Nem bírom elviselni a kudarcot, ezért hazudok, jár más is ebben a cipőben?

Oké, hogy ez a mentális egészség kategória, de arra nem számítottam, hogy ennyi elmeroggyant van itt. Már bánom, hogy nem más kategóriába írtam.

Én tanácsokat jöttem kérni azoktól, akik hasonló cipőben járnak, erre jön egy személyeskedő, idegileg kikészült lény beszólogatni… szűrni kellene az ilyeneket.

Azért egy vizsga és egy felvételi között van különbség, nem is kicsi. A kutyát sem fogja érdekelni, ha megbukok egy tárgyból, vagy 7-8 évig járok az egyetemre, mert a lényeg hogy bent vagyok (kibukni nem fogok, mert van elég intelligenciám ahhoz, hogy elvégezzem) és senkinek sem vagyok köteles elmondani, hogy milyen tárgyból hogyan állok. Az más tészta, ha nem vesznek fel az egyetemre, mert hazudhatok, hogy oda járok, miközben a sarki kocsmában vagyok pultos még egy évig. Ha már bent vagyok a jogon, akkor teljesen mindegy, hogyan teljesítek, mindenki tudni fogja, hogy jogásznak tanulok és kész.

Amúgy az ilyen kisebb zagyvaságok sosem zavartak, általában el sem mondtam, de ami nagyobb tétel és nem sikerül, arról hazudok. A felvételihez hasonló tétel az államvizsga lesz, de ha eljutok odáig akkor az is meglesz.

És igen, szerintem pont az ilyen törtető jogászokra van szükség, akik maximalisták, és nem adják fel az elején, hanem a legjobbak akarnak lenni mindenből. Ha szerinted ez nem való jogra, akkor rossz helyen vagy…