Az új párom elmondta, hogy eléggé kötődő típus, ezért nehezen viseli a külön töltött időt. Segíthet rajta, ha hamarosan összeköltözünk és megszűnik a köztünk lévő távolság és emellett eljár terápiára is?

Most meg miattad egy másikba.

Ő nem a városokat utálja, hanem saját magát. Egy beteg, önbizalomhiányos elme találkozott egy másikkal. Akár meg is gyógyíthatjátok egymást, de meg is ölhetitek.

Ehhez idegenek semmiképpen nem kellenek.

Kérdező! Miért tetted fel a kérdést, miben vagy bizonytalan, milyen megerősítést vártál?

Azt akarod, hogy mi helyeseljük azt, amiben te is bizonytalan vagy? Mondjuk neked, hogy "Igen költözzetek össze, jobb lesz, a terápia is segíteni fog"? Ezt neked itt SENKI SEM írta.

Hogy akarsz minket meggyőzni az elgondolásod helyességéről, ha magadat sem tudtad? különben nem írtál volna kérdést.

Ne számíts arra, hogy az összeköltözés megoldja a problémát, legfeljebb azon túl te is részesülsz belőle.

Jó hát nyugodtan lehet sodródni, csak nem akkor kell kapaszkodót keresni, amikor már túl nagy az áradat. Jó ez a vegyünk lazán dolgokat szemlélet, de nem szabad a ló túloldalára sem esni, hogy semmilyen döntést nem akarsz magad meghozni.

Ez a pali nem kötődik, hanem ott lakik, ahol az aktuális lyuk van. Ha kötődő típus lenne, az sok minden másban is megmutatkozna, pl. nem hagy fel a megszokott életével egyik napról a másikra.

Bocs kérdező, de a barátod nem ültette volna a bogarat a füledbe, ha te magad sem adnál valahol igazat neki.

Nagyon bízol ebben a kapcsolatban, de még is mi alapján? Nagyon, nagyon az elején vagytok, kvázi még ismeretlen ember a számodra.

Ismered?

Áh, felesleges ebbe energiát tennem, hogy elmagyarázzam.

Te olyannak látod a férfit, amilyennek látni akarod.

Lepereg rólad minden figyelmeztetés, mert nem egyezik az elképzeléseddel.

Hát akkor sodródjál, ha arra vágysz. valahová biztos sodornak az események, csak az nem biztos, hogy te oda akartál sodródni.

Kerdezo, nekem is van ilyenem szerintem, marmint, hogy o olyan amilyen en nem forditva. En dependens szemelyiseg zavarral kuzdok, ezert nem keresek parkapcsolatot, baratokat, mert felek, hogy elhagynak ugyanakkor akarok, de mar gyerekkorom ota ez van. Ha nala "csak" szorongas szinten van, mar az is gond, nalam duh keletkezik, hogy peldaul miert nem ir vissza munka kozben holott kimehetne wc-re es irhatna, vagy miert nem nezegeti a telefonjat annyira mint en, hogy o irt-e.

Most is 1 honapja elhagyott egy haverom, de nem is vettem komolyra, talalkoztunk 1-2 havonta, persze mindig ott volt, hogy elmegy es elhagy es az egy fos erzes hogy szepen fejezzem ki magam, majdnem sirok, de eszembe jut hogy mindig is igy lesz, szoval kar ezen ragodni, mar kozepkoru vagyok es nem volt se parkapcsolat se baratsagom es egyikre sem vagyok nyitott.