Egyre kevesebb életkedvem van. Folyamatosan csökken a motivációm, pedig egyre több a célom és dolgom. Mit tegyek?

A második gyermekünket várom, félidős vagyok.

Mellette tanulok és dolgozom is (itthonról, mert a nagy még itthon van velem).

Iszonyú sok tennivalóm van, sok célom és tanulnivalóm, de egyre kevesebb életkedvem. Észrevettem, hogy nemrég elkezdtem kibújni a kötelezettségek alól, menekülök a tennivalók elől, folyton csak "semmit sem" akarok csinálni. Volt, hogy vizsgákra sem mentem be, helyette nézelődtem, sétáltam. Olyan vagyok, mint egy lázadó kamasz, nem akarom csinálni, amit csinálok. A férjem nagyon türelmes, kedves ember, de ezt nem tudom megbeszélni vele, mert úgy sem tud rajta segíteni. Valami velem nem stimmel, és nem tudom, mi. Nincs kedvem ismerkedni sem, beszélgetni sem, csak enni, esetleg filmet nézni, aludni, olvasni, csendre vágyom és nyugalomra, és semmit nem akarok csinálni. Krónikus lustaság? Sosem voltam lusta, mióta az eszemet tudom, dolgozom, tanulok. Hogy vergődjek ki ebből?