Hogyan, milyen "szerrel" "nyomjam el" a depressziót?

Milyen egyszerű ezt leírni, hogy meg se próbálok boldog lenni. Amúgy is magam miatt akarnék boldog lenni (ha eltudnék jutni odáig), és NEM azért, hogy akarjon engem egy NŐ is. Eddig se volt szerencsém náluk, sőt csúnyán tönkretettek! Minek akarnám, hogy újra megismétlődjön?! Csak egy plusz teher lenne, egy újabb félelemforrás! Látom ezt a kifordult világot, ha kapcsolatban is van valaki az nem jelent semmit, simán FÉLREMEGY! Sajnos ez van. Viszonylag - ahogy megfigyeltem - gyorsan változott a világ rossz irányba és ez csak rosszabb lesz szvsz. Én úgy érzem egyszerűen, hogy nem "passzolok bele". Ezért is akarom ezt a gyógyszer dolgot. Lassan nincs olyan nő, akiről nem derülne ki, hogy milyen undorító (pornós/prosti volt/videók készültek róla/mindenkivel összefeküdt stb) múltja is van! Soha nem kellene nő. Félreértés ne essék, nem vagyok meleg, nem azért írom... Barátaim azért nincsenek, mert mindig de mindig rossz társaságot választottam, ami rossz irányba vitt, és sajnos csak későn eszméltem rá. Így inkább egyedül maradnék a világomba, így többször biztos nem égetem meg magam. Itthon a legjobb, egyedül.

Neeem, nem aludni akarok tőle, hanem simán csak "nem tudni magamról". Olyan mint amikor be vagy állva úgymond. Ébren vagy, de egy másik világba úgymond. Remélem létezik ilyen gyógyszer.

Közben válaszolnék én is nem volt időm eddig.:)

Hogy én lepontozok mindenkit? Dehogyis! Azt se tudom, hogyan kell. Amúgy sem szoktam ilyennel foglalkozni... Nem, nem veszek támadásnak semmit, pusztán ismerem a szokásos tanácsokat (menjek pszichológushoz, keressek barátokat, keressek barátnőt etc...). Mintha a magamfajtának ez olyan egyszerű lenne... Most rászoktam arra, hogy éjjel nappal dolgozok, bejárok túlórázni. Ez egyszerre lefáraszt, és erőt is ad. Örülök, mert nem kell itthon egyedül lennem a gondolataimmal ezért eufória tölt el, hogy ha mehetek túlórázni, viszont fárasztó, mert 12 órában dolgozom az most mindegy hogy mit... A munkahelyen rám sem néz senki, nem igazán akarnak barátkozni velem úgymond. Nemtudom miért... Mindegy. Itt is írt üzenetet egy idősebb hölgy, hogy beszélgessünk, erre nemtudom hanyadik válaszomnál eltűnt. Sosem írt vissza... Na ennyit erről és az emberekről...

De nincsenek barátaim kedves utolsó, és ezt már említettem. Az okot sem tudom, hogy miért. Így alakult talán ez a legegyszerűbb válasz. Rendben. Akkor ajánlj kérlek egy csoportot, ahol hozzám hasonlóak vannak! Akik depresszívek, alternatívan látják a világot mint én, extrém a külsejük stb... Viszont félek, hogy le fognak húzni mégjobban az olyan emberek, viszont másokkal nem nagyon találom meg a hangot, csak akiknek szintén fájdalmuk van, és érzik, hogy egyszerűen nem találják a helyüket a világban...