Borderline és bipoláris?

Az emberek java része küzd kisebb-nagyobb mértékű személyiségzavarral, diagnózis nélkül. Nagyon kisarkítva: 100%-ig normális ember nincs is.

Egyáltalán kinek mi a "normális"?

Ha szeretitek egymást, ismerkedjetek és döntsetek kell-e a másik, vállaljátok-e egymást így is. Nehogy más ítéljen már helyettetek, az életetekről.

Minden emberhez más a "használati útmutató". Ez általában a "normális" párkapcsolatokban is fel szokta adni a leckét.

Két borderline sem egyforma. Az egészséges és személyisegzavaros között sincs éles határ. Nem borderlinoknak is lehetnek borderes vonásaik.

Engem ez az egy kalap alá sorolás zavar. Pl egy szakember kapásból olyat gondol rólam, ami nincs. Idő mire rájön és megállapítja ezt.

Előző:

Nem tudom, hogy exemnek volt-e valami baja, border zavaros volt-e.

De rá sok borderekrw nagyon jellemző dolog volt. Pl extrém féltékenység, elhagyástól rettegés stb.

Én border vagyok, de ezek rám kicsit sem jellemzőek.

Az egészséges pszichológus hallgató (volt) barátnőm erősen nárcisztikus volt. 20 évesen közölte, hogy ő azért akadt ki annyira a szülei sérelmezet viselkedésén, mert korábban semmi hibás viselkedést nem tapasztalt. Akkor azt mondta, h szerinte én azért bírom jobban, mert heti (vagy akár napi) gyakoriságú az olyan vagy sokkal durvább bántalmazás a családomban. (Még úgy is, h akkor már külön éltem) Hozzászoktam. Csak lestem. Szerinte ez megszokható? Nem azoktől lesz egyre érzékenyebb az ember?

Állandóan tanácsot kért. Dönteni nem mert.

Később gyanúsítgatások. Tuti nem maradt el a buli, csak őt nem hívtam. Újabb hasonló. Tuti letiltottam egy netes felületen. Nem hitte el, h nincs netem (máshova költöztem).

Anyukája: erősítette benne, h átvertem. Sőt, ha ezek árverések, tuti van még több is. Akkor biztos hazudtam a szexuális zaklatásról is. Egy másik serelemröl is. Anyukája megmondta. Lekezelő. Bunkó. Hazudozónak nevez.

Végül mondtam, h nem tudok mit kezdeni a gyanúsításokkal, ha nem hisz nekem, inkább ne barátkozzunk.

Fél évig nem keres. Utána hív.

Kiderült, h neki borzasztó törést okoztam. 1 hétig anyukájának aludt miattam.

Új esély neki.

Utána megvádol újra.

Utána olyan tanácsok, amiktől a fejem fogtam.

Újabb gyanúsítás. Nyomoz. Rájön, h nem vertem át. Újabb gyanúsítás. Rájön, h nem vertem át.

Barátkozok másokkal. Féltékeny mert nekem más barátnőm is van.

Később szakemberrel beszéltem róla. A tanácsairól. A többiről.

Kicsit sem volt jó véleménnyel róla. Szakítsam meg a kapcsolatot.

Ennyit egy egészségesről, aki azóta "szakember".

#9

Na, ez az übergáz. Én is hallottam már olyan pszichológusról, aki maga is segítségre szorult volna.

Nincsenek tesztek vagy szakvélemények, ilyen jellegű kötelezettségek mielőtt praktizálhat valaki, ill. engedélyt kap a gyógyításra? Évenkénti felülvizsgálat?

Azt is el tudom képzelni, hogy mások problémáitól csavarodnak be, ha érzékenyek.

Tanároknál is kötelezővé tennék ilyet, és minden szakmában, ahol emberekkel foglalkoznak.