilkosság miatt sérült gyereked, akár testvéred, szüleid, akik ezt sohasem fogják tudni feldolgozni.
...pedig lehettél volna te is boldog, ha nem érzed úgy, hogy az öngyilkosság egy valódi megoldás lehet a problémáidra.
Értem, hogy ez megfordul az ember fejében, és nagyon komolyan meg tud fordulni, de ismerek személyesen is olyan embert, akinél a mélypont után boldogság lett és van, normális családtagként.
Ezért írjuk azt, hogy nem megoldás. Magad körül hagysz űrt és a saját későbbi boldogságodat dobod el egy pillanatnyi (vagy akár hosszabb) rossz időszak kapcsán.
Mindenképpen segíteni kell az embernek, segítséget kérni és adni, hogy minél hamarabb ki tudjon kerülni a rossz időszakából, de ne tekintsünk olyan dologra megoldásként, ami egy menekülőút legrosszabb eshetősége.
Ezt nem kifejezetten a #17-nek célzom, hanem általánosságban...
...csak a reakcióm érkezett onnan, hogy ki szerint nem megoldás.
Valójában senki szerint nem megoldás, egyedül az érintett érzi azt, hogy megoldás lehet - de valójában nem az.
Menekülés lehet, de megoldás nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!