Féltékenységi rohammal mit lehet kezdeni?

Akkor ezek szerint nem érthető, hogy nem az a bajom, hogy ha szólnak hogy nem ez a megfelelő hozzáállás. (Mivel ahogy már a kérdésben is leírtam: ezt tudom).

Hanem hogy a válaszokból 1ben volt tanács arra, hogy ezen az állapoton hogyan tudok változtatni, holott erre a kérdésben is felhívtam a figyelmet. Innen is köszönet a 3asnak!

Most azzal, ha mindenfélének elmondanak, nagyon nem tudok mit kezdeni, már változtatás szempontjából, függetlenül attól, hogy mennyire igaz, vagy sem. Én se hittem, hogy valamire valaha így fogok reagálni, mert alapban nem ilyen a természetem, valószínűleg valami kihozta belőlem. Én se vagyok megbékélve ezzel, ezért is írtam ki a kérdést.

Valami plusz hobbit mindenképpen felveszek, eddig is volt/van, de akkor ezek szerint még több kell hogy lefoglaljam magam, legalább addig, amíg ezen túlleszek. Trauma tuti hogy van, tudok ilyenről, problémás volt szüleim kapcsolata. Pszichológushoz is tervezek járni, amint tudok, az előzőek miatt.

Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki hasonlóval küzd, azt hittem valaki, aki élt meg ilyet, és túlvan rajta, tud valami tippet adni, hogy hogyan kezelte. Ha esetleg van ilyen, sokat segítene, ha megosztaná. Senkinek nem akarok és nem is fogok az életébe beleszólni, eddig se tettem, és ez után se fogom. A saját vergődésemből próbálnék kijönni, aki ebben segíteni tud valamilyen tippel, azt nagyon megköszönöm!

Ha nagyon más tipp nem adható ezekhez pluszba, akkor a hallgatást tudomásul veszem, és továbbállok.