Egy pszichológus mégis hogyan tud segíteni abban, hogy ne
legyen az ember betegesen féltékeny?
Rávezet arra, és megpróbálja veled megértetni, hogy miért nem jó a féltékenység. (A féltékenység önbizalomhiányból származik és, hogy nem bízik az adott ember a párjában. A féltékenység mindig rólunk szól és nem a másikról.)
Ajánlom elolvasni Almási Kitti: Irigység című könyvét.
2021. okt. 4. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
2/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm. Egyébként ezzel tisztában vagyok, hogy az önbizalomhiányból fakad. Nálam egyébként az a helyzet, hogy a páromban bízom ugyan, viszont magamban egyáltalán nem, úgy érzem kevés vagyok neki. Szóval lényegében az is lehetne a kérdésem, hogy egy pszichológus hogyan képes növelni valakinek az önbizalmát? Illetve tudom, nem ő, hanem én kell hogy növeljem a sajátomat, de ehhez ő milyen eszközt tud adni a kezembe?
Erre vannak olyan terapias modszerek mint az kognitiv szemelyisegterapia, sematerapia, elfogadas es elkotelezodesterapia.
2021. okt. 4. 15:24
Hasznos számodra ez a válasz?
4/12 A kérdező kommentje:
Nem azzal foglalkoztok, hogy ne legyél féltékeny, hanem a negatív életérzéseid gyökereit keresgélitek a múltban. Ahogy helyrekerülnek ezek és rálátsz hogy gyerekkori minták rángatnak dróton, egyre kevésbé fogod hagyni magad. Ennek mellékhatásaként megjelenik az önbizalmad és ezzel együtt lecsökken/ értelmét veszíti a féltékenykedés (is).
2021. okt. 4. 21:01
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm neked is. Nem tudtam, hogy ezek a terápiák hogyan is festenek, mégcsak nagyjából sem.
Szerintem a másik két válaszoló se tudja. A #3 válasz olyan, mintha egy pszichológus egyetemi hallgató írta volna, aki még csak az elméletet ismeri. Terápián semmit nem próbál megértetni a pszichoterapeuta, merthogy nem agyi szinten kellenek a változások, hanem érzelmi szinten. Az agy pont hogy gátol és elzár az érzelmektől. Ezért nem működik soha az, hogy aggyal felfogod a dolgokat. Ettől legfeljebb hülyét kapsz, mert érted és tudod, hogy másképp kéne, mégis egy robotpilóta irányít és az ellenkezőjét teszed az éles helyzetekben. Pszichoterápián az érzések gyökereit kutatjátok, sokszor látszólag nem is a problémádhoz kapcsolódóan. Mégis, ezáltal jönnek új szempontok az életedbe és kezdesz öntudatlanul is máshogy viszonyulni a dolgokhoz, máshogy reagálni rájuk.
2021. okt. 6. 22:07
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 A kérdező kommentje:
#7
Tehát ne lepődjek majd meg, ha a terápián olyan dolgokat bomcolgatunk, amiről azt gondolom, semmi köze a jelenlegi problémámhoz..
Félve és egyben kíváncsian várom milyen lesz. Köszönöm neked is, hogy ezt leírtad!
Pontosan. Mint ahogy azon se, ha olyan dolgok változnak meg az életedben/ személyiségedben, amikre azt hitted, hogy adottság, valami "szükséges rossz, amit el kell viselni". És fogalmad sincs, hogyan, de eltűnik, átalakul. Az pont hogy eléggé hátráltatja a terápiás munkát, ha a kliens "pontosan tudja", hogy mit és hogyan kéne "megoldani" az életében. Az eredményességhez kell némi alázat és rugalmasság, hogy lehet, hogy nem vagyok az az übermájer, aki jobban tudja a pszichoterapeutánál, hogy miről kell beszélni.
Hozzátéve, hogy a megfelelő terapeuta megtalálásához kell azért kritikus szem, de ha megvan az illető, akkor lazuljunk el és hagyjuk, hogy "vezessenek".
2021. okt. 8. 10:51
Hasznos számodra ez a válasz?
10/12 A kérdező kommentje:
Kapcsolódó kérdések:
válasza: