Van ebből kiút?

Sziasztok!

Tegnap azt hiszem egy idegösszeomláson voltam túl... Az előzmények, ismerkedtem egy nővel a napokban, minden szép volt, és gyönyürű, két randink volt, tartalmas beszélgetéseink voltak, hasonló érdeklődési köreink voltak, hasonlóan tekintettünk a jövőre, rengeteg dologban hasonlítottunk, gondoltam, megtaláltam azt akit kerestem mindig is...

Aztán a második randin, ahol voltunk, felmentünk a közeli kastélyba, ahol van egy gyönyörűen kivilágított óra, ott megcsókoltuk egymást, és utána fogtuk egymás kezét... Ez volt három napja...

Aztán mondta, hogy lassítanunk kellene, lehet, túl gyors voltam a dolgokkal, de nem érezte azt az áttörést, de akart még egy harmadik randit. Nagyban beszéltük meg a randit, amikor is, mondta el kell mennie egy barátnőjével találkozni, de egész nap olyan fura volt...

Azelőtt mindenről is beszélgettünk, utána pedig már egyre többször nem írt, mintha ignorált volna, vagy a fene sem tudja.. Végül tegnap kiderült, egy másik pasival volt randija... És vele érezte azt a szikrát... Ha ez nem lett volna elég, az utóbbi időben folyamatosan kosaraztak ki...

Miután elolvastam amit írt, nem akart több randit, be szeretné fejezni, maradjunk csak barátok. Igen, de nagyon közel engedtem magamhoz, olyan témákról is beszéltem, amikről szinte soha senkinek nem beszélek, mert minden egyes alkalommal felzaklat. Neki beszéltem róla, mégbíztam benne...

Ezek mellett a munkahelyemen egyre több stressznek vagyok kitéve, a főnököm folyamatosan keresi a hibákat a munkámban, folyamatosan ki akar oktatni... egyre többször hozzám se lehet szólni a munkán, káromkodom, ideges vagyok...

Ha ez még nem lenne elég, az autóm sokadjára is szerelésre szorul, az utóbbi egy évben már nagyon sokadszorra...

Miután minden kiderült, idegileg összeomlottam. A sírást a dűh váltotta, olyannyira, hogy az asztalt vertem teljes erőmből.

Azóta pedig folyamatos sírógörcsök jönnek rám... Nem látom hol a helyem, mi a célom ezen a földön... Nem látom az életem értelmét...

Tegnap szinte egész nap otthon ültem... Aztán elmentem abba a városba, ahol találkoztunk... Még rosszabbul lettem... Leültem arra a padra, ahol legutóbb láttam, fogtam a kezét... Bőgtem, mint egy kisgyerek...

Egyre csak olyan gondolatok járnak a fejemben, meg akarok halni...

Köszönöm, hogy elolvastad...

24F