Mitől lesz valaki nagyon függő,valaki kevésbé?

Csak az önteltek hiszik azt, hogy azért.

Én pl nem tudom, hogy hol a határ. Egyszerűen nem jó érzés enni, cigizni, szívni.

Szerintem valamilyen más választ vált ki a testemben, mint másoknak. Inni valamennyire jó, de inkább negatív, egyáltalán nem finom az alkohol, pár koktélnál még oké, de amúgy a becsípett állapotot sem szeretem. Ettől függetlenül alkalmanként iszok, ez ilyen szociális dolog, de általában elcseszem a mértéket, és van, hogy 30asként is nehezen állok meg a lábamon, nem érzem a határt. De mivel nem érzem jól magam iváskor az elején sem, magamtól nem iszok, csak extrém ritkán, ha "kell".

Aztán a cigi, ugyanez, bár cigizni szerettem, lepöccinteni a hamut, meg magát a cselekvést, 16-19ig rendszertelenül, volt, hogy heti 3 doboz, máskor meg semmi egy hétig, nem hiányzott, ez is szociális dolog volt inkább, meg ilyen menőségi. Egy nap leraktam és nem volt rá késztetésem, nikotinfüggésem, hogy szívjak, egyszerűen nem hiányzott. A mozdulat hiányzott, és az illata egy kicsit, de kb annyi, hogy szívesen sétálok mások füstjébe évente 5x. Ezt se nehéz megállni, mert nincs rá késztetésem.

Drogozni már veszélyesebb, vagy 30x kellett szívnom ahhoz, hogy egyszer beálljak. Az viszont veszélyesen jó volt, mondjuk mellé ittam is, szóval lehet, hogy csak a kettő együtt hatott valamit. Ott minimális vágyódást éreztem az érzés után, hogy átéljem újra, de semmi ilyesmi nem volt benne, nehezebben állok meg egy falat ételt, amit megkívánok, de az se olyan vészes.

Egyszerűen nem kell erőfeszítést tennem, hogy bármelyik függőségről tudatosan kelljen lemondanom/megtagadnom, mert nincs bennem ilyen fokú vágy, és sosem volt. Vásárolni szeretek, azt kicsit nehezebben állom meg, mint az evést, de az is inkább szokás kérdése. Se tea, se kávé, se sport.. Régen gondolkoztam is, hogy valami baj lehet, hogy nem érzem a kávé pörgető hatását se, és fel nem fogom, miért szeretnek emberek sportolni.

Tudom, hogy sokan vannak úgy, mint én, pl beállni sokunknak nem ment évekig, más viszont nehezen szokott le cigiről, fűről, alkoholról. Szerintem valahogy a mi testünk örömválasza más, mint a függőké.

A szerhasználatnak mindig van valami funkciója. Aki csak hétvégente iszogat pl. buliban, ott a jókedv fokozásának eszköze - ezzel nincs is gond.

Amikor viszont komolyabb függőségről van már szó, ott gyakran ez egy pótcselekvés. Elfed valamit. Hatékony abban, hogy pl. valamivel ne keljen szembenézni. Kvázi megnyugtat. Más a funkció.

Akinél van egy stabil, jól kiformált, fejlett, magasan funkcionáló személyiségstruktúra, ott még zűrösebb időszakokban "sincs szükség" szerhasználatra, hisz rendelkeznek azzal a rezilienciával, pszichés immunrendszerrel, elhárító mechanizmusokkal, amik jól megalapozzák a hatékony megküzdést. Nem mondom, lehet, hogy az illető jól leissza magát egy extrém eseményt követően, de jóval kisebb eséllyel lesz alkoholista.

Amikor ez nincs meg, ott valami külső "eszközhöz" kell folyamodni. Ez lehet pl. drog, vagy alkohol. Csaképp sajnos ez rém káros tud lenni hosszú távon.

A függőségre való hajlamnak mindig valamilyen mély lelki oka van, ami legtöbbször valamilyen gyerekkori trauma. Ezért sem segít semmi áldozathibáztatás, és nem "csak akarni kell" abbahagyni. Ez olyan mintha egy láb nélküli embernek mondanád hogy simán végigfuthatja a maratont, csak akarnia kell. Annyi hogy a lelki sérülés nem látható, ezért hisszük hogy ha mi le tudjuk tenni pl az alkoholt akkor a másik embernek is le kell tudnia tenni azt.

Olvastam olyan elméletet ami szerint a függőségek többsége a szoptatásról való leszoktatás milyenségére vezethetők vissza. Minél korábban hagyják abba a szoptatást, annál nagyobb eséllyel "ragad be" egy hiány az emberbe amit egész életében próbál majd pótolni. De nem csak a kor számít, mert szoptathatnak valakit 3 évig is ha maga a leszoktatás egy traumatikus élmény (pl csak nem adnak neki és hagyják sírni).

Ilyenkor a gyerek beleragad az orális korszakba és megpróbál pótlékokat keresni az anyatejre.

Az anyatej tele van kazeinnal ami kazeomorfinokká alakul a testben és bódító/nyugtató/fájdalomcsillapító hatása van, valamint az anyatej cukros és zsíros és meleg.

Innentől elég sokminden elkezd hasonlítani erre:

cigi: szájat ingerlő, nyugtató. Ráadásul a füst még a tűzhöz való ősi vonzódásunkat is kielégíti egy kicsit.

alkohol: szájon át, folyadék, bódító, nyugtató, altató

túlsúly, érzelmi evés, nassolás miatt: szájon át, cukros, zsíros, teltségérzés, bágyasztó

gyógyszerfüggőség: nyugtatók, altatók, fájdalomcsillapítók amikre rá szoktak szokni, ezek mind anyatej tulajdonságok és szájon át érnek. Nem sokan szoknak rá hashajtókra vagy antibiotikumokra. :)

Még a tejtermékek is hasonló függőséget okozhatnak, csak azt nem szoktuk észrevenni. Akik vegán étrendre váltottak, azok szokták mesélni hogy a hús/tojás elhagyása nem is olyan nehéz, de pl a sajt (aminek a legnagyobb a kazeinkoncentrációja mivel kb 10 kg tejből lesz 1 kg sajt) a legnehezebben elhagyható, sokan a cigiről való leszokáshoz hasonlítják. A tejtermék hasonlít talán a legjobban az anyatejre, ezért is lehet olyan nehéz leszokni róla.

Természetesen nem csak az anyatejről való leszoktatás traumája okozhat függőséget, de azt mondják ez a leggyakoribb ok.