Felkereshetem a pszichológusát?
A kérdésem első sorban az, hogy mennyire etikus, lehetséges-e az, hogy valamilyen módon felkeressem párom pszichológusát és megkérjem, hogy beszéljen vele egy témáról?
Sajnos nagyon sértődékeny, az utóbbi hetekben ez egyre több konfliktust szül, a legapróbb dolgokat tudja felnagyítani majd megsértődni rajta, természetesen ragaszkodva ahhoz, hogy én tettem/nem tettem/gondoltam/mondtam/rosszul hangsúlyoztam valamit. Még ha bántó is voltam, egészséges felnőtt nem a sértődést választja. De sajnos ezt nem hajlandó belátni, a témával kapcsolatos cikkek, videók csak további feszültséget generálnak, támadásnak veszi, ha erre próbálom terelni a témát. Értelemszerűen megsértődik, hisz a szituációban az ő szemszögéből ős az áldozat, olyan nincs, hogy ő tehet róla...
Párterápiát is felvetettem, de attól is elzárkózott és sajnos amíg ő nem látja a problémát benne elég tehetetlennek érzem magam.
Ezért gondoltam arra, mivel jó ideje, még megismerkedésünk előtt elkezdett pszichológushoz járni, akit elfogad hiteles szakembernek, saját elmondása szerint is jó vele beszélgetni, tehát ha írnék a pszichológusának, hogy térjenek ki erre a témára, az megoldás lehet?
Szeretem őt, de sajnos ezzel a viselkedéssel el fog marni maga mellől, hiába nagyon rendes, szeretetteljes egyébként, ezeket a random sértődéseket nagyon nehéz kezelni.
20 Szeret engem, ebben biztos vagyok, és fontos neki a kapcsolatunk is, ezért remélem és bízom benne, hogy hajlandó lesz tenni érte. Főleg, hogy már megismerkedésünk előtt elkezdett pszichológushoz járni, amiből azt gondolnám, hogy hasznos dolognak tartja. Magáról a pszichológiáról nem kell meggyőzni.
A mértékre, határokra, esetleges elengedésre valószínűleg a saját pszichológusommal fogjuk keresni a választ. Csak elszomorít, hogy ez a sértődékenység ennyire rá tudja nyomni a bélyegét a kapcsolatunkra. Pedig egyszerű problémának tűnik, nem egy nárcizmus, komolyabb személyiségzavar, ahol nem lehet a másik félnek segíteni. A sértődés orvosolható, ha megtalálja azokat a traumákat, amikből ezt a sémát építette fel. De gondolom nagyon fájdalmas és nehéz ezeket felismerni, könnyebb a jól ismert, biztonságos sértődés játszmája mögé bújni :(
válasza:Köszönöm. Jelenleg én úgy érzem, hogy már az is hatalmas előre lépés lenne ha sikerülne elerni, hogy felismerje, probléma ahogy reagál, hogy valami van a sértődés mögött. Ha ezt sikerülne elerni, akkor lehetne már a megoldásra fókuszálni. Addig viszont szelmalomharc valóban. Es ha elzarkozik a parterapiatol, a cikkekre, videokra a temaban szintén csak sertodik, úgy tényleg reménytelen lesz egy idő után.
Azért is probalkozom szerintem ennyire erősen mert ilyen szinten sértődős emberrel még nem talalkoztam, hihetetlen számomra, hogy egy felnőtt ember ennyire ne tudjon más eszközhöz nyúlni.
válasza:Nem olvastam végig amit írtál, de: én jártam pszichológushoz, és az akkori párom írt neki. Tudtam róla, fel is hoztam az ülésen. Mondta, hogy nem is válaszolt az e-mail-re... ilyen nincsen, hogy ő kívülről bármilyen szinten is közbeavatkozik. Neked sem javaslom.
Felnőtt ember vagy, elvileg ő is, kezeld eképp. A megkerülés nem ezt támasztja alá.
Ha nem tudsz vele mit kezdeni a legjobb szándékod ellenőre sem, akkor kettőt hátra kell lépni, és magadnak feltenni kérdéseket.
Ha tudod honnan fakad a probléma, lehet, hogy nehéz, de neked kell baromi türelmesnek, önzetlennek lenned -ha azt érzed megéri. Itt a nyomasztás, vagy az, hogy egyet hajtasz mint a pereces, nem fog célra vezetni, sőt baromi kontraproduktív. Egy mélyen gyökerező, sanszosan gyermekkorig visszavezethető problémánál, ami gyakran még nem is tudatosul az érintettben, az ember a hajára kenheti a rációt... viszont NEM VAGY KÖTELES elviselni az ezzel járó nehézségeket, és nem leszel tőle rossz ember. De ha állandóan "ba**tatod" a másikat, garantálom, hogy semmit nem érsz el. Ezek a cikkek is, amikor megy a célozgatás.. jaj.
"hihetetlen számomra, hogy egy felnőtt ember ennyire ne tudjon más eszközhöz nyúlni..." Ebből pedig nekem az jön le, hogy azt, hogy az emebrnek problémái vannak nem tudod igazán elhinni és komolyan venni, mert akkor nem írnál le ilyet. Ez nem egy választás kérdése, nem egy tudatos pszichikai hadviselés. Nem tudom hogy adjátok elő a hétköznapokat, de voltam olyan kapcsolatban ahol nem volt befogadás.. fél év után megjelent a gond, 5 évig szenvedtettük egymást, aztán viszon'látás.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!