Ez ellen tudok tenni? Hogy ne érdekeljen mások véleménye?

Sebet ejtettek az önbizalmadon, ez sajnos gyakori. Most jöhetnék a klisés szöveggel, hogy idővel majd jobb lesz, legyél türelemmel. És tapasztalataim szerint így is van, viszont magától elég nehezen javul, legalábbis az én esetemben így volt (tegyük hozzá, hogy szorongós, mindent túlaggódó típus vagyok).

Megoldás lehet az önbizalmad fejlesztése. Rengeteg szakkönyv van, de a neten is tömérdek anyagot találhatsz a témában. Viszont ez sem egyszerű menet, kitarás kell hozzá, de rengeteg.

Ez egy kinos, kellemetlen helyzet volt, ami elettanilag teljesen normalis. Csak pont abban a korban voltatok, amikor 1. az osztalytarsaid nem voltak eleg erettek ahhoz, hogy udvariasan ugy tegyenek, mintha nem tortent volna meg, 2. te pedig kulonosen erzekeny voltal a kortarsak velemenyere.

Ez reszben eletkori sajatossag, ami el fog mulni. Masreszt mondjuk azzal tudsz segiteni, ha ilyenkor megkerdezed magadtol, hogy "es akkor mi van?" Elmegy a hangom a fellepesnel, akkor mi van? Lehet, hogy eszreveszik. Es akkor mi van? Lehet, hogy ki fognak nevetni. Es akkor mi van? Par percig rossz erzes. Es akkor mi van? Es elobb-utobb eljutsz oda, hogy az lesz a valaszod, hogy semmi.

Ha hajlamos vagy az ilyen "mi lesz, ha..." szorongasokra, es utana mindig a legrosszabbra gondolsz, akkor gondolj arra, hogy a legrosszabb verzio egyben a legvaloszinutlenebb is. Minden valoszinuseg szerint rajtad kivul mar senki nem emlekszik arra az esetre, es ha valami hasonlo tortenik, ha eszre is veszik, hamar elfelejtik. Hiszen mindenki azzal van elfoglalva, masok mit gondolnak ROLA, nem azzal, hogy o mit gondol ROLAD.

Vagy gondolhatsz arra, hogy azok, akik kinevetnek, szinten naponta nagydolgoznak stb., semmivel nem kulonbek nalad.

Amugy mi az, amit "nem mersz"? Pukizni? Ha van a kozelben, nyugodtan elmehetsz vecere, es ott aztan barmit csinalhatsz.