Normális hogy össze vagyok zavarodva?

Első válaszoló: abban igazad van, hogy minden érzés releváns és jogos, még ha vannak is egymásnak ellentmondó érzések és gondolatok is.

Abban is egyetértek veled, hogy mindenkinek először a saját maga testi és lelki egészségére kell vigyázni, és csak utána a párkapcsolatára, viszont azt csak maga a kérdező döntheti el egyedül, hogy mennyire fontos neki ez a párkapcsolat és ez a másik ember!

Az szuper jó, hogy segítséget kérsz itt, hogy mi alapján dönts, de én sosem mondanám senkinek, hogy most menekülj a kapcsolatból! Mindenkinek máshol vannak a határai, de abban neked is igazad van, nagyon is, első válaszoló, hogy a te lelki egészségedről se feledkezz meg a párkapcsolati válság alatt, azaz nem kell belehalni egy párkapcsolat vagy házasság végébe sem. Figyelj magadra kérdező, megkérdezi tőled valaki valaha is egyáltalán, hogy hogy vagy, igazán figyelő és értő, szerető fülekkel? Elsősorban a kedvesednek kéne, ugye.

És rólad nem is beszéltünk még, hogy tán te is depressziós és figyelemzavaros vagy, mint az sajnos jellemző a modern világ legtöbb emberére, te hogyan kezeled magad.

Hogy álltok a sportolással mindketten pl.? Csak a wc-re álltok föl a képernyőzéstől?

Te magad vagy a változás és minden nap, minden pillanat kiváló lehetőség, hogy új életet kezdj, komolyan!!!

Neki így kellemes/kényelmes az élete. Meg is értem: nem kell albit fizetni, megoldják a problémáit, édes semmittevéssel telnek a napjai. Nemcsak terád, saját magára sem figyel. Nincs gondja, mindent megoldasz helyette. Mondjuk nekem dögunalom lenne, de neki aranyélet.

És neked? Te így képzeled el az életed? Őszintén: mi tart mellette?

Ha most azt mondod, hogy szereted, arra nem tudok mit mondani. Ha te ezt szereted, akkor nyilván boldog is vagy így. De akkor mi volt ez a kérdés?

Durva, hogy egy kicsit magamra ismerek a leírásodból, leszámítva a képernyő előtt tespedést, de nekem is nem rég ért véget több éves párkapcsolatom, talán ezért is, mert én is nagyon elkényelmesedtem a kedves mellett...

Nagyon félelmetes számodra az, hogy elhagyd őt?

Mit szólnál ahhoz, hogy újra ultimátumot adj neki, hogy vagy összeszedi magát, vagy itt a vége, fuss el vége a kapcsolatotoknak, a házasságotoknak?

Én is belekényelmesedtem sokszor abba, hogy depressziós vagyok, ezért nem csinálok ezt meg azt, de most jó ráismernem arra, hogy azért sem, mert nem voltam rákényszerítve, hiszen volt, aki megcsinálta, amíg azt nem mondta egy szép napon, hogy ennyi, elég volt. Oké. Azért maradjunk barátok. Oké. Mondjuk még mindig nem pontosan tudom, hogy miből lett elege belőlem neki, de azt mondta, hogy egyszer majd összeszedi, még mindig várom. :)

Ő mondjuk alapvetően mindig is magányos farkas volt és abban hisz, hogy az embernek egyedül jó, én viszont pont az ellenkezőjében, hogy nem véletlenül teremtette Isten a nőt is, hogy az ember ne legyen egyedül, ugye. De szerintem ez megegyezés kérdése is, hogy ki mit csinál otthon, és szerintem nem jó semmilyen tabu otthon, és remélem, hogy meg tudjátok beszélni ezeket a dolgaitokat is, és írod, hogy pár hétig minden rendben, de aztán újra vissza minden, szerintem ezt is mondd el neki, és mondd el neki azt is, hogy neked ez mennyire nem jó, és hogy ezzel elüldöz téged, pedig te mellette szeretnél maradni, de neked ez nem jó.

Én is hiszek a házasság szentségében és abban, hogy jóban-rosszban, ám szenvedni tényleg nem kell senkinek soha, én is maradjunk együtt, amíg csak lehet, de egy hatalmas nagy de kitétellel: szenvedni nem kell együtt egyik félnek sem! Mindig is azt mondtam, hogy ha bármelyik fél is szenved a kapcsolatban, akkor ott a vége. Ha nem teljes szíveddel és lelkeddel vagy benne, akkor ott a vége. És ne veszítsd el szem elől azt se, hogy te hogyan örlődsz fel a kapcsolatodban, ami tényleg kérdés, hogy meddig éri meg neked, ha rámegy neked is a lelki egészséged? Azt nem kéne.

Más mindig könnyebben ad tanácsokat, mert nem az ő életéről van szó, és persze, hogy egy válás minden szempontból nehezebb, mint egy csak szakítás párkapcsolatban és jaj, mit fog szólni ez meg az, meg jaj, biztos én vagyok a hibás mindenért, hogy miért nem voltam ilyen meg olyan: nem! Önhibáztatásnak nincs értelme, az legyen a szemed előtt, hogy mi az ára annak, ha együtt vagytok! Egy egészséges emberi kapcsolattól jobban érzed magad és nem rosszabbul, ilyen egyszerű az iránytű. Szerintem. Fölemel vagy lehúz?

Hol olvastatok ti házasságot, szó nincs házasságról!

Kérdező, ne meséld már, hogy mit csinál a jelenlegi partnered az inzulinrezisztenciától a jelszaváig, mert baromian nem fontos! Te vagy fontos! Magadról beszélj! TE mért nem hagyod ott, ha nem felel meg neked! Ne várd, hogy majd azt fogja csinálni, amit te jónak látsz, ki vagy te, hogy azt meghatározd. Ő ilyen. Neked úgy, hogy ilyen, nem felel meg. Következtetés?

Ha Lenne 2-3 közös gyerek, némi együttszerzett vagyon, akkor megérteném, hogy párterápiára jártok, mert jó lenne nem felrúgni mindent.

De itt mit sajnálsz? Miért kell ragaszkodni ehhez a kapcsolathoz, ami csak addig működik úgy-ahogy, amíg eltántorít téged a szakítástól? Ezt már 2-3 szor eljátszotta. Ez egy jó módszer arra, hogy reménykedjél abban, hogy megváltozik, és marad minden a régiben. Az idő meg megy, és elszalasztod annak a lehetőségét, hogy egy hozzádillő társat találj, aki mellett nem összezavarodsz, hanem kiteljesedsz.