Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Nincs semmihez motivációm,...

Nincs semmihez motivációm, lassan már életkedvem sincs. Hogy lehet ebből az állapotból elmozdulni?

Figyelt kérdés

Jó ideje nincs semmi motivációm. Csak telnek a napok és mindig azt várom, hogy este vagy hétvége legyen.

A munkámat már nem szeretem. Nem lehet fejlődni itt, mindig ugyanaz van minden nap. Utálok már bejárni. Itt az oldalon meg a környezetemben is mindenki azt hajtja ne mondjak fel, mert nehéz másik helyet találni. De itt csak szenvedek már jó ideje.


Barátaim sincsenek. Eltűntek az évek során. Igaz, én le voltam maradva hozzájuk képest, mert nem mentem még férjhez, illetve nincs gyerekem. Aztán szépen lassan semmi közös témánk nem volt a gyereken meg családon kívül. Rám senki nem volt kíváncsi, hiába próbálkoztam.


Ismerkedni új emberekkel nagyon nehéz. Egyrészt mert nincs rá lehetőségem, másrészt nincs mit mondanom magamról, ugyanis szó szerint semmi nem történik velem. Eljárok dolgozni meg hazamegyek. Utálok már bárkivel is beszélgetni. Itt a munkahelyen sem tudok semmiről mesélni, ha megkérdezik mi újság velem. Rendesen szorongok már ettől a kérdéstől.


Nagyon rosszul vagyok lelkileg. Reggel is sírni tudtam volna.


Pszichológus tudna segíteni?


29N



ápr. 12. 09:14
1 2 3 4 5
 11/47 anonim ***** válasza:
100%

Ha gondolod nekem irhatsz.

8as vagyok. Szivesen lennék a netes baratod, aki tamogat ha kell, es megkérdezi h tellik a napod. 😀

ápr. 14. 12:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/47 A kérdező kommentje:

#11: De aranyos vagy!! Köszönöm, átgondolom! :)

Csak nem akarok senki terhére lenni vagy elvenni idegenek életkedvét is. Tényleg nagyon rossz lelkiállapotban vagyok.

ápr. 14. 12:10
 13/47 A kérdező kommentje:

Azon gondolkodom felhívok egy lelkisegély szolgálatot. Nem tudom ciki-e vagy ilyen problémával lehet-e keresni őket. De ma is sírtam. Elviselhetetlen amit érzek. Úgy érzem megfulladok ebben a helyzetben már. :(

Pszichológust is fogok keresni. Csak gondolom az se egy-két nap míg fogadna.

ápr. 14. 18:56
 14/47 anonim ***** válasza:
100%

Probálkozz!

Amugy vannak "szaki" féleségek amik online is fogadnak, tudsz felük beszélni. Nem ciki, ha ugy érzed itt a vég, nagy a nyomás akkor nyugodtan keress fel valakit.


Mig nem talalsz kozvetlen segitseget, jarj ugyan ugy a szabad levegőre. Egy seta, bicilizes suti/fagyi stb. Esetleg látogass meg egy menhelyet persze csak ha szereted az állatokat.

ápr. 14. 20:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/47 A kérdező kommentje:

Igen, nagyon szeretem az állatokat! :)

Havonta szoktam is utalni egy keveset az egyik menhelynek.


Köszönöm neked a biztatást és a tanácsokat! Kedves ember vagy!

ápr. 14. 20:52
 16/47 anonim ***** válasza:
65%
Nem tudnál új munkahelyet, szakmát találni?
ápr. 15. 01:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/47 anonim ***** válasza:
100%
Hogyan tudnál kimozdulni az üresség, fásultság, érdektelenség állapotából? Valami tartalmassal kellene betölteni az életed, illetve eltölteni az időd.. Valami olyan célt kellene találnod magadnak, ami lelkesít.. Mik azok a dolgok, amik régebben lelkesítettek? Mire vágytál gyerekként?
ápr. 15. 08:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/47 anonim ***** válasza:
100%
Előttem már felajánlották ugyan és nem akarok tolakodni, de ha gondolod nekem is írhatsz. Szívesen beszélgetnék én is, mert hasonlóan érzek mint Te, csak én pár évvel fiatalabb is vagyok. Próbálok én is valahogy "kitalálni" ebből, de egyelőre nem igazán sikerül..
ápr. 15. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/47 A kérdező kommentje:

Olyan kedves emberek gyűltek össze itt a kérdésem alatt, és azon gondolkodok, ti merre lehettek a világban. Illetve én miért nem találkozok ilyen emberekkel.


Őszintén mondom több jó szót kaptam itt tőletek, mint bármelyik ismerősömtől az utóbbi hónapokban.


Köszönöm!!


#16: Muszáj lesz, mert ma reggel 6-kor felriadtam és annyira dobogott a szívem az idegességtől. Ennek így hosszútávon nincs értelme.


#17: Őszintén... fogalmam nincs. :( Nagyon nehéz kérdés ez. Ugye korábban míg iskolába jártam, más volt. A főiskolás időszak is. Tanulás, vizsgák, programok, barátok. Jött a nyár, diákmunka stb. Csak úgy teltek a napok tartalmasan. Én sosem voltam ilyen fásult. Bedaráltak az unalmas hétköznapok meg a magány.

Néhány éve látom, hogy mindenki halad az életben, én meg megragadtam egy szinten és ezt is szégyellem. Egy igazi nyomorult vagyok.


Csütörtökön megyek ráadásul egy orvosi vizsgálatra, az is rányomja a bélyegét a napjaimra. Semmi komoly, de mégis izgulok.


#18: Sajnálom, hogy te is ilyen helyzetben vagy. :( Köszönöm a felajánlást! ❤️

ápr. 15. 22:51
 20/47 anonim ***** válasza:
100%
17-es vagyok. Ha jól érzékelem, eddig sodródtál a mindennapokban a napi feladatok elvégzésével, és mostanra úgy érzed, megrekedtél, elmagányosodtál és megtört a lendületed. Mik a céljaid, az álmaid, mit szeretnél kezdeni magaddal? Mi a következő szint, ahová el szeretnél jutni?
ápr. 16. 08:15
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!