Hogy felejthetnek el valakit, ha a szivfajdalomhoz folyamatosan tarsul az, hogy semmiben nem vagyok sikeres?

Így -a leírtak alapján- úgy tűnik, kicsit túlbonyolítod a helyzetet, vagy legalább is félsz változtatni. Az állandó reménytelen reménykedés, bizonytalanság felőrli az embert energiáit -legalább is így látom, a magam példáján.

Szerintem ha csak "önerőből" el akarod felejteni, akkor van a legnehezebb dolgod.

Ha viszont a döntéssel van nehézséged, javaslom tisztázni a helyzetet az illetővel, még ha kellemetlen választ kapsz is, könnyebben pontot tehetsz az ügy végére.

Persze lehet, félsz a visszautasítástól, vagy hogy elveszted a reménykedés lehetőségét.

De mindenképp neked kell mérlegelned és döntened, hogy lépsz az ügyben, vagy hagyod magad tovább ebben a helyzetben. Egy kapcsolathoz ketten kelletek, ezért javaslom, beszéld meg az illetővel, kérdezd meg, ő mit gondol/érez.

Bárhogy is alakuljon kettőtök kapcsolata, azért annak örülhetsz, ha vannak igazi barátaid, rájuk támaszkodhatsz.

Az előbbiekkel kevéssé kapcsolatosan, de nagyon javaslom, hogy végezz kikapcsolódásként/feltöltődésképp olyan alkotó munkát, amit szeretsz, amiben jó vagy. Lehet kreatív/művészi tevékenység is akár, de fontos, hogy hasznosnak is érezd. Nekem pl. segít, ha dolgozok a kertben, megkapálom a szőlő sorját (egyébként nem kertész vagyok). Utána jobban esik a mindennapi munka, a tanulás.

Az sem árt, ha társaságba jársz, ne hanyagold a barátaidat.

Remélem tudtam segíteni.