Nincs semmihez motivációm, lassan már életkedvem sincs. Hogy lehet ebből az állapotból elmozdulni?
Jó ideje nincs semmi motivációm. Csak telnek a napok és mindig azt várom, hogy este vagy hétvége legyen.
A munkámat már nem szeretem. Nem lehet fejlődni itt, mindig ugyanaz van minden nap. Utálok már bejárni. Itt az oldalon meg a környezetemben is mindenki azt hajtja ne mondjak fel, mert nehéz másik helyet találni. De itt csak szenvedek már jó ideje.
Barátaim sincsenek. Eltűntek az évek során. Igaz, én le voltam maradva hozzájuk képest, mert nem mentem még férjhez, illetve nincs gyerekem. Aztán szépen lassan semmi közös témánk nem volt a gyereken meg családon kívül. Rám senki nem volt kíváncsi, hiába próbálkoztam.
Ismerkedni új emberekkel nagyon nehéz. Egyrészt mert nincs rá lehetőségem, másrészt nincs mit mondanom magamról, ugyanis szó szerint semmi nem történik velem. Eljárok dolgozni meg hazamegyek. Utálok már bárkivel is beszélgetni. Itt a munkahelyen sem tudok semmiről mesélni, ha megkérdezik mi újság velem. Rendesen szorongok már ettől a kérdéstől.
Nagyon rosszul vagyok lelkileg. Reggel is sírni tudtam volna.
Pszichológus tudna segíteni?
29N
válasza: válasza:Jól gondolom, hogy szingli vagy?
Ha lenne egy jó társad az kizökkentene ebből az ingerszegény világból.
Gyerekre se vágysz?
Nem szeretnék gyereket, de nem is ez a legfontosabb kérdés jelenleg az életemben amint látod.
Nagyon üresnek érzem az életem. Nincs hobbim, nincs semmi ami érdekelne.
Ez tart 2 éve most már. Addig elvoltam, volt társaságom, a munkámat sem utáltam ennyire.
Kezdem megérteni azokat, akik nem akarnak tovább élni. :(
Teljesen megértelek, én is hasonlóképpen érzek.:(
Esetleg régebben volt hobbid? Ha volt, megpróbálhatnád újra. Nekem például a történet írás volt, mostanában kezdtem újra, hátha még örömömet tudom lelni benne hosszútávon..
28N
#4: Nagyon sajnálom! :(
Nekem korábban sem volt hobbim. Mindig csak sodródtam a napokkal. Olvasni szerettem mondjuk.
Múlt hétvégén biciklizni voltam.
Csak hát hiányzik a társaság vagy a közös programok másokkal, mint régen.
Volt egy jó barátom. Felesége lett, gyereke. Ismerem őket, jóban voltam a családdal. Megváltozott az életük a gyerek után érthető módon. Néha még keresett, aztán az utóbbi időben már csak én kerestem, mostanában meg nem beszélünk.
Egyik barátnőm férjhez ment. Ugyanez a helyzet.
Megértem, mert mindenkinek a párja/családja a legfontosabb.
Tényleg sírni tudtam volna ma, annyira magam alatt vagyok.
A történet írás jól hangzik! :) Akkor te egy kreatív ember lehetsz. Mindenképpen csináld!
A kérdésre válaszolva, egy jó pszichológus tudna segíteni, de nagyon válogasd meg. Hagyatkozz mindenképp véleményekre, presztízsre stb, nem garancia, de jó szűrő. Én nemrég dobtam ki 50eurót pszichológusra, és a beszélgetés után csak egy senkinek éreztem magam, aki arra született, hogy nem tud semmit elvégezni... Bár lehet, hogy valamilyen formában célt ért, mert a nyílt lebecsülés (vagy lehet hogy csak nekem tűnt annak, túlérzékeny vagyok, ez mindegy) fel tud háborítani, ezért elkezdtem rendesen működni.
Ha nincs hobbid, mi az, amire ha rágondolsz, azt érzed, hogy ezt jó lenne csinálni? Legyen az kézművesség, kertészkedés, olvasás, sport? A bicikli az mindenképp jó. Esetleg megpróbálhatod, hogy kitűzöd magad elé, hogy ekkor és ekkor el fogsz menni ide meg oda.
Láttam régebben ilyen túrázós csoportokat is facebookon, nem tudom, ahol te laksz, mennyi lehetőséged van erre.
Engem a naplóírás nagyon idegesített, nem is szerettem, de amikor már megfojtottak a gondolatok, akkor segített az, hogy telefonon jegyzetekbe kiírtam, amit éreztem.
Munkaváltás kapcsán, ha nem bírod, én azt javaslom, ne maradj ott. Nyilván biztosra jó menni, nézelődj, érdeklődj utána, milyen lehetőségeid lennének helyette, de a mentális egészséged is rámehet.
Kapcsolódás kapcsán meg elhiszem, hogy nehezen tudsz kapcsolódni az eddigi barátaidhoz. Nem tudom, ki tudsz-e jönni fiatalabb korosztállyal, esetleg lehet, hogy velük több közös témád lenne.
válasza:Miért nincs lehetőséged ismerkedni?
Fiatal vagy, vannak még hozzád hasonlók.
És talán a környezet változas segítene.
Első sorban én vennék ki egy par nap szabit, amennyit engednek. Es elutaznék. Persze egyedül nem móka stn, de lehet ettől függetlenül jó is.
Meg kell találnod magad belül, kicsit töltődj fel. Menj egy lazitani, masszázs stb és meglátod tisztábban látod majd a köv lépéseket.
Mellesleg ott a tinder, esetleg menj el pár béna randira, addig se vagy egyedül a gondolataiddal.
válasza:#9: Értelmezd már amiket írtam.
Leírtam, hogy olvasni szerettem. Rengeteg könyvet kiolvastam korábban.
Azt is leírtam, hogy a barátaimat én kerestem az utóbbi időben mindig. Én próbáljam rávenni magam, hogy érdeklődjek mások iránt?? Basszus eddig is ezt csináltam. Te beszélnél olyan emberekkel, akik annyit nem kérdeznek meg tőled, hogy vagy??
Attól a témától, hogy hogy fejlődik a gyerek, meg ki hogy él a férjével már torkig voltam. Mikor mindenki tudta hogy mennyire egyedül vagyok és szartak rám. Ez barátság?
Eleget hallgattam a gyerekek fejlődését meg mindenki szuper életét hidd el. Mindenkinek kb a lelki szemetesládája voltam. Aztán igen, bezárkóztam egy idő után, mikor rájöttem senki nem kíváncsi rám.
Azt is elfogadom, hogy mindenkinek a család az első. Így van rendjén. Nem fogok erőlködni már tovább.
Mindenképpen szaladok az orvoshoz pajzsmirigy alulműködés miatt. Köszönöm a nagyon hasznos tanácsaid!
Engem a magány öl meg és a csalódások, nem a pajzsmirigy alulműködés.
#8: Én nem érzem magam olyan fiatalnak. Úgy látom ekkorra már mindenkinek megvan a saját családja, a kialakult élete. Én meg le vagyok maradva mindenben. Egyébként én is a környezetváltozáson gondolkodok. Szüleim meg tesóm vannak csak itt nekem. Itt már új barátságokat nem fogok tudni kötni ez nyilvánvaló,a munkahelyemért sem kár. Ahol élek, a programok száma egyenlő a nullával. Pedig megyeszékhely.
Tegnap megint bicajozni voltam. El is fáradtam estére. Nem volt rossz kedvem. Ma reggel viszont megint nagyon szomorúan keltem.
Egyébként köszi a tanácsokat, rendes vagy!:)
#6: Neked is köszönöm! :) Tényleg szörnyen érzem magam már ezen a munkahelyen, de mindenki hisztinek gondolja. Meg azt hallom vissza, örüljek, hogy van munkám, mert másnak az sincs. Hát rendben. Csak nagyon rossz minden napot úgy megélni, hogy azt mondom minden reggel magamban, nyugi csak 8 órát kell kibírni, aztán jöhetsz haza.
Igaziból az bánt, hogy egy jólelkű, tisztességes embernek gondolom magam, és ide jutottam. Tényleg mindig segitettem mindenkinek, akinek tudtam, nem voltam sosem rosszindulatú. Igaz csendesebb voltam mindig, de lehetett rám számítani. Aztán elfogyott mindenki mellőlem szépen lassan. Pedig én is szívesen beszélgetnék valakivel általános témákról. Baromi jól esne ha egy korábbi barát/barátnő legalább egyszer annyit kérdezne tőlem, hogy érzem magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!