Van ebből kiút?
Sziasztok!
Tegnap azt hiszem egy idegösszeomláson voltam túl... Az előzmények, ismerkedtem egy nővel a napokban, minden szép volt, és gyönyürű, két randink volt, tartalmas beszélgetéseink voltak, hasonló érdeklődési köreink voltak, hasonlóan tekintettünk a jövőre, rengeteg dologban hasonlítottunk, gondoltam, megtaláltam azt akit kerestem mindig is...
Aztán a második randin, ahol voltunk, felmentünk a közeli kastélyba, ahol van egy gyönyörűen kivilágított óra, ott megcsókoltuk egymást, és utána fogtuk egymás kezét... Ez volt három napja...
Aztán mondta, hogy lassítanunk kellene, lehet, túl gyors voltam a dolgokkal, de nem érezte azt az áttörést, de akart még egy harmadik randit. Nagyban beszéltük meg a randit, amikor is, mondta el kell mennie egy barátnőjével találkozni, de egész nap olyan fura volt...
Azelőtt mindenről is beszélgettünk, utána pedig már egyre többször nem írt, mintha ignorált volna, vagy a fene sem tudja.. Végül tegnap kiderült, egy másik pasival volt randija... És vele érezte azt a szikrát... Ha ez nem lett volna elég, az utóbbi időben folyamatosan kosaraztak ki...
Miután elolvastam amit írt, nem akart több randit, be szeretné fejezni, maradjunk csak barátok. Igen, de nagyon közel engedtem magamhoz, olyan témákról is beszéltem, amikről szinte soha senkinek nem beszélek, mert minden egyes alkalommal felzaklat. Neki beszéltem róla, mégbíztam benne...
Ezek mellett a munkahelyemen egyre több stressznek vagyok kitéve, a főnököm folyamatosan keresi a hibákat a munkámban, folyamatosan ki akar oktatni... egyre többször hozzám se lehet szólni a munkán, káromkodom, ideges vagyok...
Ha ez még nem lenne elég, az autóm sokadjára is szerelésre szorul, az utóbbi egy évben már nagyon sokadszorra...
Miután minden kiderült, idegileg összeomlottam. A sírást a dűh váltotta, olyannyira, hogy az asztalt vertem teljes erőmből.
Azóta pedig folyamatos sírógörcsök jönnek rám... Nem látom hol a helyem, mi a célom ezen a földön... Nem látom az életem értelmét...
Tegnap szinte egész nap otthon ültem... Aztán elmentem abba a városba, ahol találkoztunk... Még rosszabbul lettem... Leültem arra a padra, ahol legutóbb láttam, fogtam a kezét... Bőgtem, mint egy kisgyerek...
Egyre csak olyan gondolatok járnak a fejemben, meg akarok halni...
Köszönöm, hogy elolvastad...
24F
Elolvastam, szívesen! :D
Annyi az egész, hogy ez nem jött össze, jöhet a következő!
Egy pár napos ismeretség miatt nem kellene összeomlani, valszeg többet gondoltál bele, mint ami volt.
Ha megengeded egy tanácsot adnék neked: ne tárd ki a lelked rövid ismeretség után senkinek. Nem kell túl hamar mindent elmondani magadról, mert ezt utólag te is bánhatod, és riasztó lehet a másik számára, de vissza is élhet vele, ha olyasmi.
Szóval ilyen rövid ismeretség után nem "nosztalgiázni" kellene, hanem gond nélkül keresni valaki mást, akivel jobban összeilletek.
Sok siker a következő(k)höz!
Szia,
igen, talán túlságosan is belelovaltam magam a dolgokba...
De, ha úgy vesszük, ő volt az első, nagyon hosszú idő után, akivel legalább eljutottam a randiig, nem tűnt el, sokat beszélgetve, akár chaten, akár élőben... Talán itt még közrejátszott, hogy nagyon magányos is vagyok, nincsenek barátaim, nincs senkim, akartam végre valakit, akivel törődhetek, gondoskodhatok róla, aztán... ez lett a vége...
Szia, én is elolvastam.
Valóban, szerintem túlságosan beleélted magad, ami normális.
Szeirntem úgy jársz a legjobban ha felkeresel egy pszichológust, el tudsz vele beszélgetni a dolgokról. Segítséget kérni nem gáz. Egyedül szenvedni inkább az.
Aggódva olvasom, hogy szuicid gondolataid vannak. Ha bármikor a gondolatok tettekbe mennének át azonnal hívd fel a 116-123-at, vagy mivel még éppen 24 vagy a 116-111-es Kék Vonalat.
Nem vagy egyedül!!! :)
Ja,az élet állandóan felpofoz.
Ez van,ezt kell szeretni.
Persze nem esik jól de ne te törj össze,ha egy egy nőnek nem jösz be.
A kocsik meg általában szerelésre szorulnak.
Nézd a jó oldalát, legalább lesz pénzed megcsináltatni, az elmaradt randik árából.😃
5-ös, igen...
A folytonos stressz tette rá az i-re a pontot... Ezelőtt sosem viselkedtem így, voltam már előzőleg is kapcsolatban, akkor könnyebben túllendültem a dolgon, most nem tudok...
4-es, köszönöm!
A jövő héten tervezek felkeresni pszichológust, valaminek változnia kell... Ez így nem mehet tovább...
Van cicám, ő az én lelki támaszom!!!
De ez most mindennél erősebb...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!