Felkereshetem a pszichológusát?
A kérdésem első sorban az, hogy mennyire etikus, lehetséges-e az, hogy valamilyen módon felkeressem párom pszichológusát és megkérjem, hogy beszéljen vele egy témáról?
Sajnos nagyon sértődékeny, az utóbbi hetekben ez egyre több konfliktust szül, a legapróbb dolgokat tudja felnagyítani majd megsértődni rajta, természetesen ragaszkodva ahhoz, hogy én tettem/nem tettem/gondoltam/mondtam/rosszul hangsúlyoztam valamit. Még ha bántó is voltam, egészséges felnőtt nem a sértődést választja. De sajnos ezt nem hajlandó belátni, a témával kapcsolatos cikkek, videók csak további feszültséget generálnak, támadásnak veszi, ha erre próbálom terelni a témát. Értelemszerűen megsértődik, hisz a szituációban az ő szemszögéből ős az áldozat, olyan nincs, hogy ő tehet róla...
Párterápiát is felvetettem, de attól is elzárkózott és sajnos amíg ő nem látja a problémát benne elég tehetetlennek érzem magam.
Ezért gondoltam arra, mivel jó ideje, még megismerkedésünk előtt elkezdett pszichológushoz járni, akit elfogad hiteles szakembernek, saját elmondása szerint is jó vele beszélgetni, tehát ha írnék a pszichológusának, hogy térjenek ki erre a témára, az megoldás lehet?
Szeretem őt, de sajnos ezzel a viselkedéssel el fog marni maga mellől, hiába nagyon rendes, szeretetteljes egyébként, ezeket a random sértődéseket nagyon nehéz kezelni.
9 Konkrétumot felesleges írni, mert pont az a lényege a sértődésnek, hogy nem a felszínen lévő ok a probléma, hanem mélyebben gyökerező dolgok, amik sértődésben jelennek meg. A sértődésre nem létezik elfogadható indok, nincs olyan, hogy jogos, ez egy olyan probléma amit a sértődékeny félnek kell kezelnie. Pl. kommunikáció, önismeret, önbizalom fejlesztésével, hogyha számára bántó dolgot érzékel, akkor ne menjen át kisgyerekbe, ne zárja ki a világot, hanem tudja értelmes módon kommunikálni, pl. hogy figyelj, amit az előbb mondtál az számomra nagyon bántó és rosszul esett, mert úgy érzem belőle, hogy nem figyelsz rám.
Én ebben annyit tudok tenni, hogy nem veszem magamra, nem megyek le kutyába, tudatosítom, hogy a valódi baj nem az én oldalamon van, cserébe próbálom megérteni, miért így reagált. Viszont hosszú távon nem működőképes, hogy mindig én legyek a megértő, véges az én energiám is erre, így vagy találok rá közös megoldást vagy kalap kabát.
De hogy legyen konkrétum: siettem, teli volt a kezem, de hogy lássa eszembe jut, lőttem egy gyors képet a helyszínről és elküldtem neki, hol vagyok, épp mi történik, amolyan helyzetjelentésként és már mentem is tovább. Ebbe ő belelátott mindenfélét, semmi reakció, mikor pár órával később újra ráírtam, hogy végeztem, mizu, csak passzív agresszív "semmi extra". Majd otthon kiderült, hogy én csak egy képet küldtem és őt baromira nem érdekelte a kép tartalma, vagy valami hasonló és ezen annyira megsértődött, hogy nem volt hajlandó kommunikálni és igenis velem van a baj, hogy ilyen képet küldök.
Ez csak egy példa, egy random elküldött kép, amiből feszkót tudott generálni. Szerintem ebből is látszik, hogy nem egy-egy szituval van a gond, nem azt kell megoldani, nem abban tanácsot adni, hanem a hirtelen jövő, teljesen bagatell dolgokon történő megsértődést.
12 Állj, hol van ebben az, hogy én sértődtem be? A "semmi extra" abban a helyzetben részéről igenis passzív-agresszív reakció volt, ezt beismerte, ráadásul ismerem annyira, hogy tudjam, köztünk nem így zajlik normális mederben a kommunikáció. Nem szeretném részletezni, hogy mi volt pontosan azon a képen, miért is volt üzenet értéke, mert nem az a lényeg. És én nem sértődtem meg rajta, ez nem tudom miből jött le.
Ez csak egy volt a sok közül, utána pár nappal később, szintén messenger üzenetváltás során visszakérdeztem valamire, mert számomra nem volt tiszta, szerettem volna elkerülni a félreértéseket, amit ismét egy egész napos hozzám nem szólással "díjazott", mert szerinte én feleslegesen akadékoskodtam és erre ez volt a legjobb megoldás, hogy megsértődik és nem szól hozzám.
Persze, lehet boncolgatni, hogy én mit hibáztam, ezért is mennék vele párterápiára, hogy oldjuk fel ezt a kommunikációs zsákutcát, ettől függetlenül a nagyobb gond, hogy megsértődik. Mert felnőtt ember ilyet nem tesz. Ha szarul is esik neki valami, nem kisgyerek módjára duzzog, hisztizik, vonul el. Még akkor se, ha amúgy jogosnak ítélhető a sértődés tárgya.
Hát ez így meg már inkább ellened hajtja a szelet :D ha igaz is, hogy besértődött, mert te csak egy képet küldtél válasz helyett, ugyanazt csinálod, mint ő: besértődsz.
Neked sem ártana egy pszichológus, hogy megbeszéld vele, hogy a saját tüneteid miért vetíted rá a párodra és miért kommunikálod felé azt, hogy ő a probléma és az egyedüli probléma a kapcsolatotokban.
14: Továbbra se értem, én hol sértődtem be? :D A kép nem válasz volt, nem kérdezett semmit, én jelentkeztem be vele nála, ahogy előtte fél-1 órával is tettem, csak akkor volt annyi kezem, hogy tudtam pár szót pötyögni. Tudta hol vagyok, mit csinálok, mi várható, így a kép is pont annyit jelentett, mintha szövegesen írtam volna le.
Azt a részt pedig szeretném látni belőle, ahol én vagyok megsértődve :D De úgy tényleg, mivel tudtommal sértődés során elvonulunk és nem szólunk a másikhoz, én viszont amikor már időm engedte (addig netem se volt), annak ellenére, hogy semmit nem ragált, tök normálisan folytattam a csevegést ős viszont egyértelműen úgy válaszolt, hogy érezzem belőle neki mennyire rossz.
(zárójelben, járok én is pszichológushoz, beszéltem vele is többször erről, igenis az a jó stratégia, ha leválasztom magamról a problémáját és azt kéne elérni, hogy felismerje, a sértődés nem célravezető, de sajnos otthonról hozott minta nála így nehéz a helyzet)
Értem :D Vagyis mégse, min is hisztizek?
Másik kérdésem, tehát tök rendben van, hogy egy felnőtt ember bármilyen vélt vagy valós sérelemre azt reagálja, hogy nem szól a másikhoz, hirtelen elvág minden kommunikációt?
Szerintem ne azon gondolkodj, hogy tudnád őt megváltoztatni. Azzal törődj, te tudsz-e így boldogan élni. A problémáidat biztos felvetetted már neki, ő nem tudja vagy nem akarja érteni. Akkor te jössz, jó lesz ez így vagy sem.
A következővel majd ez a része teljesen rendben lesz, de mondjuk nem főz vagy valami, ami téged zavar. Szóval azon gondolkodj, elviselhető-e, megéri-e, vagy inkább próbálkozol másik kapcsolattal.
18 Köszönöm, ez egy építő jellegű, hasznos hozzászólás volt. Sajnos én is kezdem azt érezni, hogy el kell kezdeni magamat nézni, hogy ő nem fog változni, el tudom-e ezeket a sértődéseket viselni. De a testem már jelez, este óta, ahogy megint derült égből villamcsapaskent megsértődött és elvonult külön aludni, azóta ég a nyelőcsövem és fáj a fejem. Sose volt refluxom, gyomorsav problémám.
Még bízom abban, hogy párterápiára hajlandó lesz eljonni, nem vagyok a híve annak, hogy el kell dobni valamit, ha egy valami nem mukodik6, inkább javítsuk meg. Most még hiszek abban, hogy javítható.
19, ez teljesen jó így, csak abba ne ragadj bele, hogy várod a változást, az évek meg telnek. Én is javításpárti vagyok, csak mai fejemmel hamarabb engedném el a javíthatatlant, ezért írtam, hogy gondolj magadra. Kisebb-nagyobb döccenő minden kapcsolatban van, ezért nézd a mértékét.
Párterápiára csak akkor menjetek és költsetek ha neki ugyanolyan fontos mint neked. Persze, csak szerintem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!