Titeket tönkretett mentálisan a középiskola?

9: hogyhogy nem fordultatok az osztályfőnökhöz, vagy más tanárhoz (akihez bizalmatok volt)...???

Tényleg nem értem, hogy tűrhettétek!

Nekem a középiskola nélkül is súlyos problémáim lennének, de az a szeméttelep biztos, hogy rátett még egy jó nagy lapáttal.

Otthon bántalmaztak a szüleim már kisgyermek korom óta. Az egyetlen hely, ahol biztonságban érezhettem magam, az általános iskola volt.

Sajnos miután elvégeztem a hatodik osztályt, a szüleim úgy döntöttek, hogy átíratnak engem egy "elit" gimnáziumba. Én egyáltalán nem akartam másik iskolába menni, de ez a családomat egy percig sem érdekelte. Sajnos felvettek, utana pedig kezdődhetett a kettő évig tartó szenvedésem.

Már az első napok alatt is nagyon szomorú voltam és nagyon rosszul éreztem magam az új iskolában, ahová beírattak. Nem beszéltem senkivel. Órák alatt csendben ültem a padban, szünetben pedig kimentem a parkba, hogy végre egyedül lehessek. Sehogy nem tudtam magam túltenni azon, hogy most már nem az imádott általános iskolámba járok.

Ezt észre is vette az akkori szemét osztályfőnököm. Mindjárt el is kezdett engem csesztetni.

Először csak abba kötött bele, hogy mégis hogy merészelem azt tenni, hogy nem beszélek az osztálytársaimmal. Megpróbáltam normális stílusban elmagyarázni neki, hogy nekem idő kell ahhoz, amíg ezt megszokom, de nem érdekelte.

Utána egyre több dologért kezdett el piszkálni engem. Belekötött az öltözködési stílusomba, a hobbijaimba, majd végül elkezdett akkora baromságokért is belém állni, mint hogy: "XY, mégis miért sétálsz a fal mellett?!".

Sajnos ez valóban mind megtörtént. Egy idő után elkezdte a többi tanár is ezt csinálni velem.

Természetesen nemsokára a hülye osztálytársaim is rám szálltak, mert nem beszéltem senkivel és azt látták, hogy a tanárok is gyűlölnek engem.

Elkezdtek a teljesen átlagos testalkatomon gúnyolódni. Annyit csesztettek, hogy evészavaros és alvászavaros lettem. Több hónapig csak zsírszegény túrót és almát voltam hajlandó enni. Egy idő után folyamatosan sírtam mindenhol és dührohamaim voltak.

Természetesen amikor látták, hogy milyen állapotban vagyok, elkezdtek még inkább belém taposni. Nem volt hová mennem. Otthon a szüleim vertek, az iskolában pedig engem üldöztek a tanárok és a tanulók is. Barátaim csak az általános iskolában voltak, de velük már nem találkozhattam többet.

Időközben drogos botrány is történt abban az "elit" gimnáziumban, de abból természetesen nem csináltak ügyet. De ha én véletlenül elkéstem egy óráról, akkor máris jött a több perces megalázás.

Én mindennek az ellenére végig kitűnő tanuló voltam, de ezzel nem foglalkozott senki.

Időközben annyit romlott a mentális állapotom, hogy én is pszichiátriára kerültem.

Segíteni ugyan nem tudtak rajtam, de időközben legalább a hülye szüleim felfogták, hogy át kell engem íratni egy másik iskolába. Most már valóban egy rendes gimnáziumban tanulok. Nem foglalkozik velem senki, de legalább már nem is csesztetnek.

A szemét volt osztálytársaimnak és tanáraimnak nem fogom megbocsátani soha, hogy tönkretettek engem.