Teljesen elegem van az életemből, azt érzem nem teljesen fair amit élek. (?) Miért kéne még így élni? Véget kéne már venni.

Egy dolog, hogy boldogtalan vagy, de ez nem jogosít fel arra, hogy rágalmazz. Soha nem írok senkinek sem privtátüzenetet, végképp nem tenném ilyen tartalommal.

Ezen az oldalon kérdéseket teszünk fel, amire választ várunk. A kérdésed nem igazi kérdést, hanem csak egy panaszdömping, amiből naponta van egy: egy barátnak, egy szakembernek stb. kellene ezeket elmondani, de inkább utóbbi.

Itt most senki nem fog varázsszóra rendbe tenni. Konkrét tanácshoz k*rva kevés, amit leírtál.

Ha változást akarsz, ne másért akarjál.

Ja, hogy azt árnád, nyilatkozzanak azok, akiknek sikerült öngyilkosnak lenniük? Hát, arra szerintem hiába vársz...

Abban viszont senki nem lesz partner, hogy neked segítsen.

Erre tényleg csak az igazán hülyék adnak világos válaszokat, myself included. Mondjuk én is abba a végeláthatatlan kórusba állok be, hogy húzzál a pszichiátriára, már a görcsös, kb téveszmés ragaszkodásod ahhoz, hogy #1 írta neked azt a privátot elég komoly red flag, kéne lásson valaki, akinek szakterülete az ilyesmi. Skizofrén elődökkel nem ritka, hogy megjelenik minimum valami hasonló tünetegyüttes. Gondolom a józan eszeddel belátod azért, hogy az öngyilkosság nem vezet sehova, nem véletlen, hogy legtöbbünk fejében meg se fordul, inkább lejátsszuk, hogy rúgnánk szét a seggét a gyökérnek, aki ténylegesen megbántott, és ez nem az a szint, hogy nem ír rád messengeren jó sokáig.

Nekem is halottak a szüleim, igen, más. Igen, egyedül vagyok ebben a világban, mert akárhányan akármennyire szeretnek, az ő szeretetüknek semmi nincs a nyomában. Nem voltak jó szülők egyáltalán, de mehettem hozzájuk, megoszthattam velük a gondolataimat, és tudtak jókat mondani. Ha ritkán találkoztunk, akkor irgalmatlan jó szülők voltak, mondjuk így.

Azt is könnyű belátni, hogy akárhogy is érzel másokkal kapcsolatban, lenne, aki szenvedne nélküled, nem is kicsit. Előbb-utóbb megtudná mindenki, mi történt, és azt az összetéveszthetetlen ürességet éreznék, amit öngyilkosok után szokás, és valószínűleg puszta önvédelemből átcsapna ez bennük haragba, hogy tényleg ne kelljen belelátni, mert egy téboly az egész, nagyon nem egészséges.

Hallottam egy olyan mondatot egyszer valahol, hogy az öngyilkosság az egyetlen olyan halál, ami még az Istennek is fáj. Védhetetlen és értelmetlen. Tudatosan, tényszerű mérlegeléssel még senki nem lett öngyilkos. Mindig valami felindulásféle, vagy tudatmódosítók, vagy eleve nem egészséges tudatállapotok, marhaságokon kattogás, és hasonló anomáliák tudják képbe hozni az ilyesmit. Ha fenntartod a tévedés jogát, és hajlandó vagy teljesen ingyenesen egy fokkal bizakodóbban nekiállni minden új napnak, akkor könnyen előfordulhat, hogy ritkul ez, és mondjuk ügyelsz az étrendedre, ügyelsz, hogy eleget mozogj, minimum egy két állatka van, akit szerethetsz, és máris szebben süt a nap, akármilyen közhelyes is (sőt, a közhelyek pont a nyilvánvalót felismerni a leghasznosabbak sokszor).

De ne rám hallgass, ahogy magadra se, inkább legyen valami diagnózis, hátha rövid úton tényleges megoldás születik.

Remélem megvagy meg:)

Sokan hasonló cipőben vagyunk, a nehezet már atveszelted

a suli megvan, 19 vagy, ilyenkor már legtöbb ember egyedül él.

A csajozás csak most kezdődik,19 évesen még nehéz mert csak 18-19 éves csajok vannak akiket lenyuljak a huszonéves. De innentől kezdve meg főleg 20 után egy tonna csajod lesz ami értelmét fog adni az életednek.

Szedd össze magad, nem kell ez a ki fog eljonni a temetés re, kit fog érdekelni ha meghalok hülye gondolatok. Senkit nem fog, férfiak vagyunk és le vagyunk szarva, meg kell erősödni.

Tűzzel ki valami célt magadnak, amit el akarsz érni, bármi lehet. Ha én 1et tudnék ajánlani akkor az az lenne hogy hagyd ott Magyarországot az egész hülye magyar mentalitást es meglatod milyen rendes emberek léteznek más országokban. Elkepeszto milyen barátságosak és mások az emberek pl ujzelandon ahova én menekültem.

Vedd úgy hogy öngyilkos lettél ennyi, innen már játék az egész.