Hosszú éveken keresztül lehet szedni antidepit? Vagy antidepresszánst étkezéssel sporttal kilehet váltani?

Mondanak ilyen-olyan hangulatjavító gyógynövényeket, próbáltam is már, de közel sem annyira hatásos, mint az antidepresszáns, csak jót alszok tőle. Sportot még nem próbáltam.

Lehet szedni, elvégre aki vérnyomásra szed gyógyszert, neki is évekig, vagy egy egész életen át szedni kell a gyógyszert.

Persze. Az antidepresszáns méreg. Mint a többi drog.

Sport, természetjárás, egészséges életmód, az életcélod megtalálása és követése a boldog élet felé vezető út, nem a kábítószerek.

Igen, a depresszív hangulat (akár depresszió, akár más mentális probléma időnként feltörő fázisa) kapcsolatban van az életmóddal. Napjainkban - különösen a faitalok közt nagyon elterjedt módon - az a jelenség okozza, amelyet "dopamin-rezisztenciának" nevez Dr. Anna Lembke (USA - neves addiktológus), akinek nemrég magyarul is megjelent a könyve ("Dopamine Nation"), nálunk "Dopaminkorszak" címmel. Sokkoló részletekben mutatja be, milyen szokásainknak lettünk rabjai, és az mit eredményez az agyi öröm/fájdalom közös központjában, hormonálisan támogatott evolúciós örökségünkkel.

Itt csak nagyon röviden a lényeg: Az elmúlt 50-60 évben kiépült körénk egy bőséget nyújtó fogyasztói társadalom, amely a kényelmi és élvezetek sokféleségét nyújtó eszközeivel rendkívül megterheli a dopaminra épülő jutalmazó rendszerünket, amely évek alatt annyira kifárad, hogy már a nagyobb élvezeteknek sem tudunk örülni, és minden apró kellemetlenség zavaróvá válik számunkra. Ez az állapot - a sok vágyaink ellenére - nagymértékben motiválatlanná tesz minket, s képtelenné válunk az erőfeszítésekre. Reflexszerűen igyekszünk ezt csökkenteni újabb és újabb kényelmi eszközökkel, könnyen elérhető élvezeti lehetőségekkel, a feltörő fájdalmak (test/lelki) gyógyszeres enyhítésével (ilyen az antidepresszáns is), de pont ezek azok, amelyek tovább mélyítik a bajt. Lembke felismerte, hogy ez a mechanizmus ugyanaz, mint amit a drogosoknál tapasztalható a drog másodlagos hatásaként.

A gyógymód a teljes megvonás lenne, benne a fájdalmak, szorongások, feltörő félelmek elviselésével, elfogadásával. Ehhez azonban éppen hogy erőfeszítésre lenne szükség, amelynek híján vagyunk. Kb. 30 nap az a pokoli állapot, amelyben így kellene élnünk, s utána már könnyebben megy a jólétről való leszokás. Két év után szinte megszűnik minden baj.

Ma trükköket javasolnak az átvészeléshez, rövid ideig tartó hideg zuhanyt, vagy nagyon intenzív - kiizzasztó - futást, edzést, amely a fájdalom oldaláról terheli meg a közös központot, és kerülő úton ad dopamint, amely motiválttá tesz. Súlyos esetben alkalmazható antidepresszáns (pl. a drogosoknál is szoktak), de ha már rászoktunk, akkor ez eredménytelen.

Ma szinte az egész világ egy másik kerülő utat használ (szintén evolúciós maradvány az emberben is), mégpedig az agresszió feltámasztását. Egy bosszúság, a harag szintén energiát ad, amelyet ösztönösen használunk, hiszen ráérzékenyültünk a piciny rossz elefánttá nagyítására. Egymást bosszantjuk, gyakran lelki területen fájdalmakat, félelmeket okozva, amelyre a visszatámadás, vagy a menekülés reakció hatékonyan motivál, a harmadik - a lefagyás (=szorongás) - azonban nem. Ha a harag tartósan megmarad, az minket betegít meg évek folyamán (daganatok, szklerózisok), tehát a legfontosabb a harag elgyászolása, azaz a megbocsájtás a következmény ellen.