Bipolárissal volt egy ideig párkapcsolatom, emiatt kerültem padlóra?

Nem tudom félre lett-e diagnosztizálva vagy sem, csak azt tudom, hogy engem úgy padlóra tett, hogy másfél hónapja nem tudok kijönni ebből. Előtte is voltak szakítások az életemben, egyik sem viselt meg ennyire mint ez.

Az aktuális hangulatához, kedvéhez kellett alkalmazkodnom, és olyanokat mondott hogy én bántom őt, én nem a kapcsolatot nézem hanem csak saját magam, utáljam, gyűlöljem, és egyéb agymenések. Azt elfeledtem hogy mindenben támadást látott egy idő után. Volt részéről önsajnálat, érzelmi zsarolás, rá akart venni dolgokra amiket nem akartam. Gyanakvó lett velem szemben. Hiába védekeztem, normálisan tiszteletteljesen, hiába érveltem normálisan, semmi! Mintha embert öltem volna. Önkényesen elhallgattatott azzal, hogy letiltott mindenhonnan. Iszonyatosan megviselt engem ez az egész.

Köszönöm! Néha azon gomdolkodtam, hogy inkább a skizofréniát súrolja. A logikátlan irreális gondolatmenete miatt. A legbizarabb válasz, amit valaha kaptam, az tőle jött: (egyszerű, eldöntendő kérdést tettem fel neki) ha valaki azzal vádol, hogy gyerekeket eszek reggelire, akkor hogyan bizonyítsam, hogy nem eszek gyerekeket reggelire, mert a bélyeg úgyis rajtam marad.

Ezt válaszolta. Olyan szinten bizarr volt ez nekem, és mégbizarabb, hogy neki mintha természetes lett volna ez a válasz. Komolyan gondolkodóba este ekkor, hogy nem-e skizofrén?