Van itt olyan sorstársam, aki középkorú és az elmúlt évek (sőt, évtizedek) alatt annyira elhatalmasodott rajta a pszichés (pszichiátriai) betegsége, hogy már nincsen semmi reménye?

Itt még ugyan nem tartok, de néha picit félek, tartok attól, hogy nem jó az irány.

52 éves, tehát középkorú F vagyok, aki a korom ellenére inkább afféle kicsit bohókás csávó vagyok, az egész imázsom, habitusom sosem volt ilyen "papás" vagy boomeres, inkább laza, életvidám, életigenlő. Aztán egy éve megy ellenem egy pereskedés, az egzisztenciám is hanyatlott és azt veszem észre magamon, hogy lassan semminek nem tudok örülni, nincs meg az a flash, az a nap elején korábban mindig érzett hihetetlen tettvágy és élniakarás és öröm, hogy itt egy új nap, megannyi lehetőség az élményekre, élvezetekre, kreativitásra, valami jót és fontosat tenni, stb. Minden idegesít, minden zavar, nyűgös és mogorva vagyok, a nagyvonalú lazaságot kezdni felváltani egy kritikus attitűd, ha rossz az idő, akkor azért nem szívesen mozdulok ki, ha jó az idő, akkor meg nincs ötletem, mivel használjam ki. Sok haver, barát van, párkapcsoalt is van, nem vagyok magányos, de mégsem érzem magam felhőtlenül a bőrömben. Én is sokszor önsajnálok, olyan panaszkodhatnékom van és méltatlankodom sokat. Mindezt azért írtam le, mert a párom, korombéli nő ugyanígy van. Neki egyik rokona psziciáter és ő mondta, hogy sajnos sok negatív történés, rossz tapasztalat fizikálisan is elindít egy olyan hormonális változást, amiből depresszió lesz. A párom sincs még nagyon mélyen, de egyikünk sem akarja, hogy bármelyikünk lesüllyedjen. A pszichiáter sógornője a páromnak azt mondta, hogy ismervén a hatását, óvva inti az antidepresszáns gyógyszerektől és az összes ilyen kemikáliától, mert bár hivatalból nekik fel kell mindenféle ilyet írniuk, de ő személy szerint csak akkor tesz ilyet, ha már annyira kritikus a helyzet, hogy nincs más megoldás. Nekem picit bullshitnek tűnik, hogy azt mondta, hogy minden vidám dologba kapaszkodjon bele, kényesen ügyeljen, hogy csak pozitív és csak jó dolgok érjék és ez ki fogja tudni hozni. Nekem is az a nyűgöm, hogy néha úgy érzem, hogy az elmúlt év történései valamit eltörtek bennem is, valamit, amit nem tudok visszahozni.

Rólad mit tudni Kérdező? Mennyi idős vagy és mióta tart ez, mióta súlyos?

Mindig a probléma gyökeréhez kell fordulni hogy rendbejöjj.

Lehet nem tűnik rossznak de lehet ez egy okozó: voltál valaha jövendőmondónál, ezoterikusnal esetleg halottidézőnél esetleg?

Mert ha igen akkor megvan az ok.

Ami ezt tetézheti az már csak az ha beadtál magadnak pár c@vid@ltást (direkt írtam így)

Tehat ha igen ezekre a válasz akkor írj , mert hiába próbálod orvosolni más iranyba a bajt mert ezek elég sokat nyomnak a latba, szellemi téren az első amit írtam, a masik főleg egészségügyi téren..

Milyen más nehézségeid vannak? Írj róla hatha tudok segíteni

"Jártam terápiába, rengeteg pszichiáterhez, nagyon sok gyógyszert szedtem, jó párszor voltam pszichiátrián és csak egyre romlok és romlok."

Látom sokat segítettek.